Budapest – Szolnok – Püspökladány – Debrecen! Sorolják a helységeket akár kívülről is – ha kérdezik – még a legzsengébb „évjáratú” gépjárművezetők is. És a 4-es számú főközlekedési utat nemcsak jól ismerik, hanem általában kedvelik is az autósok-motorosok. Számottevő emelkedők nélküli nyílt és viszonylag egyenes a vonalvezetése valóban alkalmas „pihentető” túrákra, bejáratásokra. Ezek után azt is gondolhatná bárki, hogy akkor ez nyilván egyike a legveszélytelenebb útjainknak. Sajnos, nem az. Sőt – s ez bizonyára meglepetés az olvasónak – a 4-es, szakkifejezéssel élve, a legfertőzöttebb útvonal Pest megyében. És hogy a jó borairól híres vidékek közelsége-e, vagy éppen a fékevesztett száguldásra csábító út egyenes volta az ok? Nehéz eldönteni. Az mindenesetre tény, hogy az útvonalat nap mint nap ellenőrzik, közlekedését tervszerűen segítik a Pest megyei Rendőrfőkapitányság járőrei. A legutóbbi ilyen ellenőrző útjukon, december 15-én délután az Autó-Motor is részt vett.

*

A kék-szürke rendőrségi Moszkvics kilométerszámlálója élénken kúszik a magasabb értékek felé: 60…, 65…, 70… És mire az előttünk haladó UA-09-32 rendszámú Garant „olvasótávolságába” érünk, végül is nyolcvanon állapodik meg. Így száguldunk együtt jó ideig. Persze az előttünk haladók mit sem sejtenek. Sebességük lakott területen belül, Monoron keresztül sem csökken. Veszélyes szabálysértés. Már kézbe is veszi a tárcsát Bernáth Andor törzsőrmester, de abban a pillanatban hátulról néhány „lövés”, majd „rángatás” jelzi: mégis maradunk. – Gyújtászavar! És amíg Dávid Lajos tizedes, kocsink vezetője bármilyen gyorsan, szakavatott kézzel mindent rendbehoz, a Garantot lassan elnyeli a korán érkező téli estszürkület. Vezetője azonban, úgy látszik mégsem a szerencsés csillagzat alatt született. Néhány kilométerrel arrébb ugyanis újra találkozunk. Az út szélére lehúzódva áll, valamilyen hibát javítgatva. A kölcsönösen udvarias és közvetlen bemutatkozás után mindjárt kényes témára terelődött a szó:
– Milyen sebességgel jött Üllőn keresztül?  Kérdezi Bernáth törzsőrmester.
– Hát… úgy 40-50 körül.
– Inkább körön kívül, ugyanis mi 80-at mértünk.
– Az nem lehet kérem, ennyit nem is megy ez a kocsi.
– Nem-e?
A következő percben már bizonyságtételre kerül sor. Dávid Lajos tizedes a Garant volánjához ül, Debreceni Lajos gépkocsivezető pedig a Moszkvicsban mérheti kocsijának teljesítőképességét. A perc tört része alatt 80-as jelez a hajszálpontos óra mutatója. A Garant vezetőjének határozottan rossz napja van: alig néhány órája ugyanis még Budapesten, a Práter utcában támadt „inzultusa” egy magánautóval, s ha éppenséggel nem is ő volt a hibás – amint állítja – e „koccanás” emlékét a Garant összegyűrődött bal sárhányója és a jogosítványból kitépett 1. sz. ellenőrzőlap mégis megőrizte. Az ilyen sietség tehát semmiképpen nem vezethet jóra.

*

Albertirsa előtt, a szembejövő forgalom miatt egy jó ideig az SA-23-83 rendszámú Csepel mögé kényszerülünk. S jóllehet így természetes, ezőttal mégis külön ki kell emelnünk: e kocsi vezetőjének gondossága, körültekintő előzései, a község belterületén pedig a gyalogosokkal szembeni előzékenysége igen szép példája volt a kulturált autóvezetésnek. Ismerjék hát meg az AM olvasói a bal alsó képről a Ceglédi „Vörös Csillag” Tsz gépkocsivezetőjét, Lugosi Jánost.

