A zöld szabad?

Már a kisgyermekekkel szajkóztatjuk: a piros – tilos, a zöld – szabad. Aztán megnő a gyerek, és megtanulja, hogy a valóság sokkal összetettebb, mint ahogy azt az okos felnőttek tanították. Hamar észreveszi, hogy a pirosra vonatkozó tilalmat sok autós önhatalmúlag felülbírálja, többnyire nem is gondolnak arra, mekkora veszélyt jelent az efféle „forgalomgyorsítás”. A Kresz tankönyve részletesen elmagyarázza, mikor tilos a zöld: „Minden zöld fényjelzésre vonatkozóan érvényes egy korlátozó szabály. E szerint a zöld fényjelzés egyik formája sem jelenthet korlátlan felhatalmazást az útkereszteződésen való áthaladás megkezdésére. Nem szabad ugyanis az áthaladást megkezdeni a zöld fényjelzés ellenére sem akkor, ha előre látható, hogy például a forgalom torlódása miatt nem lehet már időben elhagyni a gépjárműveknek az útkereszteződés területét.”

Hiába a Kresz tilalma, hiába a józan megfontolás. Aki kénytelen a csúcsforgalomban rendszeresen ilyen dugós csomóponton átvergődni, tanúsíthatja, mindig, minden zöldre akad egy-egy autós, aki csak azért is bezavarja a kocsiját a kereszteződés lehetetlenjébe, miért is ne, ha egyszer zöld a lámpa. Előfordul, hogy a kocsisor előre sejthetetlen hirtelenséggel toppan meg. Ilyenkor nincs mese, akit a kereszteződésben ér a váratlan fékezés, kénytelen ott kivárni, míg továbbjuthat. Ez a szándéktalan útonállás a ritkább és a kevésbé bosszantó. A lámpa vált, és már engedné is más irányok kocsioszlopait, de hiába amit a készülék enged, azt a pirosba fagyó autó megakadályozza. És kezdődik a dudálás, a káromkodás, a centizés, a lámpa meg újból vált, de most már keresztbe, hosszában is foglalt a kereszteződés. És ez így megy, ki tudja, meddig.

Két ember százat állít meg. A sínen veszteglő Opel az autók kínjaitól viszonylag független villamost is megállásra kényszeríti

A forgalomirányító lámpák már csak azért sem vezethetnek autót, mert hiányzik belőlük a kellő helyzetfelismerés. Vicik-vacak automaták váltják a jelzéseket, mit sem törődve az autósokkal. Így hát a vezetőkre vár annak felismerése is, hogy a Kresz utasításának is megfelelően „előreláthatóan” nem lehet túljutni a kereszteződésen. A tapasztalatok szerint sokunknak túl nehéz eleget tenni ennek a követelménynek. Pedig számos jelből lehet előre látni. Először is elég az órára nézni. Hétköznap, a reggeli órákban, aztán déltől úgy ötig nagy a forgalom. Ha ez a forgalom még lassú is, meg-megállva csordogál előre, valószínű, hogy a kereszteződés túloldalán sem könnyebb a továbbhaladás. Gyanús jel a zöld ellenére felvillanó féklámpák látványa, a néhány kocsival előbbre tartók döcögése. És ha gyanús, várjuk ki, míg az előttünk menő túljut a bűvös szakaszon, csak azután lendüljünk a nyomába.

A lámpa zöld, a rendőr mégis álljt parancsol, mert a kereszteződés után nincs tovább. Ugye, rendőr nélkül is meg lehet látni ugyanezt

Az egyik kereszteződés tartós befagyása idővel – nem is kell sokat várni – átterjed a szomszédos csomópontokra, hiszen a felduzzadó kocsisorok ott is elállják a többi autó útját. Aztán terjed a dugó, mint a nátha, állásra, bosszankodásra, dudálásra, füstölgésre kényszerítve az autók, autósok ezreit. Még szerencse, hogy a csúcsforgalom múlásával elapad az utánpótlás, lassan-lassan kitisztulnak a kereszteződések. Másnap kezdődik minden elölről – vasárnap szünnap.