Az 1949 óta létező gyorsasági világbajnokság leghíresebb és legnagyobb hatású orvosa egyértelműen Claudio Costa. Neki köszönhetően sokkal biztonságosabb szériává alakult át a motorkerékpáros vb, ő volt az, aki közvetlenül a pálya mellett megvalósította az azonnali elsősegélynyújtást, életmentést, a minél hatékonyabb kórházba szállítást. 1972-ben Costa volt az, aki elterjesztette az újraélesztő készüléket a gyorsasági vb-n, míg 1977-ben ő alapította a Mobil Klinikát, amelynek 2014-ig volt a vezetője. Életeket és karriereket mentett meg az újításaival, minden versenyző részéről hatalmas tisztelet övezte. A MotoGP mellett a Formula–1-ben is dolgozott Ayrton Senna és Alex Zanardi mellett, és számtalan könyvet írt főleg az autó- és motorversenyzéssel kapcsolatban. Persze az orvostudomány területén is vannak könyvei, a legutóbbit épp a magyar Semmelweis Ignácról, az anyák megmentőjéről írta.
Családi hagyomány
Ugyan a családjában egyetlen motorversenyző sem volt, mégis minden a kétkerekűekről szólt a famíliában. Édesapja, Francesco „Checco” Costa az egyik leghíresebb olasz versenyszervező és pályaalapító volt. Checco Costa költöztette Olaszországba a motokrossz- vb-t az 50-es évek végén, ő volt az alapítója a világhíres versenypályának Imolában, ahol a Daytonai 200 mérföldes mintájára ő szervezte az Imolai 200 mérföldes versenyt is. Doktor Costa testvére, Carlo Costa élete is a versenyzés körül forgott, hiszen ő volt az imolai pálya legendás szpíkere. Doktor Costa Imolában nőtt fel, ahol 16 évesen, 1957-ben már világhíressé vált, hiszen ő mentette meg a balesetet szenvedő hatszoros világbajnok brit Geoff Duke életét. Costa húzta ki a pályáról Duke-ot és fektette biztonságos helyre. Costa sorsa meg volt írva. Az apja ugyan nem engedte, hogy versenyezzen, azonban nagyban támogatta, hogy orvos legyen. 1967-ben szerezte meg az orvosi diplomáját, majd még négy szakvizsgát tett le, 1971-ben ortopédorvos és baleseti sebész lett, 1973-ban fizikoterápiás, majd 1980-ban sportorvos lett. A diplomája után pár évig orvosként dolgozott, de 1972-ben végleg elkötelezte magát a gyorsasági vb mellett. 1972. április 23-án mutatkozott be pályaorvosként az Imolai 200 mérföldesen. Abszolút újdonságként életmentő készüléket vitt magával minden versenyre, a pilóták pedig egyöntetűen azt akarták, hogy Costa és kicsiny csapata minden nagydíjon ott legyen. Tevékenysége egyre fontosabb lett, ennek eredményeképp az olasz Gino Amisano anyagi támogatásával – ő az olasz AGV bukósisakgyártó cég alapítója – létrehozta a Mobil Klinikát, amelynek első verziója egy furgonban volt. A Mobil Klinika 1977. május 1-jén az Osztrák Nagydíjon, a Salzburgringen debütált, és doktor Costa azonnal életeket is mentett. A 350-es versenyen tömegbaleset történt, amelynek részese volt az 1982-es 500-as világbajnok olasz Franco Uncini és a francia Patrick Fernadez (1979-ben vb-második lett a 350-ben) is, de mindkettőjüket újra tudta éleszteni.
A motorosok védőangyala
Ennek ellenére a helyi hatóságok kezdetben nem nézték jó szemmel Costa Mobil Klinikáját, nem tartották a hivatalos orvosi szakellátás részének. Az 1977-es Svéd Nagydíjon jogszerűtlennek vélték a hatóságok a Mobil Klinika működését, amiért az 500-as verseny rajtja után a svéd rendőrség le is tartóztatta Costát, aki börtönbe került. A gyorsasági vb résztvevői azonban mindig kiálltak Costa mellett, sztrájkra is készek lettek volna, mondván, nélküle nem versenyeznek. Costa ezt követően egyre nagyobb rangot szerzett és a hatóságok is hivatalos szervként tekintettek a Mobil Klinikára. Nem is tehettek mást, hiszen Costa sorra mentette meg a balesetet szenvedő motorosokat. Uncini és Fernandez mellett az olasz Loris Capirossi, Alex Gramigni, Gianni Rolando, Virginio Ferrari, Loris Reggiani, Graziano Rossi, Gianfranco Bonera, a spanyol Carlos Checa és Alberto Puig, a venezuelai Johnny Cecotto, a svájci Philippe Coulon, az ausztrál Wayne Gardner és Michael Doohan életét, valamint karrierjét is a Mobil Klinika stábja mentette meg. Ha nincs Costa, egyáltalán nem biztos, hogy Doohan 5 vb-címre lett volna képes, illetve nem tudni, mi lett volna Graziano Rossi fiából, a kilencszeres világbajnok Valentino Rossiból. Amikor Valentino 3 éves volt 1982-ben, édesapja Imolában 300-as tempónál bukott. Azonnal leállt a szíve, de a pályán átszaladó, a saját életét is kockáztató doktor Costa megmentette az életét. A pálya mellett intubálta Grazianót, majd újraélesztette. Tíz évvel később, 1992-ben is főszereplő volt doktor Costa, aki megmentette Doohan jobb lábát és karrierjét is. A Holland TT-n a legsikeresebb ausztrál gyorsaságizó súlyos balesetet szenvedett, a helyi orvosok pedig arra készültek, hogy a komplikációk miatt amputálják majd a sérült végtagját. Doktor Costa azonban nem így gondolta, emiatt valósággal megszöktette a kórházból Doohant! Egy magánrepülőt bérelt és azzal szállította Bolognába, s ugyan nem tudott angolul, mégis meg Doohant, aki a rehabilitációja során Costa imolai házában lakott.
A 6. generáció
A Mobil Klinika pár emberrel kezdte a tevékenységét, ám évről évre egyre nagyobb lett, míg a működését kiterjesztette a superbike-világbajnokságra is, ahol az első idénytől 1988 óta jelen vannak. A Mobil Klinika 1981-ben bővült először, amikor is már kétágyas lett az Olasz Motorkerékpáros Szövetség jóvoltából. 1988-ban már egy kamionra épült a Mobil Klinika, amely immár 5 helyiségből állt. 1997-ben egy külön fizikoterápiás résszel egészült ki, míg a Mobil Klinika 5. generációja 2002-ben, a MotoGP rajtjánál kezdte a munkáját, a 6. generáció 2018-ban debütált. A kétszintes kamionban már van rehabilitációs edzőterem és nappali pihenő is. A 6. Mobil Klinikát azonban már nem Claudio Costa irányítja, mert 2014 elején, 37 év után végleg elváltak Costa és a MotoGP útjai. Helyét a szintén olasz Michele Zasa vette át, a Mobil Klinika székhelye pedig már nem Imola, hanem a szintén olaszországi Parma.
