A London-Mexikó autós maratoni verseny a futball-világbajnokság színhelyén ért célba. Az „agyonhajszolt” kocsik motorjai elhallgattak, a versenyzők pedig az Azték-stadion lelátóin pihenik ki fáradtságukat. Nehéz volt ez a Mexikóba vezető út. Sobieslaw Zasada, a neves lengyel autóversenyző-favorit még jóval a cél előtt ezt mondta: „Szörnyen elfáradtunk. Ám ezt a fáradtságot össze sem lehet hasonlítani kocsijaink „fáradtságával”. Már a legkisebb törés vagy meghibásodás végzetessé válhat bármelyik versenyzőpáros számára”.

Ha a legutóbbi London-Sydney maratoni versenyt úgy emlegették, mint az ember és az autók legnagyobb kihívását, akkor ez a meghatározás teljes joggal vonatkozik erre a mostani versenyre. Ezen a versenyzők is, a kocsik is a lehetőségeik maximumát nyújtották. Ezért nevezhető a maratoni verseny hősének még az utolsó, 23. helyen végzett versenyző is.

Ez a kép még Londonban készült, ahol a szovjet Scsaveljov egy sajtókonferencián adott tájékoztatást a Moszkvics-csapatról

A rallye útvonala 25 országot érintett. A versenyzők 153 óra alatt tették meg a 7342 kilométer hosszú európai útvonalat. 176 óra kellett ahhoz, hogy a kerekek lefussák a legnehezebb 13 920 kilométeres szakaszt Dél-Amerikában. Mindössze 71 óra jutott a közép-amerikai útvonalakra. A 400 óra alatt csaknem 26 ezer kilométert tettek meg. Már ez a két szám is jelzi, milyen hihetetlenül nehéz volt ez az őt. De ha még hozzávesszük, hogy ezen a hosszú útvonalon 17 gyorsasági szakasz volt, amikor az átlagsebesség a rossz hegyi utakon is több volt 110-120 kilométernél, rögtön látjuk, milyen feszült iramban zajlott le a verseny.

És itt ismét látjuk Scsaveljov konstruktőrt és tőle jobbra Leszovszkijt, a Moszkvics-gyár egyik próbamesterét, a 12. helyre célba ért kocsi versenyzőjét. Az úgynevezett baro-kamrában szoktatták a versenyzőket a változó légnyomáshoz, a ritka levegőhöz, ame

– A volán mögött ültem. Óriási sebességgel robogtunk. Éppen az előttem haladó Redgrave kocsiját akartam előzni, Marange pihent, amikor hirtelen a jó ég tudja honnan egy autó bukkant fel előttem. Ütést nem i éreztem, csak azt, hogy eltűnik minden körülöttem – mondogatta a kórházban a francia P. Coltelloni. Kocsija kigyulladt, váltótársa, Ido Marange vissza sem nyerte többé eszméletét, meghalt. S mindez akkor történt, amikor már túl voltak a legnehezebb útvonalakon. A karambol óvatosságra intette a rallye szervezőit, akik végül is csökkentették az iramot: kitolták az ellenőrző állomások bezárásának idejét. Ennek ellenére a mexikói gyorsasági szakaszon 230 kilométerre mindössze 90 percet adtak.

Gondterhelt Zasada barátunk épen az országjelző „Poland” feliratot ragasztja fehér Escortjának tetejére. A szélvédő széleihez vezető két ferde acélcső a kocsi elé kerülő és elgázolt állattól védi a szélvédőt

