Március 2-án este fél hét után megcsörrent a közlekedésrendészet telefonja.
– Baleset… A II. kerület Szilágyi Erzsébet fasor és Lupény utca kereszteződésében egy Warszawa összeütközött egy taxival, és fellökte a járdára, neki egy fának…
– Sérült van?
– Igen, három…
Hét perccel később újabb jelentés:
– A Krisztina körút és Csaba utca kereszteződésében karambol. Egy piros lámpajelzés miatt várakozó Renault-nak nekiütközött egy Warszawa. A gépkocsivezető felrántotta az ajtót, és el akart szaladni…

Kétszer fogták el

A helyszínen, egy kisebb embergyűrű közepén állt Szöllősi László, 21 éves lakatos.
– Semmiről nem tudok! Mit csináltam én? Egyáltalán, hogy kerültem ide? – hajtogatta illumináltan.
– Ne játssza meg magát fiatalember! Arra sem emlékszik, hogy kitépte magát a kezünkből, és megpróbált kereket oldani!… Kétszer fogtuk el – vágtak egymás szavába izgatottan a járókelők.
– Száz forinttal kevesebb van a pénztárcámban – toldotta meg a szót P.A.-né – Nem elég, hogy furikázott a kocsimmal, még az erszényembe is belenyúlt!
– Nincs nálam egy fillér sem – motyogta bizonytalanul Szöllősi.

Megállás nélkül

A rendőrségnek tehát egy sereg olyan körülményt kellett tisztázni, amit adott pillanatban, közvetlenül a baleset után még homály fedett. Annyi nyilvánvalóvá vált, hogy Szöllősinek valamiképp sikerült beülni egy idegen személygépkocsiba, majd elindult egy igen-igen kacskaringós útra. A szilágyi Erzsébet fasor és Lupény utca kereszteződésében előtűnt egy taxi. Szöllősi előzés közben rosszul számította ki az oldaltávolságot, ami egyébként azért sem véletlen, mert ittas volt. Hatalmas csattanás jelezte a Zsiguli és a Warszawa „találkozását”.

Az első baleset helyszíne. A taxi, amelyet a járdán levő élő fának lökött a Warszawát vezető autótolvaj

De Szöllősi talán oda sem nézett. Hajtott tovább, majd a Szilágyi Erzsébet fasor és Hébelt Ede utca kereszteződésében jobbra kanyarodás közben felhaladt a járdára, és nekiment egy „Elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblának. A tábla kidőlt, Szöllősi pedig tovább manőverezett. A robaj behallatszott abba a műhelybe is, ahol az IR-40-70 rendszámú Fiat tulajdonosa dolgozott. Rosszat sejtve szaladt ki az utcára, majdnem abban a pillanatban, amikor a Warszawa „léket ütött” a járdán gondosan félreállított, féltve vigyázott autón. B.K. Egy-két pillanatig meredten nézte, hogy a Warszawa vezetője egy merészet kanyarint, s már robog ismét. Egy másik személyautó vezetője, Rádi József, látva az esetet, odakiáltott a Fiat tulajdonosának:
– Üljön be, elfogjuk!
Küküllő utca, Pasaréti út, Szilágyi Erzsébet fasor, Krisztina körút. Az üldözők már-már szédülni kezdtek. A Csaba utcánál azonban pirosat jelzett a forgalmi lámpa. A CX-05-84 Renault-ban ülő Radnai László gyanútlanul várta a színváltást, ám hirtelen meghűlt benne a vér. A Moszkva tér felől nagy sebességgel előbukkant egy Warszawa, és elkerülhetetlenül nekiütközött a kocsijának. Igazán véletlen, hogy sem ő, sem az utasa nem sérült meg.

Szöllősi emlékezőtehetsége a rendőri vizsgálat során -, csakúgy, mint korábban, a helyszínen – valahogy „kihagyott”. Annyit elismert, hogy március 2-án délután 15 óra körül fél liter sört és fél deci pálinkát fogyasztott. Ebéd után, baráti társaságban újra megivott négy deci bort és egy fél üveg sört, majd elbúcsúzott ismerőseitől, s elindult az autóbuszmegálló felé. Felderengett benne, hogy valahol mintha kiszállt volna egy összetört orrú gépkocsiból, s mintha emberek eredetek volna utána. El is fogták, ő azonban kiszakította magát, és rohanni kezdett. Futott, míg újra be nem érték. Ennyi maradt mindössze emlékezetében. Aztán belenyúlt a zsebébe, és váratlanul előkerült a helyszínen letagadott százforintos is.

„Őrizetlenül hagytam”

Persze, a Warszawába előbb bele kellett ülni. Hogy ez hol és hogyan történt, ez más formában derült ki. A szóban forgó IK-31-74 rendszámú Warszawa egy parádi személy tulajdona. Tőle vette meg, de még nem iratta át a nevére P.A.-né, aki szódavíz-fuvarozás céljára kölcsönadta a kocsit Orgonás Istvánnak.
– A Szilágyi Erzsébet fasor 1. számú ház előtt kiszálltam a Warszawából. A rakodás időtartamára, talán nem több, mint egy percig őrizetlenül hagytam a kocsit. Amikor visszatértem, az autónak hűlt helye volt – ismerte el Orgonás. Sajnos azonban nemcsak a kocsi ajtaját hagyta nyitva, hanem még az indító kulcsot is benn felejtette. Hogy milyen jó alkalom ez bármelyik autótolvajnak, azt többek között az az eset is bizonyítja, amelyet tavaly megírtunk. Körülbelül hasonló lehetőségek álltak a tolvaj rendelkezésére akkor is, mint most, és a megkaparintott gépkocsival a lelkiismeretlen vezető végzetes balesetet okozott: összeütközött egy Trabanttal, amely kigyulladt, és utasai a lángokban lelték halálukat. Szerencsére ez esetben nem következett be ilyen súlyos tragédia -, bár ez nem Szöllősin múlt. De így is tetemes kár keletkezett. Nem beszélve a taxi utasairól, akik viszonylag kisebb sérüléseket szenvedtek, de útjuk elején, elképzelhetően, nem a baleseti ambulanciára készültek!

A büntetett előéletű Szöllősi tettére alig található megfelelő jelző. Hivatalosan gépkocsilopás, ittas vezetés, közlekedési szabálysértések sorozata, segítségnyújtás elmulasztása – szándékos közlekedési vétség terheli. De nemcsak jogilag, hanem emberi morál szempontjából is súlyosan felelős. Gondoljuk csak el, mi történik, ha a járdán, ahová a taxit fellökte, ember vagy emberek állnak, vagy amikor ő maga is felhaladt a járdára, nem egy Kresz-tábla esik útjába, hanem egy vagy több járókelő! Érthető volt valamennyi szemtanú döbbenete és felhördülése, s főleg az a legdöntőbb, hogy cselekedtek, elfogták és rendőrkézre juttatták Szöllősit. Figyelmeztessen ez az eset is minden autóst, hogy ne hagyja el kocsiját úgy, hogy azt illetéktelen elindíthassa. Nemcsak azért, mert a Kresz ezt elő is írja…

Pless Zsuzsa

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!