*

Annál kevésbé örült a megállást jelző tárcsa intésének az ÉM. 1. sz. Mélyépítő Vállalathoz tartozó AB-44-68-as Moszkvics vezetője, Tóth András és három utasa. Jóllehet korábban el is kerültek bennünket, tehát nyilván arról is tudtak, hogy „zsindely van a háztetőn”, a vezető nem zavartatta magát: hetvennel hajtott Albertirsán keresztül. És amikor határozottan udvarias bevezetés után a járőr ezt szóvátette, indokolatlanul barátságtalan hangon cáfolni kezdett. Majd később, amikor éppen a fellépése miatt betétlapelvételre került a sor, ő nagyvonalúan már a jogosítványáról akart lemondani. Pedig nem volt igaza. Ezt tapasztalt, régi gépkocsivezető létére nyilván később maga is belátta.

*

Ceglédbercelen az országút jobboldalán tevékenykedő kis csoportra leszünk figyelmesek. Tagjai nagy igyekezettel próbálják a közrefogott CB-20-81-es BMW autóveteránt öntevékenységre bírni. Nem sok eredménnyel. A kocsi tetején levő matracok mintha jelképeznék, tulajdonosa jól felkészült az ilyen tőrákra, s talán hasonló ok miatt gyakori szállóvendége az országutaknak. Ezúttal tehát kapóra jöttünk. Sziszifuszi munkának tűnő igyekezetüket szemlélve Bernáth törzsőrmester felajánlja a segítséget. Pillanatok alatt előkerül a vontatókötél, s rövid huzatás után sikerült a hengerekbe életet verni. Bár az akkumulátorban is alig pislákolt az élet, azért a nyári olajat is ideje lenne már lecserélni.

*

A 41-es úton a sorompó előtt már messziről autó körvonalai bontakoznak ki a koromfekete éjszakában. Közelről egy Škoda 1100-ast ismerünk fel, amelynek összetört az eleje, környékén pedig üvegcserepek és zománcdarabok és az éppen jegesedő kiömlött hűtővíz nemsokkal korábban történt balesetről árulkodik. De sehol senki. Végre előkerül a sorompóőr, aki azonban – nyilván szolidaritásból – nem látott és nem hallott semmit. Később sietve befut Farkas József, a Škoda gazdája, hogy az éppen leeresztett sorompóhoz érve már későn fékezett, így az előtte levő Wartburgnak ütközött. Azon nem sok hiba esett. Teljes mértékben hibásnak érzi magát. Megegyeztek, hogy ő majd fizeti a költségeket. Azzal beül az immár léghűtésessé vált Škodájába, s nagy csörömpöléssel elhajtott a csemődi dűlő irányába.

*

Az útközben talált kivilágítatlan szekerekről és kerékpárokról epébe mártott tollal tanulmánykötetet lehetne írni. Csupán a 41-es úton, Cegléd és Nagykőrös között 37 világítás nélküli kerékpárost számoltunk meg! Íme egy példa. Nagykőrös határában, mintha az égből pottyant volna, imbolygó kerékpáros kerül elénk. Később kiderül, hogy a borpincéktől vezető dűlőútról érkezett. A szembejövő autó fényétől kissé elvakítva csak az utolsó pillanatban vettük észre.
– Miért nem kapcsolja be a világítást?… Hiszen van a kerékpárján?
Nehezen forgó nyelvvel, érveit mindenáron állításának igazolására akarja felhasználni. Nehezen megy: egész délután a hegy levét kóstolgatta.
– Ha bekapcsolom a dinamót, nehezen tudok hajtani a hideg szélben.
– Törölje meg az arcát, csupa vér! (P.L. halántékán jókora zúzott seb.)
Talán éppen az örökkévalóságot üdvözlő mosollyal réved egy darabig a sötétbe, majd így válaszol:
– Ne akarjon engem átverni rendőr elvtárs. Különben is tudom én, hogy kivel állok szemben.
– ???
– Hát a béemvével…

*

Ideje lenne már a kivilágítatlan járművel dolgát végre tető alá hozni. Társadalmi összefogással bizonyára rendet lehetne teremteni. Persze, a közös akarat és nem utolsósorban a legilletékesebbek segítőkészsége is szükséges azért ehhez.

Almássy Tibor

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!