A versenyzők minden újabb szakasz lefutás után egyre kevésbé hízelgő megjegyzésekkel illették a rallye útvonalát. Az angol labdarúgó, Jimmy Greeves nyomban a start után azt mondta, hogy a rallye-n részt venni sokkal nehezebb dolog, mint futballozni. Amint a versenyzők átjutottak az amerikai kontinensre, olyan nehéz útvonalon találták magukat, hogy elvesztik a Citroënes René Trautmant, aki pedig az európai rész győztese volt. Aztán kiesik a versenyből a Ford-csapat favoritja, Roger Clark. Mind a kettőnek összetört a kocsija, de ők szerencsésen megúszták a karambolt. Az angol Irland kocsija nekiszaladt egy fának, az ausztráliai Murray Jack kocsija lezuhant egy dombról, az argentin Gaston Perkinson Peugeot-ja felbukfencezett, megsebesült Andrew Cowan és társa, a London-Sydney rallye két győztese. Így hát nem véletlen, hogy Jimmy Greeves, amikor másodszor találkozott az újságírókkal, ezt mondta: – Nem szívesen adok interjút, s legközelebb nem is fogok válaszolni a kérdéseikre. A rallye-k drámai jelleget kezdenek ölteni. A versenyből kiesnek elismert bajnokok, olyanok mint Trautman és Clark. Úgy látszik, nem annyira a versenyző vezetni tudása itt a döntő, hanem kocsijának megbízhatósága vagy … őfelsége, a véletlen.

Három angol fiatalembert vállalkozott arra, hogy ezzel a nagyon szellős VW Buggy-val (ejtsd: Baggi) eljutnak Mexikóig. A szélvédőtől jobbra az olajhűtőt látjuk

Valamennyi versenyző, de különösen Greeves számára a legnehezebb szakasznak a tizennegyedik gyorsasági etap, a híres Inkák útja bizonyult. A szervezők 16 órát adtak a 895 kilométeres útvonalra. Jimmy Greeves és Tony Fall tizenegyszer cseréltek abroncsok, kicsúszott a féltengelyük, leszakadt a hátsó kerekük. A célba este kellett befutni, de a szervezők az ellenőrző-állomást reggelig nyitva hagyták. Hat kocsi még így sem tudott időben befutni, s automatikusan kiestek a versenyből. Ezek közt volt a francia Guy Verrier, aki mindig az élmezőnyben haladt s a negyedik helyen állt. Nem sikerült az egyik szovjet kettősnek, Emmanuil Lifsicnek és Viktor Scsaveljovnak sem. Most már csak három kocsi maradt a szovjet csapatban. (Iván Asztafjev kocsija összetört s még az előző szakaszon kiesett a versenyből.)

Indul az egyik favorit: a BLMC és az Angol Labdarúgó Szövetség által nevezet híres rallye-versenyző, Paddy Hopkirk a 2,5 literes Triumph-fal

Halljuk, mit mondtak a versenyzők az Inkák útjáról:
Hannu Mikkola, a „repülő finn”, a maratoni verseny győztese: „A legnehezebb útvonal volt, amellyel életemben találkoztam. Teljesen kimerített bennünket. Szörnyen rázott a göröngyös út, a hegyi kőzet szilánkjai repkedtek a levegőben, a kövek szinte szüntelenül bombázták a kocsit, s egy-egy ilyen ütés úgy hangzott, mint a lélekharang szava…” A svéd Gunnar Palm, a „repülő finn” váltótársa: “Nem hiszem, hogy bárki, aki egyszer megtette az Inkák útját, még egyszer rámenne erre a szakaszra.”
Jimmy Greeves szerint ez a szakasz hasonlít egy rendkívül durva futballmeccshez. Váltótársa, Tony Fall: “Nyolc éve veszek részt rallye-n, s e nyolc év alatt még soha nem volt ilyen rossz napom. Amikor leszakadt az egyik kerekünk, elátkoztam az egész világot.”
Mégis az összetett versenyben az angolok a hatodik helyre kerültek. Claudin Trautman, az európai szakasz győztesének a felesége, aki a nők közt csaknem az egész útvonalon az élen haladt, később törés miatt leállni kényszerült, és a 23. helyre került. Claudine az Inkák útjáról a következőket mondta: „Vérünk áztatta útvonal.”  verseny harmadik helyezettje, a finn Raunno Aaltonen megjegyezte: „Életem legborzalmasabb álma.” „Öngyilkosok útja” – fejezi be az angol Paddy Hopkirk.

