Minden nagy művésznek vannak hasonlóan zseniális kortársai, kikkel rivalizálásuk általában a közönség javára válik. Így volt ez Giorgetto Giugiaro és Marcello Gandini esetében is, akik mindketten 1938 augusztusában születtek, karrierjük során legendákat keltettek életre, ezzel mély nyomot hagyva az autóiparban.
Gandini Torinóban nőtt fel, édesapja karmester volt, őt is zenei pályára szánta, Marcello azonban egy másik művészeti ág iránt érdeklődött és saját elhatározásából, mindenféle előtanulmány nélkül több különböző karosszériaépítő cégnek is dolgozott a 60-as évek elején. Egyik barátja bemutatta Nuccio Bertonénak, aki rajzait látva le is szerződtette volna Giugiaro mellé, ő viszont kijelentette, hogy faképnél hagyja, ha felveszi a nyakára Gandinit. Mivel szabadúszó szeretett volna maradni, nem is került a céghez, amíg Giugiaro magától ki nem lépett.
1965-ben vezető formatervezőként indult Gandini karrierje a Bertonénál. Első munkája a szemtelenül lapos Lamborghini Miura lett, amely középmotoros felépítésű volt, ennek előnyeire épített a formaterv. Gandini számára ugyanis nem a kinézet, hanem a műszaki felépítés, maga a konstrukció állt középpontban a külső tervezésekor. Az 1966-ban bemutatott, „öltönyben is vezethető” sportautót öt további Lamborghini követte. A keze nyomán született szupersportautó kategória máig hatásos ikonja, az 1974-ben debütált Countach, melynek felfelé nyíló ajtajai a márka védjegyévé váltak és eredetileg az 1968-ban kiállított Alfa Romeo Carabo tanulmányon jelentek meg.
A Fiat X1/9-essel nyitott az elérhető árú autók felé 1972-ben, abban az évben pályafutása első limuzinja, a Fiat 132-es is a szalonokba került. Utolsó munkája Bertone alkalmazásában egy francia családi autó, az extravagáns Citroën BX volt, majd miután valóra váltotta álmát és 1980-tól szabadúszóként folytatta, Giorgetto Giugiaro példáját követve egy olyan nagy darabszámban eladott népautó megalkotásából is kivette a részét, mint a Renault 5-ös 1984-es második generációja.
Lehet, hogy életművét csupán színesítették ezek a típusok, mégis arról árulkodnak, hogy stílusától eltérő műfajokhoz is volt érzéke. Riválisához hasonlóan más területeken is kipróbálta magát a helikoptertől a lakásbelsők tervezéséig. Természetesen a 90-es évek sportautólázában is számítottak rá, tőle származik az egyetlen olasz Bugatti, az EB110-es prototípusa, melynek végső kinézetét Giampaolo Benedini alakította ki. Szintén 1991-ben, hasonlóan született az egyetlen, Chrysler-éra alatt készült Lamborghini, a Diablo is. Az amerikaiak több részletével sem voltak megelégedve, így miközben Tom Gale elvégezte a finomításokat, Gandini a saját változatát a volt Lamborghini-alkalmazottakból verbuvált Cizeta-Moroderrel valósította meg.
