A maga 40 millió eladott példányával a Corollának papíron behozhatatlan előnye van a Land Cruiserrel szemben, bizonyos szempontból mégis a terepjáró játszott fontosabb szerepet az autógyártó sikerében. Világszerte ismert neve csaknem 70 éve egyet jelent a tartóssággal, a megbízhatósággal és a minőséggel, mindazzal, amivel a márkát a legtöbben azonosítják. Az eredetileg katonai célokra fejlesztett típus civil változata volt az első sikeres exportmodell, és ez a sorozat segítette hozzá a japánokat a világ legnagyobb autógyártója címhez.
Minden az 1950 és 1953 között zajló koreai háborúban kezdődött. Az USA egy Willys Jeephez hasonló jellegű és képességű terepjáró gyártására kérte fel a japánokat. 1951-re el is készült az első prototípus, a BJ, amely nagyobb és 3,4 literes, 85 lóerős, hathengeres motorjával erősebb volt az eredeti Jeepnél. Kapcsolható összkerékhajtásával minden más járműnél magasabbra jutott a Fuji megmászása közben, ennek örömére a National Police Agency egy 289 darabos megrendelést adott le az új modellre. A sokféle felépítménnyel választható célszerszám iránt egyre több hivatali szerv érdeklődött. Az eleinte kis szériában készülő terepjáró új dimenziót nyitott a Toyota számára, felmerült az export lehetősége. Mivel a Jeepen kívül az angol Land Rover is riválisnak számított, a technikai igazgató, Hanji Umehara úgy érezte, szükség van egy hangzatos elnevezésre, ezért 1953-ban előállt a Land Cruiser típusnévvel, ugyanis azt szerette volna kifejezni, hogy a japán fejlesztés állja a versenyt a külföldi vetélytársakkal. A civil vásárlók számára készített J20-as sorozat 1955-ös bemutatása előtt, 1954-ben még a 3,9 literes, 125 lóerős, szintén hathengeres FJ változat is elkészült, a korábbinál mutatósabb és komfortosabb exportmodellbe azonban ennek a blokknak a 135 lóerős verziója került. Az átalakítás során alapjaiban módosították a konstrukciót, a jobb manőverezhetőség kedvéért a tengelytávot rövidebbre vették, a tágasabb utastér érdekében a motort előrébb tolták, és a kényelmesebb futást szem előtt tartva a futóművet is áttervezték.
Hogy miért a terepjáróban látták a kitörési lehetőséget? A saját autóiparral rendelkező országokban egy hagyományos személyautóval sokkal nehezebb volt felkelteni a vásárlók érdeklődését az ismeretlen márka iránt, viszont a japánok ráéreztek, hogy az extrém körülmények között helytálló Land Cruiser jó ajánlólevél lehet a többi Toyota számára. Bár akkor még Japánban sem épült autópálya, a J20-as 1955- ben olyan országok úttalan útjait is meghódította, mint Pakisztán, Szaúd-Arábia vagy Ausztrália. 1957-ben a nyújtott tengelytávú J30-as sorozattal bővült a választék. Fontos piacnak számított az USA is, a Land Cruiser és vele együtt a Crown forgalmazása 1958-ban indult. Az első évben eladott 288 Toyotából ugyan csak egyetlen Land Cruiser talált gazdára, de 1965-ben már a legnépszerűbb Toyotaként tartották számon. Brazíliában saját gyártósort is kapott 1958-ban, tehát abban az évben már az első külföldön gyártott Toyotára is büszkék lehettek.
