A raliautókon csak egy-egy kis lámpa volt oldalt, hogy elég hűtőlevegőt kapjon a motor Már a nyolcvanas évek elején komolyan foglalkoztatta a Citroën gyárat a rali világ leigázása, amiből a B csoport hirtelen megszűnése miatt nem lett semmi. A homologizációhoz szükséges 200 darab autót azért legyártották, igaz, azóta szinte teljesen feledésbe merült a világ legőrültebb Citroënje, a BX 4 TC.
Összesen 220 autó készült – egy részét visszavásárolta a gyár, és bezúzta A versenyautókat gyártó részleg kezdetben még azt se tudta, hová nyúljon hirtelen. Elég merész ötletek születtek, de azokat elvetették, így nem születhetett meg a 2,9 literes V6-ossal szerelt, hidropneumatikus felfüggesztéssel kiegészített Visa. Kevesebb fejtörést okozott a mérnököknek a BX 4 TC megvalósítása, hiszen ennél már adott volt az olajos-gázos felfüggesztés, igaz, azon kívül semmit nem hagytak változatlanul.
Megnyújtották a BX orrát, hogy a hosszában beszerelt Peugeot turbómotor elférjen
A bő 2,1 liter lökettérfogatú négyhengeres turbómotornak az alapját a Peugeot 505 Turbo blokkja adta – ami a maga részéről eredetileg Simca fejlesztés volt. Kicsit azért belepiszkáltak a Citroën motorsport részlegénél. A lökettérfogatot 2142 köbcentire csökkentették – a turbó miatt alkalmazott 1,4-es szorzóval 2998 cm3 lett a lökettérfogat – a teljesítményt 142-ről 200 lóerőre növelték. Az Evo raliautókban ugyanez a motor már 380 lóerőt tudott, igaz, ott nagyobb méretű feltöltőt alkalmaztak. A normál BX-re csak hasonlító autó orrát alaposan megnyújtották, hogy a hosszában beépített négyhengeres és az elé szerelt hűtőnek bőven legyen helye.
Kellő mennyiségű információt közöl a műszeregység
A nyomatékot az SM-ből származó, ötfokozatú, kézi kapcsolású váltó továbbította mind a négy kerék felé. Igyekeztek meglévő alkatrészeket használni a költségek alacsonyan tartása végett, azonban majdnem mindet módosítani kellett – ennek pocsék megbízhatóság lett az eredménye. Az 1986-ban bemutatott Citroën BX 4 TC 15 raliversenyen indult (ebből három volt a Világbajnokság része), de csak kettőn tudott célba érni, az összes többin lerobbant. A gyár vezetősége annyira megrémült ettől az eredménytől, hogy a legyártott 20 raliautó nagy részét visszavásárolta és bezúzta. Szerencsére azonban voltak olyanok, akik megtartották autójukat, ennek köszönhetően még ma is létezik ez a versenygép. Igaz, annak az esélye, hogy valaha is élőben találkozunk vele, elhanyagolható. Legyen szó akár a verseny-, akár az utcai változatról.
Alaposan kiszélesítették a karosszériát
