Ahogy a bevezetőn gondolkodtam, egyre inkább egy sokszor átélt gyermekkori kép villant belém. Ki ne emlékezne arra, amikor álltunk valahol a tér sarkán vagy a folyosó szegletében, és heves viták közepette egymás szavába vágtunk – néha jó nagyokat lódítva -, csakhogy minél „hitelesebben” bizonyítsuk: ki jobb, szebb és ügyesebb a másiknál. Akár egy ilyesféle licitálás utolsó mondata is lehetett volna, hogy: „… de ez mind semmi! Az én papám csinált egy autót!” Kérem, tegyék félre ebbéli, rosszabbnál rosszabb vagy megmosolyogni való emlékeiket, és higgyék el nekem: ha nem is a papám, de a barátom… tényleg csinált egy autót.
Borlói Mátyás (36) formatervező igényes és elegáns munkáját egy héten keresztül szemlélhették a tavaszi BNV látogatói a Delma Kisszövetkezet standján. A számos és bizonyos mértékig eltérő vélemények egyben megegyeztek: a kisautó formája modern, a kornak megfelelő. Akik pedig beleülhettek, megállapíthatták, hogy ergonómiailag kifogástalan, ügyes, átgondol konstrukció. Ennél többet, részletesebbet halljunk magától a formatervezőtől, az autót előállító négyfős csapat művészeti vezetőjétől.
– Szeretném rögtön leszögezni: egyenlőre nincs szó autótól. Mondjuk azt, hogy egy működő modellt láthatunk, amelyen bemutatom a koncepciómat, sok dologban a kivitelezés és a megvalósítás szintjéig. Bőven van még olyan részlet, amelyik a sürgető idő és az egyre csappanó anyagiak miatt nem került nagyító alá, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs ötletem vagy tervem.
– Valójában mi is az a koncepció, amelyet bemutatsz a modelleden? Sőt, talán a kiinduló kérdés: hogy jut valakinek az eszébe, hogy autót tervezzen és építsen?
– Formatervező a szakmám és hobbim az autó. Szeretem a jó vonalú, kényelmes, praktikus és dinamikus menettulajdonságú autókat, s szívesen járnék magam is ilyenekkel, ha viszonylag könnyen, és elérhető áron lehet beszerezni őket. Egyszerű alapgondolatokból indultam ki. Korántsem biztos, hogy erre nekünk dollárt kellene áldoznunk. Sőt, szinte biztos, hogy egy ilyen autó forintért is megvalósítható lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy egy kifutás előtti licencjogot kellene megvásárolnunk, avagy egy eleve nem túl korszerű szocialista típus gyártásában kisebb-nagyobb rész vállalnunk. Modellemmel azt igyekszem bizonyítani, hogy itthon, forintért, kizárólag kisipari munkával szocialista relációból beszerezhető termékekből lehet olyan autót építeni, ami a mai kor sokrétű követelményeinek megfelel. Senki el nem hiszi például, hogy ilyen szélvédőt, ilyen keréktárcsákat, ilyen kárpitot tudnak itthon készíteni, s hogy ezeket ilyen formába lehet ötvözni. Óriási tartalékok rejlenek itthon. Csak végre ki kellene aknázni őket. Én persze nem mondom, hogy ez az egyetlen járható út. De abban biztos vagyok, hogy lehetne akár az egyik.
– A tervekből, gondolatokból hogyan lett gördülő, kulcsfordításra induló, működő modell?
