Az új generációs Peugeot 308 piaci bevezetését meglehetősen borús hangulat övezte. Mégis, az elhúzódó koronavírus-járvány, valamint az azt kísérő gazdasági és társadalmi bizonytalanság közepette mindennél nagyobb szüksége volt a Peugeot-nak – és a piacnak is – egy olyan innovatív, vonzó, modern és biztonságos újdonságra, ami optimizmussal tölt el minden érintett piaci szereplőt, a vásárlóktól a kereskedőkön át a beszállítókig. A sors furcsa fintora, hogy a Peugeot 300-as modellcsaládjának, ennek az immár kilencvenéves szériának a legelső tagja szintén egy súlyos válság kellős közepén jelent meg a színen.
A Peugeot 1928-ban nyugdíjazta korabeli családi típusát, a 177-est, és ezzel fájdalmas űr támadt a márka portfoliójában. A vevők a Quadrilette kisautó és a Peugeot nagyobbnál nagyobb luxusmodelljei közül választhattak, ám a megfizethető családi modell hiányzott a kínálatból. Megoldást a Peugeot 301-es hozott 1932-ben: az elegáns kompakt modell már egy vadonatúj filozófia szerint született. Karosszériája minden korábbinál áramvonalasabb volt, váza már nem fából, hanem acélból készült, másfél literes motorját kurbli helyett elektromos indítómotor keltette életre, első futóműve pedig független volt. Az autóból számos karosszériaváltozat készült, a szedántól a kupéig, a kabriótól a furgonig; az akár 100 km/óra sebességre képes modell négy év alatt 70 ezer példányban hagyta el a sochaux-i üzemet.
Utódja, a futurisztikus megjelenésű, rejtett fényszórós Peugeot 302 a politikailag egyre bizonytalanabb környezetben nem tudta kibontakoztatni kiváló adottságait. Pedig hatalmas potenciál volt az autóban, amely nem csak elegáns formavilágát, de műszaki tartalmát is a nagyobb Peugeot 402-estől örökölte, vonzerejét pedig a kor legkiválóbb autóipari formatervezői: Émile Darl’mat és Georges Paulin által megálmodott roadster, illetve kabrió modellváltozatok növelték. 1938-ban, 25 ezer eladott autó után pihenőre kényszerült a 300-as modellsorozat, és hamarosan teljesen elcsendesültek a Peugeot gyártósorai. A háború után erősen megritkított kínálattal indult újra a termelés. A hatvanas évek végéig a kisebb 200-as modellcsalád szolgálta ki a kisméretű, megfizethető típusokat kereső ügyfeleket.
Mikorra pedig a Peugeot kellően érettnek találta a piacot ahhoz, hogy visszahozza sikeres családi sorozatát, a többi széria sorszámozása már a négyesnél tartott. Így ugrotta át a 303-ast a Peugeot, és vezette be 1969-ben helyette a Peugeot 304-est. A márka legjobb szokása szerint előremutató technikai megoldásokkal ejtette bámulatba a vevőket: az ekkor már magától értetődő, független első kerékfelfüggesztéshez tárcsafékek társultak, ehhez a felsőbb kategóriákat idéző tartalomhoz pedig hasonlóan elegáns, úrias formavilág és rengeteg belső hely társult. A hatvanas évek végétől megsokasodtak Európában az autópályák, a 304-es pedig optimális hosszú távú, nagy sebességű – és mindemellett megfizethető – utazóautónak bizonyult, ami a szegmens egyik legnépszerűbb képviselőjévé tette. Pályafutásának tizenegy éve alatt folyamatosan fejlődött, ötféle karosszériaverziójával és számtalan elérhető motorjával jóformán minden igényt kielégített, és összesen 1,2 millió ügyfelet tett boldoggá a 304-es.
A típus népszerűségére mi sem jellemzőbb, hogy hiába vezették be 1978-ban a Peugeot 305-öst, két éven át párhuzamosan forgalmazták a két generációt. A 305-ös valamivel nagyobb volt, modernebb formatervével pedig jóval komolyabb autónak tűnt, mint elődje. Az is volt: független hátsó felfüggesztésével, a balesetek következményeit mérséklő első és hátsó gyűrődőzónáival egy egészen más autóipari szemléletet képviselt. A Peugeot a 305-öst választotta extrém aerodinamikai kísérleteinek alanyául, a vevők pedig nagyra értékelték a fejlesztéseket: habár sem kupéként, sem kabrióként nem forgalmazták, az 1989-es modellváltás idejére a fennmaradó két karosszériatípusból (szedán és kombi) is összejött több mint 1,6 millió eladott példány.
