Jean Rédélé egy bevált módszert választott, amikor megépítette első sportautóját. A Renault 4CV műszaki alapjaira Giovanni Michelottival formás, üvegszálas karosszériát készített, és a Coupe des Alpes versenyeken elért sikerek után Alpine-nak nevezte el. A korai A106-os 2+2 üléses kivitelét a Renault Dauphine Gordini motorjával szerelte fel, és A108-as néven kezdte forgalmazni. A Renault-val ápolt jó kapcsolatnak hála a régi technikát 1961-ben a bemutatás előtt álló 8-aséra cserélhette, és a karosszériát is áttervezte, erre elsősorban a hátsó tengely mögé beépített, új motor miatt volt szükség. Az Alpine védjegyének számító acélcső alvázra erősített – Chappe et Gessalin cégnél készült – üvegszálas elemekből egy minden korábbinál markánsabb és arányosabb sportkupé született. Gömbölyű idomait vagány részletek dobták fel, már álló helyzetben is látszott rajta, hogy versenyzésre termett. Hivatalos leleplezését az 1962-es Párizsi Autószalonon tartották, ahol azonnal számos rajongót szerzett.

Az alig több mint 700 kg tömegű, hátsókerék-hajtású apróság hátuljába már sokféle Renault motor került, az évek során a 8-ason kívül a 12-essel, a 16-ossal és a 17-essel is osztozott rajtuk. Az 1,0 literes, 55 lóerős alapmodelltől az 1,6 literes, 127 lóerős, befecskendezős csúcsváltozatig a gyártás 1977-es leállításáig tucatnyi konfigurációban létezett. Nem csoda, hogy kelendő volt az utcai versenyautóra vágyók körében, szélesebb körű elterjedése azonban a versenyeken elért sikereinek köszönhető, ugyanis a Renault csak azután kezdte a forgalmazását, és vállalta a szervizelését a márkakereskedéseiben, miután az A110-es egymás után hódította meg a francia versenypályákat és hozta el a trófeákat. A nemzetközi sikerek azonban még csak ezután következtek. A 60-as évek második felében a Renault is szponzorálni kezdte az Alpine-t, ami megkönnyítette a csapatok dolgát. Bár mindig is összetartoztak, a két cég neve akkoriban forrt össze egymással.

1970 és 1973 között 12 nemzetközi szintű győzelmet ért el az A110-es olyan pilótákkal a kormány mögött, mint Jean-Claude Andruet, Jean-Luc Thérier, Bernard Darniche vagy Jean-Pierre Nicolas. Thérier 1973-ban konstruktőri világbajnokságot nyert A110 1800-asát 1974-ben a rali hazai sztárjai, Ferjáncz Attila és navigátora, Zsembery Jenő kapták meg, az autó azonban folyamatos fejtörést okozott a párosnak. Lukács Ákos és Sirokmány Lajos Száguldás félmillió kilométeren című könyvében Zsembery így nyilatkozott az Alpine-ról: „Ronda, alattomos autó volt, mert iszonyatosan merült a fara.” Jugoszláviában balesetet szenvedtek vele, majd a legendás navigátor az idény végén visszavonult. Ferjáncz Iriczfalvy Ferenccel folytatta a versenyzést. A magyar bajnoki címet megszerezték, a külföldi futamokon viszont nem volt sikerük az A110-essel. Fekete Kálmán 130 méter zuhanás című könyvében Ferjáncz elismerte, eleinte nehezen barátkozott meg a francia pilóták körében népszerű Alpine-nal: „Csúszáskor általában az eleje körül forog minden autó. Az Alpine-nál nem tudtam úgy csúsztatni a hátulját, hogy az első kerekek ellenkormányzásával korrigáljam ezt, mert gyakran eltolta az orrát. Amikor magasabbra emeltük a karosszériát, hogy ne csapjon le mindig az alja, megváltozott a futómű geometriája, negatívból átment nulla-pozitív felé. Így a fordulókban még jobban csúszott. Végül is nehezen autózható, de gyors gép volt. Rá kellett jönni a nyitjára. Nem véletlen, hogy a Renault-Sport Eb- és vb-futamokat nyert vele. Sikertelenségünkben tehát valahol én is ludas voltam…” Amikor a páros végül átült a Renault 17 Gordinibe, az A110-essel Kiss Dezső, majd Balatoni Mihály is indult. Nem ez volt az egyetlen Alpine a keleti blokkban, a Bulgáriában épített, ultramodern Bulgarrenault gyárat is elhagyta 100 darab Bulgaralpine. A hazai összeszerelésű versenyautóval Ilja Csubrikov állt rajthoz.

A külföldi gyártás jó üzleti lehetőség volt a francia márkának, az A110-es licencét Spanyolországba (FASA Alpine 1963-1978) és Mexikóba (Dinalpin 1965-1974) is eladták. Ki gondolta volna, hogy sikerei csúcsán kerül bajba a cég? Az 1973-as olajválság olyan rosszul érintette az Alpine-t, hogy Jean Rédélé jobbnak látta, ha eladja a Renault-nak. Ők 1976-ban beolvasztották a Renault Sport részlegbe, és egészen 1995-ig életben tartották, majd 22 év pihenő után, 2017-ben a retrós A110-essel feltámasztották…