Nem ez az első oldtimer, ami az 58 éves zalaegerszegi gépészmérnök képzeletbeli istállóját gyarapítja. A Fiat 500, Citroën Traction Avant, Skoda Felicia, VW Bogár és Mercedes 280 C mellé öt éve került a Moszkvai Kislökettérfogatú Autók Gyárából (MZMA) 1961 tavaszán kigördült négykerekű.
– A felújítások zömét magam szoktam elvégezni, igaz, a kárpitozást, festést, krómozást szakemberekre bízom, de a gépészeti berendezések, az elektromos szerkezetek szerelését nem adom ki a kezemből – magyarázta. – Ez a gépkocsi kivétel, mert szinte teljesen eredeti állapotú, nem igényelt a korábbiakhoz hasonló átfogó felújítást. A Moszkvics 407-esekből annak idején nagyon sok került az országba, de napjainkra kevés maradt meg, és én nagy szerencsével jutottam hozzá Putnokon. Lényegében az első gazdájától, illetve a fiától vásároltam meg az alig 38 500 kilométert futott gépkocsit. Internetes hirdetési oldalon találtam rá, látatlanban, alkudozás nélkül elküldtem a vételár felét, ám mire odaértünk érte, az eladó újabb további ötvenezer forintot kért a meghirdetett 600 ezerre, mondván, közben nagyon sokan érdeklődtek. Az eredeti tulajdonosa egyébként katonatiszt volt, szabályokat tisztelő ember, ezért sajnos nem maradt meg a gépkocsi eredeti, szürke forgalmi engedélye és rendszáma sem, mert leadta, amikor az új nyilvántartási rendszert bevezették. A szabálytisztelete miatt egy-két apróbb átalakítás is történt a gépkocsin. Például az irányjelző belső visszajelző lámpáját pirosról zöldre cserélte, és még biztonsági övet is szereltetett bele, bár ez nem lett volna kötelező. Ezeken kívül lényegében minden eredeti rajta. Igaz, a műanyag alkatrészeket, köztük a kormányt is ki kellett cserélni, mert szerves anyagból készítették, és az évek során elporladtak. Az autó nem volt járóképes, mert az utolsó 25 évében letakarva, felbakolva állt a garázsban, így aztán autómentőn érkezett Zalaegerszegre – idézte fel.
Az eredetihez közeli állapot adja a patináját
Az elektromos készülékek, a motor, a váltó is átesett a teljes szétszerelésen, rendbetételen, de csak az erőátvitelben kellett olajat cserélni. Emellett új vízszivattyút és hűtőt kapott az autó, mert a korrózió és a vízkő tönkretette azokat. A hosszú pihenő alatt a gumi alkatrészek elöregedtek, a fékberendezést fel kellett újítani, a kerekekre pedig eredeti típusú, új diagonál abroncsok kerültek. Szerencsére az alkatrészek szinte gond nélkül beszerezhetők Ukrajnából. Végül korábban nem élvezett luxusként került be a mechanikus, felhúzós óra a belső tükör fölé a kárpitra, ami stílusában összhangban van a csöves rádióval, ami a közép- és hosszúhullámú adók vételére volt alkalmas.
– Nem akarok jobban beavatkozni, csillogó-villogóra felújítani, mint sokan teszik a veteránokkal, szeretném minél inkább az eredetihez közeli állapotában megőrizni az autót, ez adja a patináját – magyarázta.
Az 1958-tól öt éven át gyártott Moszkvics 407-es modell orrában dohogó négyhengeres, 1388 köbcentis, felül szelepelt, alul vezérelt (OHV) motor 45 lóerőt ad le a négysebességes, kormányoszlopról kapcsolható váltón és kardántengelyen keresztül a hátsó, laprugós merev tengelyen guruló kerekekre. Az utastér légcseréjét lehúzható ablakok, az első ajtón elefántfül szolgálja, no meg a bogárhálós, az első szélvédő előtt felbillenthető légbeömlő.
Az ablaktörlő sebességfüggő, ugyanis a vezérműtengelyről meghajtott spiráltengelyről kapja a mozgatóerőt, így a motor fordulatával változik a tempója is. A duplex dobfékek meglepően hatásosan csökkentik a legfeljebb 115 km/órás tempót, amit ma már soha sem próbálna ki gazdája. Az irányjelzőt a kormányoszlop közepén találjuk, a kormány mellett jobbra lent az esernyőnyélszerű kézifék, a kuplungpedál melletti taposógombbal pedig a reflektort lehet kapcsolni, a motort nyitó kart az anyósülésről a legkönnyebb elérni. A hátsótengely mögé függesztett 35 literes üzemanyagtartály beöntőnyílásához a csomagtér ajtaját felnyitva férünk hozzá, ha lebillentjük a rendszámtáblát.
A Vörös Hadsereg háborús szerzeménye
A Moszkvics lényegében a Vörös Hadsereg háborús szerzeménye, mert az Opel Kadett másolata és a győztesek a gyárral együtt jutottak hozzá a háború végén. Az eredetivel egyező első Opel-klón Moszkvics 400/401 néven futott ki, majd kezdődött a fejlesztés. Ennek eredménye volt az 1956-ban bemutatkozó 402-es, amit két évvel később 407 jelzéssel követett a korszerűsített változat. A sorozat utolsó tagját 1963-ban kezdték gyártani, nem tudni, miért, de 403-as jelöléssel.
A hatvanas évek elejétől már magánemberek is vehettek autót, mert addig leginkább csak az állami szervek, hivatalok, körzeti orvosok jutottak gépkocsihoz. Ettől kezdve a Moszkvics a leggyakoribb autóvá vált Magyarországon. Szinte mindenhol felbukkant, hol rendőrkocsiként, hol taxiként, hol a tsz-elnök szolgálati autójaként. A jármű strapabírósága miatt hamar közkedveltté vált, különösen, ahol ritka volt az aszfaltozott út, mert a bakhátas földutakon is elboldogult a magas építésű autó. A Moszkvics 407-esből 1963-ig közel 360 ezer készült, ennek egyharmadát exportálták, Belgiumban Scaldia néven dízelváltozata is készült.