A sorban a 306-osnak kellett volna következnie, azonban a Peugeot úgy döntött, kiaknáz egy kínálkozó, kedvező lehetőséget. A Peugeot általa létrehozott PSA-csoport még 1979-ben megvásárolt egy dicsőséges múlttal, bizonytalan jelennel és ígéretes jövővel rendelkező francia márkát. A Talbot 1985-ben be is vezetett egy modern családi típust, ám négy évvel később, pénzügyi nehézségek közepette, a PSA úgy döntött, hogy megszünteti a márkát. A modellt a Peugeot „örökölte meg”, és 1989-től 1995-ig Peugeot 309 néven forgalmazták. A típust sok kritika érte szokatlan formaterve és viszonylag kis méretei miatt, az ügyfelek azonban megkedvelték, nem utolsósorban a méretosztályban addig szokatlan ferdehátú karosszériának, illetve a 309 GTI sportmodellnek köszönhetően. Így a típus eladásai végül utolérték a 305-ösét.
A 309-es bevezetésével a Peugeot nyert némi időt a 305-ös közvetlen utódjának a piacra bocsátásával. A Peugeot 306-os így 1992-ben került forgalomba, és nem csak a kabrió karosszériaformát hozta vissza a modellcsaládba, hanem a rendkívül elegáns, progresszív formavilágot, valamint az innovatív technológiai tartalmat is. A kiemelkedően jól vezethető Peugeot 306-os passzív hátsókerék-kormányzással, modern dízelmotorokkal, különösen sportos verziókkal, valamint gazdag kényelmi és biztonsági felszereltséggel örvendeztette meg a vásárlókat – bár ez utóbbit később elhomályosította a maga idejében valóságos űrtechnológiai bemutatónak tűnő, 2001-ben piacra lépő utódmodell.
A Peugeot 307-es nem véletlenül nyerte el az Év európai autója címet: korszakalkotó formavilága, előremutató fedélzeti rendszerei, majd 2003-tól keménytetős kupé-kabrió (307 CC) verziója a figyelem középpontjába helyezte, és éveken át ott is tartotta az új modellt. Az áramvonalas 307-es a motorsportban is kitüntette magát, 2004-ben és 2005-ben a rali világbajnokságban képviselte a márkát – a versenyautó egyedülálló módon épp a 307 CC alapjaira épült.
A modellnek mégis rövidebb pályafutást szántak elődeinél, ám a 2007-ben színre lépő, első generációs Peugeot 308-ast megismerve ezt gyorsan megbocsátották a gyártónak a rajongók. A ferdehátú és (kétféle kivitelű) kombi karosszéria mellé 2009-ben sorakozott fel az új generációs CC családi örömautó. Bár nevéből nem derül ki, a Peugeot 308 műszaki alapjaira épült a csodálatosan izgalmas Peugeot RCZ kupé, minden idők egyik legszexisebb és legkülönlegesebb kompakt sportmodellje.
Amikor a típus 2013-ban megérett a modellváltásra, a Peugeot fontos lépésre szánta el magát: megváltoztatta a hagyományos típuskódrendszert. A jobb követhetőség miatt az utolsó számjegyet, a 8-ast „befagyasztották” és csak a fő termékkínálatból kilógó modellek kaphattak ettől eltérő számozást. Így jelenhetett meg jóformán egyszerre a Peugeot 301, egy rendkívül tágas kompakt szedán, amely elsősorban kiemelkedő ár/érték arányával aratott babérokat, és az új 308-as, amely már teljesen új műszaki alapokra épült.
A második generációs Peugeot 308-as a 307-es sikerét megismételve elnyerte az Év európai autója címet, amelyet számos további szakmai elismerés követett. Az első generációs 308-cal meghirdetett prémium pozícionálást nagyon is komolyan vette a Peugeot, az új 308-as kiváló minőséggel és igényes felszereltséggel csábított új vevőkört a márkához, elődjénél kisebb méretével és tömegével határozottan közvetlenebb vezetési élményt kínált, az i-Cockpit vezetőhely bevezetésével pedig csatlakozott a márka vadonatúj korszakát bevezető modellek sorába.
Így jutottunk el 2021-ig és a harmadik generációs Peugeot 308-asig, amely vadonatúj márkalogóval, átdolgozott hűtőmaszkkal valamint összetéveszthetetlen első és hátsó világítótestekkel folytatja a márka felemelését. A modell bevezetését követően rövid időn belül szert tett első globális elismerésére, amikor elnyerte a Világ év női autója címet. Ha a márka többi típusának sikerszériájából indulunk ki, ehhez a titulushoz a következő években számos további kitüntetést sorakoztathat majd fel a 308-as. De ne szaladjunk az események elébe, hiszen a típus épp csak megjelent a piacokon – annyi azonban már most is bizonyosan elmondható róla, hogy minden porcikájában méltó a családi Peugeot-modellek kilencvenéves hagyatékához.
