A Liberátorok gyorsan jöttek, Borbála mérte őket. Ez volt Magyarországon az első radaros produkció. A radar debütálása kirobbanó volt, de nem igazán a sikerkategóriában. Igen sok mindennek kellett történnie nálunk, amíg megjelent a békésebb változat, az autósebesség-mérő, vagyis a traffipax.

Nemigen gondolták a jobb esetben nagy kerekű Wartburgot vagy Topolinót kergető őseink, hogy majd bombázóműszerrel is mérik őket. Pedig ez történt – hiszen a radar második világháborús termék: egyaránt megtalálható volt a szövetségesek repülőerődjeiben és a háború végén a magyar légelhárítás irányításában is. A lőelemképzőből aztán országúti sebességmérő szelídült – nálunk pedig egy német cég, a Traffipax adott lehetőséget a márkanév és a funkció összefonódására. A magyar rendőrség sebességmérőinek kilencven százaléka radart használó berendezés. Több generációja is működik már. Az ősberendezés csak a mellette elhaladó jármű sebességét tudta mérni. Igazából csak bizonyos kritériumok teljesülése után produkálta magát. Így például egyenes útszakaszon, az úttal párhuzamosan állva, nagy terjedelmű fémtárgyak közelségét mellőzve lehetett alkalmazni. Illetve óvatosan kell bánni az igeidőkkel: még most is találkozhatunk velük útjainkon.

Szabadkézből nálunk még nem szokás mérni

Az újabb generáció már nem ennyire válogatós. Tud mindkét irányba mérni – vagyis egyaránt figyelheti az elhaladó és a szembeforgalmat is. Fejlett elektronikája már kiküszöböli az emberi figyelmetlenséget: ha nem tud pontosan dolgozni, akkor inkább tiltó parancsot ad. Ebből a tényből azonban dőreség lenne következtetéseket levonni: a berendezés kezelői pontosan tudják, hol és hogyan vethető be a „trafi”. Nem nagyon érdemes vitatkozni sem. Ezek a készülékek a nyugati országokban is elfogadottak, mint bizonyítékok, pedig ott is érzékenyek a precíz jogi háttérre, és a személyiségi jogok sem ismeretlenek. Németországban például szemből fényképeznek, csak azért, hogy rajta legyen a vezető. Az optika azonban nem tud disztingválni: a két első ülés utasait örökíti meg. Nálunk újabban inkább megállítják a bemért kocsit, ellenőrizendő a vezető személyi adatait. Vitatkozó kedvű nép vagyunk, így aztán a fotón mindennek rajta kell lenni. Csak az az igazi dokumentum, ami rögzíti az időt, a mért sebességet, és a rendszám is tisztán, jól olvasható. Jó, ha tudják, hogy az eseményről jegyzőkönyv is készül – ebben megtalálható az aktus pontos helyszíne is. Fellebbezési ingereinknek gátat vethet az a tudnivaló, hogy a készülék minden filmtekercs elejére egy próbafelvételt készít. A bonyolult elektronika így teszteli önmagát – száz kilométeres ingert küld magának, aztán ezt az áltényt le is fényképezi. Kiértékelésnél mindig ellenőrzik a próbafelvételek meglétét. A pontosság természetes dolog ezeknél a készülékeknél. Az Országos Mérésügyi Hivatal hitelesíti, a Belügyminisztérium illetékes részlege pedig ellenőrzi a sebességmérő berendezéseket. Reklamálni? Lehet, de gondoljunk arra is, hogy a készülékek bizonyos tűrésküszöbbel dolgoznak. A rendszer feltételezi azt, hogy még egy jól nevelt elektronika is tévedhet, ezért plusz-mínusz három kilométeres eltérés engedélyezett. Vagyis: ha ötven kilométeres óránkénti sebesség a megengedett, a gép csak ötvenhat kilométeres tempónál aktiválja magát. Hetvennél – tessék csak kiszámolni. Száz kilométer felett az „ingerküszöb” oda-vissza három százalék – így aztán nehéz lenne arra hivatkozni, hogy észrevétlenül léptük át a százhúszas határt. Ráadásul jó, ha tudjuk, hogy az autók kilométerórája eme határ felett bizony már csal – felfelé, vagyis többet mutat a ténylegesnél, a radar mérése viszont pontos.

Ami sokba kerül: a kevert videokép már dokumentum

A radaros készülékek harmadik generációja még ismeretlenebb tud maradni az út szélét „sasoló”, fürkész tekintetek elől. A legújabbak ugyanis „mozgásban az üzlet” elv alapján dolgoznak, vagyis menet közben radaroznak. A mérőkocsi felveszi a forgalom ritmusát, már, és mindjárt fotózza is azokat a kocsikat, amelyek a beállított értéket túllépik. A gigaherzes hullámok mellett megjelent valami más is – megint csak a haditechnikából. A Terminátor című film kezdetén is felbukkan egy pirosló fénypont az áldozaton: a fegyver ugyanis lézerirányzású. A lézerfény nem elhajló tulajdonságú, így alkalmas távolság- és sebességmérésre egyaránt. A nyugati országok után megjelent nálunk is a rendőrség – sebességmérő – fegyvertárában. A gyors elterjedés okai: a radarhoz képest olcsó, csekély az esély a meghibásodásra, nem öregszik. Persze nálunk egy kicsit magyarabb a helyzet. Míg máshol elegendő bizonyíték a rendőr szava, nálunk komplett stúdiónak kell ezt pótolnia. A lézerpisztolyt ugyanis ki kellett egészíteni egy kamerával, valamint a lézer és a kamera jelét összekeverő elektronikus egységgel. A kevert jel aztán már a megfelelő adatokkal, úgymint sebesség, dátum, együttesen rögzíthető videoszalagon, illetve e képkockák fényképpé alakíthatók.

Ilyen képek készülhetnek a videofilm alapján

Az új berendezés is megfelel már dokumentáló hajlamainknak, ráadásul bizonyos előnyei is vannak a hagyományos eljárással szemben. Hatótávolsága akár a kétszerese a réginek, vagyis 600 méter. A lézerfényponttal több sávból is ki lehet választani a céltárgyat (ezek mi vagyunk, autósok), mert a lézernyaláb nem terül úgy szét, mint a radarsugár. A mérési idő is rövidebb, a kezelés egyszerűbb. A rendőrök az előnyök közé sorolják azt a tényt is, hogy a lézeres mérést semmiféle radardetektor nem tudja előre jelezni, illetve mire észleli, már megtörtént a mérés. Sok helyütt alkalmazzák már a berendezést autóból, nálunk azonban még nem, a pisztoly ugyanis rezgésre érzékeny. Jó, ha a kezelő keze sem remegős típusú, ezért a készüléket az autó mellett helyezik el, távkioldóval működtetik. Így aztán nem ráviszik a piros fénypontot a bűnös kocsira, hanem megvárják, amíg kerül egy gyorshajtó a fénypontjukra. Általában nem szoktak csalatkozni. A készülék mínusz harminc és plusz hatvan fok közötti hőmérséklet-tartományt kedveli, így a „minden időben bevethető” típusok közé tartozik. Bírja a sebességet is, háromszáz kilométeres tempóig mér. Valami vigasztaló: éjszaka csak külön kamerával lát.

Nemsokára hitelbe is mérnek. Pontosabban hitelből: a Világbank ugyanis a közúthálózat fejlesztésére adott összegből elvárja, hogy további sebességmérőket is beszerezzenek. Két év alatt nyolcvan újabb berendezés fogja mérni és rögzíteni vétkeinket. A Rendőrség is készül a világkiállításra: például ezzel…

Kékesi György

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!