Gyakran mondják, hogy a történelem ismétli önmagát. Az Octavia esetében többszörösen is igaz a megállapítás, hiszen ez a típusnév mindig egy praktikus, jól vezethető és megbízható autóra került.
Elődjét, a 440-est 1955-ben mutatta be a már tervgazdálkodás szerint működő Škoda. A Csehszlovákiában Spartak néven emlegetett kétajtós nemcsak hazájában, hanem a külföldi piacokon is sikeres volt, ezért úgy döntöttek, hogy még idejében modernizálják. Az állami vezetés alatt bemutatott nyolcadik modellként az új típus 1959-ben az Octavia nevet kapta. Ami a formatervet illeti, az amerikai stílus szerint megálmodott külső még mindig divatos volt, így azon szinte alig változtattak. Egyszerűbb hűtőmaszkot és új hátsó lámpákat kapott, a fontos újításokat az utastérben és a lemezek alatt kellett keresni.
Modern elrendezésű műszerfalat és süllyesztett középrészű, biztonsági kormányt terveztek. A kormányváltót megtartották, de a tengelykapcsolót és a kardántengelyt is kicserélték. Az első futómű áttervezése jó hatással volt a kezelhetőségre, mert a keresztirányú laprugók helyett tekercsrugókat alkalmaztak. Bár a tervezési fázisban a hátsó laprugókat is le akarták váltani, az elkészült tekercsrugós hátsó futómű végül nem jutott túl a prototípus fázison. Ennek ellenére kifejezetten jól vezethetőnek számított, ami a négy, független felfüggesztésnek és a majdnem tökéletes súlyelosztásnak is köszönhető. Ezt a tulajdonságát a korabeli prospektusokban is kiemelték, akárcsak az akkori viszonyok között is fontos szempontnak számító takarékosságát.
A 440-esből származó, 1,1 literes, 40 lóerős mellett 1,2 literes, 45 lóerős motorral is készült, 920 kg-os saját tömegéhez 350 kg-os terhelhetőség, 110 km/órás végsebesség és 7,0-8,0 liter/100 km körüli fogyasztás tartozott. 1960-ban debütált a kétfelé nyíló csomagtérajtóval felszerelt, a sík padlója miatt jól használható Combi. A 400 kg-mal terhelhető kivitel csak az 1,2 literes motorral készült. Az új karosszérián jelentek meg az 1961-es frissítés újdonságai, a modernizált hűtőrács, a belülről nyitható ajtón át hozzáférhető tanksapka és az elegáns, csúcsos hátsó lámpa. Ráadásként a lépcsőshátú 1,1 literes alapmotorját a sűrítés növelésével 42 lóerősre izmosították.
Nem volt hiábavaló az igyekezet, a Magyarországon is elterjedt Octavia a szocialista országokon kívül is keresett volt, összesen 360 000 darabot adtak el belőle, ebből 54 000 kombi volt. Az 1000 MB 1964-es bemutatásakor sem mehetett nyugdíjba, mert a farmotoros utódból kombit csak prototípusként készítettek, emiatt a Combit még 1971-ig gyártották, tehát az 1000 MB-t váltó 100-assal párhuzamosan is be lehetett rá fizetni.
Monte-Carlo bajnoka
A Škoda versenysportban elért eredményeiből az Octavia is kivette a részét. Az 1960-tól gyártott, 1,0 literes, 50 lóerős TS (Touring Sport) kivitellel a finn Keinänen–Eklund páros az 1961-es Monte-Carlo Ralin összetettben a hatodik, saját csoportjában az első helyen végzett, majd győzelmüket 62-ben és 63-ban is megismételték. Nemcsak a legendás útvonalon ért el sikert az 1962-től 1,2 literes, 55 lóerős motorral felszerelt Octavia TS és a finn csapat, hanem a hazájukban rendezett Ezer Tó Ralin is, ahol a második helyen értek célba.