– Egyszerűen: sok idő, sok pénz és nagyon sok munka árán. A formát, amelyet megálmodtam, először papírra vetettem, majd fa makettet készítettem. Elképzelésem az volt, hogy az egész formát egy Trabant lekopasztott célvázára építem föl. Ez persze nem véletlen választás volt. A Trabant befogadó méreteit a tervemhez megfelelőnek tartottam, ugyanakkor – és ez a többi szerkezeti elem kiválasztására is érvényes – figyeltem arra, hogy az esetleges gyártás során a beszerzés viszonylag könnyen megoldható legyen. Bizonyos ergonómiai és menetstabilitási szempontok miatt a Trabant tengelytávját 200 mm-rel megnöveltem úgy, hogy az első ülések előtt az alvázba keresztbe egy ugyanilyen széles szelvényt építettünk be. Ez természetesen maga után hozta az alváz megerősítését. A két oldalsó küszöb belülről egy-egy acél profilmerevítőt kapott, valamint az alvázon hosszanti irányban elhelyezett két omega-profilú tartó gondoskodik a megnövekedett terhelés ellensúlyozásáról. Ezek után jött a forma fölépítése, természetesen már a szerkezeti elemek helyigényének figyelembevételével. A kétütemű üzemmódot a környezetszennyezés miatt elvetettem, s választásom a Fiat 127-es 900 cm3-es motorjára esett, több okból is. Egyrészt ez egy alaptípus, teljesítménye, helyigénye ideális, s miután ez az egyetlen alkatrész, amely nem szocialista gyártmányú, de a Yugo 45-ben ugyanez a motor dolgozik, talán avval helyettesíthető lenne. A sebességváltó és a kuplung Trabantból való, s egy közdarabbal illeszkedik a motorhoz. A kormánymű szintén Trabant, kis Polskitól kölcsönzött kormánykerékkel. Megoldandó az első fék, mert jelenleg ez is Trabant illetőségű, de már a Wartburg-dobfék is sokat segítene. Igazi megoldás persze a tárcsafék. A fényszóróbetétek a kis Polskiról származnak, a védőruhákat pedig mi készítettük plexiből. Az első indexek Škodáról valók, a központi ablaktörlő az új Zaporozsecről került a modellre, s a Salgótarjáni Síküveggyárban készített, egyedi formájú szélvédőt tisztítja. A műszerfal szintén kis Polski-származék, az ülések pedig a Trabant erősen átformált darabjai. A saját tervezésű kárpitot a Buda-flax szőtte. Miután a tengelytávot úgy növeltük meg, hogy ezáltal az ajtók is megnyúltak, a ki- és beszállás – főleg a hátul ülők számára – igen kényelmes lett. A csomagtér két részből áll, egyrészt a hátsó ülés mögött a szokott helyen – ahol a pótkerék is helyet kapott -, másrészt az első utas előtt a műszerfalnál egy rekesz behelyezésével összesen 220 literes csomagtér alakítható ki. Avval együtt, hogy nőtt a tengelytáv, ugyanennyivel csökkent – a Trabanthoz képest – a teljes hossz, az össztömeg pedig a négyütemű motorral és a jelenleg fém karosszéria elemekkel 680 kg.
Összefoglalva én nem egy luxusautót, nem álomautót, nem a jövő század autóját és nem versenyautót akartam építeni, hanem egy jó vonalú, modern, egyszerű, praktikus középkategóriájú használati eszközt, amelynek dinamikája kielégíti a hazai városi és országúti közlekedés igényeit, s amit akár egy kétgyermekes család is képes megvásárolni és tartósan használni.
– Gondoltál-e már arra, hogy mi lesz a modell sorsa?
– Gondoltam rá, de őszintén szólva nem tudom. Az biztos, hogy én gyártással, készítéssel nem tudok és nem is akarok foglalkozni. Egy ötletet adtam, irányt próbáltam mutatni, hogy aztán ezt érdemesnek tartják-e itthon valamire is, abban csak bízhatok.
Hogy mi lesz a kisautóval, azt még valóban nem lehet tudni. Mindenesetre született egy látható, tapintható és kipróbálható modell, amely azt bizonyítja, hogy lehet számunka elérhető alkatrészekből egy magyar közigényt kielégítő autót építeni. Hát, majd meglátjuk, mi lesz a folytatása nagy vállalkozásnak, és perspektívában mit remélhetünk.
Zsembery Barnabás
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