A fehér Austin tetején a „Royal Hussars” felírás, az ajtókivágásban pedig a „Királyi Huszárezred” kiszolgált kapitánya, Michail, a kenti herceg látható, mint a Maxi másodpilótája

Londonból több mint negyvenféle, 96 kocsi rajtolt. Az Azték-stadionba 23 kocsi futott be. Az 1301-1600 köbcentis kocsik kategóriájában (ezek közt indultak a Moszkvicsok is) húsz kocsi versenyzett. A célba három Moszkvics-412, két Austin Maxi és egy Datsun-1600 ért. Így hát csak a Moszkvics-csapat futott be teljes létszámmal. Ebben a kategóriában a Moszkvics-csapat győzött. Az egyéni összetettben miss Rosemary Smith Austin-Maxi kocsijával került az első helyre. Második lett a szovjet Leontyij Potapcsik-Jurij Leszovszkij-Eduard Bazsenyov hármas. A harmadik hely szintén szovjet versenyzőké lett: Gunnar Holm, Vlagyimir Bubanov és Kastitits Girdauskas személyében. A negyediken Szergej Tyenyisev, Valentyin Kiszlih, Valerij Sirocsenkov végzett.

Iván Asztafjev Moszkvicsán rácsszerkezet védi alul a motort, kemény gumilapok „boronálják” a sár sűrűjét és fémhálók óvják a fényszórókat

A csapatversenyben hét csapat kezdte meg a harcot Londonban az első helyért: a Ford-Escort, a BLMC, a Moszkvics, a Triumph, a Citroën, a Peugeot és az Austin. A célba csak három csapat futott be: a Ford, a Triumph és a Moszkvics. A Moszkvics-csapat harmadik helye az összetettben a szovjet versenyzők nagyszerű gőzelme. Hiszen az ellenfelek kocsijai teljesítmény tekintetében kétszeresen túlszárnyalták a széria jellegű szovjet kocsikat. Az egyéni összetettben a szovjet gépekkel a következő helyezéseket érték el: 12. lett Leontyij Potapcsik kocsija, 17. Gunnar Holmé, 20. Szergej Tyenyisev kocsija.

A nagy Rallye egyik célba ért kocsija, a kövek elleni védőráccsal felszerelt 412-es Moszkvics, amikor a később 17-iknek befutott Vlagyimir Bubnov próbára indul vele

Hozzá kell tenni, hogy két Moszkvicsunk kísérő szerepet töltött be. Nehéz teherrel megrakodva lépést tartottak a versenyzőkkel, és szintén leküzdötték a nagy távot. A nem hivatalos számítás szerint tehát a hét Moszkvicsból öt érkezett be a célba. Ugyanakkor ezek a kocsik mind sorozatgyártású kocsik voltak, míg számos külföldi cég kimondottan erre a maratoni versenyre gyártotta le a Mexikóba indított kocsikat. Az angol Ford-Escort-csapat például új, nagy teljesítményű motorral látta el a kocsikat. Azonkívül a világ legjobb versenyzőit hívták meg a csapatba: a finn Mikkolát, Aaltonent, Maakinent, a lengyel Zasadát. Hasonlóan cselekedett a Citroën, a British Leyland Motor Corporation, a Peugeot és a Porsche cég is. Ezekben a csapatokban olyan neves versenyzők is indultak, mint az argentin Ogier és Migliore.

Három angol hölgy tette meg az utat ezzel az Austin-Maxival, és Rosemary Smith, a kapitány, végül is kiérdemelte az egyéni összetett verseny első helyét a kategóriában

Amint a rally jegyzőkönyve bizonyítja, olyanok kerültek a tíz legjobb közé, akik hivatásszerűen űzik az autósportot. Ez a körülmény még inkább kihangsúlyozza a szovjet sportolók sikerét.

Dmitrij Szaszorov
Rózsa György és az APN felvételei

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!