Hetedik alkalommal tartott találkozót az Észak-Magyarországi Trabant Club, s ezúttal is Nagyvisnyón, a Bánvölgye Erdei Táborban. Érkeztek vendégek Szlovákiából és Csehországból is, a százhúsz résztvevő közel fele külföldi volt. A trabisok kirándultak Mályinkára, Dédestapolcsányban részt vettek az extrém sportnapon, voltak vetélkedők, szlalomverseny, illetve kaszkadőrshow is. Idén is hoztak különlegességeket, Lengyelországból például egy valóságos Trabant limuzint, több 500-ast, vagy egy most elkészült Trabant Trampot.

Zwick Gábor Dunaharasztiból érkezett családjával, egy 1962-es púpossal. Tavaly voltak itt először, nagyon jónak találták a környezetet, a hangulatot. Kisfiuk is tud csúszni, mászni, kisautózni, nem kell rá úgy odafigyelni, hiszen nincsenek „őrültek”.

Zwick Olivér a volán mögött. Édesapja hét évesen vezetett először Trabantot, akkor szeretett bele a keletnémet autóba. Fotó: Tóth Balázs

– Körülbelül tíz éve van nálam az autó, abból négy és fél éven keresztül építettem, mert dobozban vettem meg. Ez egy Trabant P50/2, 1962-es évjárat, 500 köbcentis, 22 lóerős motorral, s már szinkronos váltóval készült. Édesapámmal raktuk össze hétvégenként, délutánonként. Ma már szinte semmilyen alkatrész nincs hozzá. Ahhoz, hogy így nézzen ki, kellett venni még egy autót, sok egyebet pedig Németországból vásároltam az interneten és ismerősökön keresztül – mondta Zwick Gábor, aki bemutatkozásakor nem is felejti el megjegyezni, hogy a Trabit Zwickauban gyártották. Régen viccelődtek vele, ha fia lesz, Aurélnak nevezik, de elvetették az ötletet, s Olivér lett.

– Megtetszett a púpos formája. Eredetileg úgy terveztem, hogy kicsit megültetem, de rájöttem, vétek lenne tuningolni. Hat éve készült el a kocsi és még nincs benne ötezer kilométer sem. Találkozókra, kirándulni, kiállításra járunk vele. Ha hétvégenként úgy szottyan kedvünk, beülünk, elmegyünk vele étterembe, fagyizóba – magyarázta Gábor.

Az autó feltűnő jelenség, sokan rácsodálkoznak, s jókedvre deríti az embereket, ha találkoznak vele. – Nagyon szeretik, úton-útfélen a kocsiból dudálnak, integetnek nekünk, sőt, annyira el vannak foglalva a látvánnyal, ha indexelek, akkor sem engednek ki, mert bejönnek mellém, integetnek, s átszólnak, mutatnak, hogy nagyon jó az autód. Nehezebben is veszik észre persze az irányjelzőt, hiszen a hátsó lámpán gyári, teli narancssárga búra van – mondta Gábor.

Fotó: Wazemaki

Dunaharasztiból egyébként három pihenővel, négy óra alatt tették meg a 200 kilométeres távolságot Nagyvisnyóig, mert az autó ülése annyira sem kényelmes, mint egy 601-esé. A kocsi 80-as tempóval is kényelmesen tud menni, s bár az emelkedőket kicsit nehézkesen veszi, de megbirkózik mindennel.

A találkozó különlegességei voltak a nyitott karosszériás Trampok. A legendák szerint ezt az NDK határőrsége számára fejlesztették ki, vadászok, határőrök használták. Az egyik, 1982-ben gyártott Tramp első útja Nagyvisnyóra vezetett.

– Huszonöt év után először most került útra a kocsi, két év szerelgetés után. Úgy vettem meg, hogy gyakorlatilag csak a kasztni volt meg, az összes extra, lökhárító, tető, tetővas, tükrök, műszerfal, minden hiányzott. Nagyon keveset gyártottak belőle, az országban 11 ilyen autó rendelkezik műszakival – mutatta be járgányát Kalmár Csaba, hozzátéve, hogy a sötétzöld Trabi polgári kivitelű, csak ő katonaisította.

– Több száz munkaórát fordítottam rá, de ezt nem is szabad számolni. Egy kartervédő lemez például 100 ezer forintba kerülne, ezt én kalapáltam ki. Mindent lehet hozzá kapni a németeknél, de megfizethetetlen áron. Egy tetőhöz csak a vászon 300 ezer forint, a fém váz, illetve a fa szintén annyi. A saját kis kezemmel farigcsáltam ki hozzá a fát, hegesztettem a vázszerkezetet. Utóbbiban egy cimborám is segített, neki volt hajlító szerkezete. Szerencsém volt, hogy volt hozzá minta. Egyébként még nincsen készen teljesen a kocsi, hiányzik egy csomó apróság, de most örülök, hogy megy – mondta Kalmár Csaba.

Náluk egyébként családi hagyomány a Trabant, ebben nőtt föl. Tizenhét éves kora óta egyetlen olyan hét volt, mikor nem volt legalább egy Trabantja. A Tramp a Trabantok Szent Grálja, ez volt a vágya, hogy egyszer összejöjjön, 35 évesen sikerült.
– Van sima limóm is, és más veterán autóim is, egy 1976-os Opel Kadett Kupé, illetve egy 1978-as két ajtós Kadett limuzin. Feltűnő darab, a Trampot is mindenki észreveszi. Mogyoródon lakom, s éppen Fóton jártunk, amikor annyira villogott, integetett valaki, hogy majdnem összetolta az előtte lévő sort. A mostani az ötödik napja, hogy elkészült, hihetetlenül tetszik az embereknek – árulta el Kalmár Csaba, aki egyébként először járt a nagyvisnyói találkozón.

Folyamatosan nő a Trabantok értéke

A Trabantnak olyan egyedi érzése van, amelyet más autó nem tud biztosítani, hangsúlyozta Demeter József, az Észak-Magyarországi Trabant Club elnöke. Vannak veteránautók, szép járművek, de ez a kisautó olyan embereket vonz, akik szűk baráti kört, családot alkotnak. Nemzeteken keresztül kapcsol össze embereket.

– Most még nem annyira nehéz Trabanttal veteránozni, de egyre inkább azzá válik. Csökken az alkatrészbázis és sok silányat gyártanak hozzá. Még megoldható persze a beszerzés, a trabantosok pedig segítenek is egymásnak. Néhányan napi használatban tartják az autót, de sokaknak ez már egy féltett kincs, csak kellemes időben veszik elő, és találkozókra járnak Évről évre nő az értékük, van, amelyik kétmillió forintot ér, nagyon vigyáznak már rá a tulajdonosok – árulta el Demeter József.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!