A harmincas évek közepén forradalminak számító, teljesen fém önhordó karosszériát az 1935-ben bemutatott Olympia modelljénél alkalmazta először az Opel, egy évvel később pedig a széles tömegnek szánt – a gyártásban tartott alvázas P4 fölé pozicionált – Kadett is így épült fel, reklámcélra készült egy plexi karosszériás példány, amelyen lehetett látni a fát és alvázat nélkülöző felépítést. A sorozatgyártás előtti beruházásnak köszönhetően Európa legnagyobb karosszéria-présüzemét helyezték üzembe Rüsselsheimben 1936-ban, a gyártósoron hidraulikus emelő segítségével felülről eresztették rá a karosszériát a munkaasztalon lévő motorra és futóműre – a mai napig általános ez a megoldás az autógyárakban.

Egyszerűbb volt az előállítás, könnyű lett a karosszéria, így meghagyták az 1924-ben debütált oldaltszelepet négyhengerest, az 1073 köbcentis, 23 lóerős blokk 100 km/órás tempót megközelítő végsebességet tett lehetővé, az olcsó autók között – 2100 márka volt a vételár – gyorsnak számított a Kadett. Első Opelként kapott Venturi-csöves esőáramú porlasztót a Kadett; ez egy olyan szűkítőt jelent, ahol a levegő áramlása felgyorsul, és az itt keletkező alacsony nyomás szívja be az üzemanyagot a kapcsolódó benzinnel teli csövecskéből. A nagy tempó elérésében segített az áramvonalas kialakítás, miután a GM átvette az Opel irányítását, Harley Earl formatervező irodát nyitott a német cég központjában, az ott dolgozó mérnökök újítása volt a hűtőrács mellé helyezett fényszóró.

A típusjelölés az épp tengerészeti témára váltó névadási rendszerbe illeszkedett, a kadét kitartós munkával elérheti a kapitányi rangot – Kapitän, 1937 –, ezt követően akár admirális – Admiral, 1938 – is lehet belőle. 1936-ban a gazdag felszereltség olyan tételeket jelentett, mint a hidraulikus négykerék-fék, az irányjelző, a huzatmentes szellőzést lehetővé tevő kibillenthető pillangóablak, vagy épp az utastér felől hozzáférhető csomagtartó. A választékot a kétajtós limuzin, a négyajtós limuzin és a kétajtós kabriólimuzin jelentette, 1936-1940 között összesen 107 608 Kadettet gyártottak Rüsselsheimben. A karosszéria hossza 3810 mm, szélessége 1375 mm, magassága 1455 mm és 2337 mm a tengelytávolság, a saját tömeg mindössze 757 kg.

A második világháborút követően már nem került sor a termelés újraindítására, mivel a Németországot megszálló szovjet hadsereg háborús jóvátétel címen magának követelte az amerikai megszállási zónában lévő rüsselsheimi gyár gépsorait, amit meg is kapott; a haditermelést folytató üzemet erősen bombázták, így nem egyszerűen csak üzembe kellett helyezni a gépsorokat, de vagy két évig tartott, mire megjavították azokat. A tervrajzokat se kapták meg a szovjetek, így több mérnökcsapat is a Németországban lefoglalt Opel Kadettek szétszedésével és tanulmányozásával „konstruálta újra” az autót, a Moszkvai Kisautó Gyárból 1946. december 9-én gördült le az első Moszkvics 400/420-as – mintegy fél éves késéssel az eredeti ütemtervhez képest.