A fejlődés sem állt meg, 1960-ban egy alapjaiban megújult Land Cruiser debütált. A J40-es formai jellegzetessége a fehér hűtőmaszk volt. Karosszériája új présgépekkel készült a korábbinál jobb minőségben, négy különböző kialakítással. Miközben a komfortszintje nem sokat fejlődött, műszakilag előrelépett a konstrukció, a hasznos terepváltó mellett vadonatúj benzin- és dízelmotorokat kapott. Az Afrikát is meghódító széria 24 éven át a piacon maradt, ami nem jelenti azt, hogy a Toyota nem haladt a korral, hiszen már 1967-ben bevezették az elsősorban észak-amerikai és ausztrál piacra szánt J50-es sorozatot. A továbbra is kemény terepre való, de utasbarát Land Cruiser variáns minden korábbinál kényelmesebb volt. 3,9 literes, hathengeres motorját úgy tervezték át, hogy egyenletes, gyors tempónál is optimális teljesítményt adjon le, karakteres külsejét kéttónusú fényezéssel dobták fel, a csomagtérajtó üvege letekerhető volt. A szabadidő-autók műfaját megelőlegező J50-es 4,2 literes motorral, három- vagy négyfokozatú kézi váltóval készült 1980-ig, akkor leváltotta a J60-as, amely az aktuális modellhez hasonlóan tudásában és szolgáltatásaiban is kiemelkedőnek számított a piacon. A metálfényezéssel, légkondicionálóval, opciós, négyfokozatú automatikus váltóval és akár befecskendezős, soros hathengeres turbódízellel is választható családi terepjáró az egyik legjobban sikerült széria volt a Land Cruiser történetében.
Mire 1984-ben megérkezett a J40-es közvetlen utódjának szánt J70-es, a világ alaposan megváltozott. A japánok kitartó munkával meghatározó szerephez jutottak az autóiparban, bizonyításvágyuk ennek ellenére nem csökkent. A civilizációtól távoli tájakra szánt konstrukció tovább növelte a Land Cruiser nimbuszát, nem véletlen, hogy az ötféle karosszériával kínált J70-es Josivarában jelenleg is gyártásban van! A szabadidő-autós karakterű vonalat az állandó összkerékhajtással, felárért elöl és hátul is zárható differenciálművel és blokkolásgátlóval is felszerelt J80-as vitte tovább 1990-ben. A legendás F motort 37 év után, 1992-ben váltották le az új, 1FZ-ZE blokkal. Vele párhuzamosan, a J70-es nyomdokain elindult a kisebb külső méretű és teljesítményű Prado sorozat.
1998-ban a J100-as vonultatta fel először a 4,7 literes, V8-as benzinmotort, illetve a független első felfüggesztést. Mivel utóbbi csak aszfalton jelentett előnyt, egyes piacokon az eredeti, merevtengelyes felépítéssel forgalmazták tovább. A különböző igényekre nem csak egyedi műszaki megoldásokkal, hanem egyedi dizájnnal is reagáltak. A 2002-es J120-as az európai vevők ízlésének próbált megfelelni, de a 4Runner műszaki alapjait egy retróautó, az 1960-as J40-est idéző FJ Cruiser is hasznosította Észak-Amerikában. A Lexus márkanéven prémiumautóként is eladható technika neve még mindig jól cseng, a 70 év alatt gazdára talált több mint 10 millió példány a Land Cruiser borsos árát figyelembe véve mindent elmond a Toyota ikonikus modelljének népszerűségéről.
GYŐZELMEK A DAKAR RALIN
1996-ban a japánok benevezték a Land Cruiser J80-ast a 18. Dakar Ralira, amely abban az évben a spanyolországi Granadából indult, és több mint 8400 kilométert tett meg a szenegáli fővárosig. A Team Araco két terepjárója az első két helyet szerezte meg saját kategóriájában (Unmodified Diesel). 2001-ben a típus 50. évfordulóját újra kettős győzelemmel ünnepelték a Párizs–Dakaron, 2005-ben Barcelonából indulva a Team Land Cruiser három autója szerezte meg a három dobogós helyet a maga osztályában, végül 2014-ben, az Argentínából Chilébe tartó Dakaron ismét két Land Cruiser könyvelhette el saját kategóriájának első, illetve második helyét.
