A technika szerelmeseinek örömére a XX. század bővelkedett korszakos zsenikben, akik az álmaikat valóra váltva örökre megváltoztatták maguk körül a világot. Colin Chapman sikerét vitathatatlan tehetsége mellett feleségének, Hazel Williamsnek is köszönhette, akitől 25 font kezdőtőkét és egy jól csengő nevet kapott vállalkozásához, amikor 1952-ben megalapította Lotus Engineering Ltd. néven indult cégét.
A University College London falai között statikus mérnöki diplomát szerzett, majd pilótavizsgát tett Chapman 20 éves korában csatlakozott a Brit Királyi Légierőhöz, végül mégis inkább civil foglalkozás után nézett, a British Aluminium cégnél helyezkedett el. Saját autóját a szabadidejében fejlesztette, látásmódját a legfrissebb repülőmérnöki ismeretek nyomán alakította ki. Akkoriban a briteknél összpontosult a legtöbb tudás a repülőiparban, melyet az elkövetkező évtizedekben a hangsebesség kétszeresét is átlépő, szuperszonikus utasszállító, a Concorde fejlesztésekor kamatoztattak. Az első Lotus egy Austin 7-es átalakításával született, nevét a sztori szerint Hazelről kapta, akit Chapman lótuszvirágnak becézett. A fiatal mérnök helyi versenyekre is benevezett vele, és az ott nyert pénzdíjat újabbak fejlesztésébe forgatta. Típusait otthon összeszerelhető kitben árulta, az egyik legsikeresebb az 1957-es Lotus 7-es volt.
A kezdet kezdetén…
Chapman első saját autóját 20 éves korában, egy Austin 7-esből származó hajtáslánc és futómű felhasználásával építette, utóbbit saját elképzelései szerint módosította. A Lotus 1-es karosszériáját alumíniumból készítette. Pénzdíjas versenyeken indult, és a bevételből megépíthette a Lotus 2-est, majd a 3-ast és így tovább. Ezek a korai Lotusok elsősorban a technológiai újítások finomítására szolgáló prototípusok voltak.
Az első autó, mellyel piacra lépett, az 1952-es Lotus 6-os volt. A térvázas felépítésű sportautót kitben, alkatrészenként lehetett megvenni, majd tetszőleges motor és váltó beépítésével összeszerelni. A pályákon erősebb és drágább autókat is legyőzött. Utódja, a Lotus 7-es modern inkarnációja még ma is megtalálható a Caterham kínálatában.
Filozófiája szerint a teljesítmény növelése gyorsabbá tesz a kanyarokban, a tömeg csökkentése pedig mindenhol, ennek szellemében könnyű, jól irányítható autókat tervezett. Rendszeresen azt kereste, min tud változtatni, javítani úgy, hogy az beleférjen a szabályzatba. Konstrukciói az élre kerültek, 1954-re úgy megnőtt az érdeklődés az utcai és a versenyautói iránt, hogy már nem volt szüksége főállásra. Felmondott és létrehozta a Team Lotus versenycsapatot. Mike Costin, Keith Duckworth és Graham Hill is csatlakozott hozzá. Bár maga is a kormány mögé ült, 1956-ban egy edzésen összeütközött csapattársával, emiatt felhagyott a versenyzéssel.
Győzelmek helyett győzelmeket érő műszaki újításokkal szerzett nevet. Az 1958-tól kapható Lotus Elite különlegessége a monocoque karosszériastruktúrája volt. A Chevrolet Corvette-tel ellentétben az üvegszál-erősítésű műanyagot teherviselő elemként is alkalmazták, a motort és az első felfüggesztést acél segédkeretre erősítették. Hátsó futóműve önálló fejlesztésű volt. Egy tekercsrugóból és lengéscsillapítóból álló hosszú, függőleges rugóstag, illetve egy kardáncsuklós nyelestengely alkotta, amely egyben alsó bekötési pontként szolgált. Az 1,2 literes, 75 lóerős Coventry Climax motornak egy alig több mint 500 kilós karosszériát kellett mozgatnia, melynek 0,29-es légellenállási együtthatója 60 év elteltével is elismerésre méltó értéknek számít.
Ugyanebben az évben a versenycsapat beszállt a Formula–1-be, innentől fogva Chapman és a Lotus karrierje elkezdett meredeken felfelé ívelni. Új székhelyet találtak Cheshuntban, ahol 1962-ben elkezdődött a legendás Lotus Elan gyártása. Az alig 700 kilós roadster orrába már a Lotus TwinCam motor került, amely a Ford Kent blokkjára épült, de saját fejlesztésű hengerfejet és szelepvezérlést kapott. 2+2 üléses változata már csak gyárilag készre szerelt kivitelben volt kapható. A versenypályán debütált a Formula–1 első alumínium héjszerkezetes autója, a középmotoros Lotus 25-ös, amellyel az 1963- as szezonban Jim Clark hét futamgyőzelmet aratott és megszerezte a Lotus első világbajnoki címét. 1965-ben ő volt az első, aki az Indianapolis 500-ason egy középmotoros autóval, a Lotus 38-assal győzni tudott. Miután 1968-ban, 32 éves korában egy balesetben meghalt, főnöke úgy nyilatkozott, hogy a legjobb barátját veszítette el. 1994-ig végül hét konstruktőri és hat egyéni világbajnoki címet szerzett a Team Lotus, amely a Ford-korszak után többek között Renault és Honda motorral is indult. A 70-es évekbeli aerodinamikai fejlesztések az egész sportágra hatással voltak, akárcsak az ikonikus John Player Special szponzoráció.
Chapman kivételes üzleti érzékéről árulkodik, hogy a Lotus túlélte a brit autóipar válságát. Amikor 54 éves korában szívrohamot kapott, halálával egy nagyszerű embert veszített el a világ, akire minden autó- és sportrajongó büszke lehet.
