Mire fel ez a nagy zaj a távolban? Honnan áramlik felénk dübörgő erővel a rock’n’roll muzsika? Romhány központjában járunk, balra fordulva kis utcácskában haladunk, és egyre erősödik a robaj. Aztán néhány méter gurulás után megpillantjuk utunk célállomását, a Laszkáry-kastély terebélyes parkját, amit a helyiek „Angolkert” néven illetnek. Itt rendezik a Pick Up Drive Amerikai Autós és Rockabilly Fesztivált, ezúttal a vírushelyzet miatt nem a hagyományos júniusi időpontban, hanem augusztus utolsó napjaiban.

Rövid séta után már a lebilincselő látványt szemlézzük. Ami először szemünk elé tárul, egy jókora chopper motor, az egyszerű, jogosítvány nélküli ember aligha gondolná, milyen könnyű vezetni. A tágas tisztáson egymást érik az Újhaza különböző járgányai. Emitt egy Dodge parkol, amott Cadillac, egy Chevrolet, katonai dzsip, és persze kisteherautók. Az egyik ilyen jármű platójára előttünk pattan fel két hölgy, hogy hangos kurjantással tárják ország-világ elé, mennyire boldogok itt, a Nyugat-Nógrádba csöppent mérhetetlen szabadság hazájában.

Kicsit úgy érezzük magunkat, mintha az ötvenes években, egy Mississippi-menti kisvárosban kóborognánk. Szinte várjuk, hogy hirtelen elébünk teremjen James Dean és karonfogva vinné magával bájos partnernőjét az Édentől Keletre. Vagy meglátnánk, amint John Travolta pomádéval „bezsírozott” haját fésülgetné, miközben csábítóan kacsintgatna a szembejövő lányokra. Filmtörténeti révedezésünk közben egyre mélyebbre és mélyebbre hatolunk a kastélykertben. A hűs fák árnyékában mintha egy családi pikniket látnánk. Tetovált testű félmeztelen férfiak beszélgetnek kedélyesen, köröttük kisgyermekek szaladoznak, akiket figyelő szemmel óv az anyuka. Igen, ez is nélkülözhetetlen hozzátevője az amerikai életérzésnek.

Belépünk a Laszkáry család egykori otthonába, amely most átalakult retro-kocsmává. A kopott falakon zászlók, jelvények, és a leghíresebb USA-béli autósztrádák táblái. Természetesen a 66-os sem maradhat ki közülük. Itt futunk össze a rendezvény ötletgazda-főszervezőjével, Tóth Sándorral, akivel csak néhány szót válhatunk, mert hívják őt, megérkezett az esti fellépő zenekar, illik őket méltóképpen fogadni. A kastély homlokzati kapuja felől nagy csattanások, csörgések hallatszanak. Egy fiatalember mászik fel éppen a roncsautó tetejére, kezébe vesz egy jókora kalapácsot, azzal csapkodja bőszen a selejtezésre szánt kocsit. Hiába, ez is kiváló levezetése a fölös energiáknak.

A szabadtéri színpadon megszólal a műsorvezető. Minden érdeklődőt maga köré invitál. Indul a Pin Up szépségverseny, ami szintén kiegészítő kelléke a rockabilly-hangulatnak. Festett hajú, élénkpirosra rúzsozott ajkú, pöttyös szoknyakülönlegességeket viselő ifjú hölgyek pattannak elő, megmutatva csinos alakjukat, és persze hangoztatva kimeríthetetlen szeretetüket a múlt század közepének Amerikája iránt.

A szakavatott zsűri összetetten bírál: fontos a ruhaköltemény összhangja, a divatos megjelenés, de nem mellékes a megszólalás közérthetősége, ékes magyarsága sem. Megállapíthatjuk, bizony nem kevés hódolója akad szerte e honban ennek a stílusnak. Ahogy kifelé tartunk az esemény helyszínéről, ismét rázendít az éppen soros együttes, táncospárok perdülnek elő, majd felbőg két motor: új vendégek érkeztek.