A jellegzetesen gömbölyded formájú FVV (Bengáli, Benga becenevű) villamosok első példánya immár kereken 60 esztendeje, 1962. október 29-én állt forgalomba Debrecenben. A típus bevezetésének okaiként Gara Kálmán, a DKV Közlekedés Történeti Emlékszoba vezetője a Haon érdeklődésére felidézte, hogy az 1950-es évek végére már nagy szükség volt az elhasználódott, 50–60 éves járműveket felváltó új kocsikra. A vidéki városoknak nem volt lehetőségük új kocsik beszerzésére. Köztes megoldásként a Fővárosi Villamosvasút csuklós villamoskocsit tervezett, amit saját kivitelezésében a Füzesi Árpád Főműhelyben kezdett gyártani kooperációban a MÁV Debreceni Járműjavítóval, mely az alvázat és a kocsiszekrényt készítette.
Az FVV elnevezés a cég nevének rövidítéséből ered, míg a Bengáli becenév Gara Kálmán ismertetése szerint onnan, hogy a jármű egy lapuló, a lábait maga alá húzó tigrisre emlékeztet. A másik lehetséges magyarázat szerint azért Bengáli, mert a kocsi motorhangja olyan morgó, mint a tigrisé, sőt, a Bengáli (Benga) becenév az FVV kocsi nagy méretére is utalhat. Bárhogyan is van, a jármű a Ganz-gyár által 1928-ban szállított ikerkocsi áttervezésével készült, ám a kocsi így is sok újdonságot vonultatott fel. A négytengelyes, háromrészes, csuklós kocsi csuklórendszere például magyar szabadalom. A jármű egyirányú kivitelű volt, egy vezetőállással és csak a menetirány jobb oldalán elhelyezett ajtókkal. Az utastér szellőzését eltolható ablakok és tetőszellőzők is szolgálták.
A megfelelő világítást hálózati árammal táplált fénycsövek tették lehetővé. Ezekben a kocsikban alkalmaztak hazánkban először kalauzülést és hangszórós utastájékoztatást. Az 1962. október 29-én forgalomba állt Bengáli lett Debrecenben az első villamoskocsi, aminek az ajtói távműködtetésűek voltak. A pantográf áramszedő is újdonság volt, ahogyan az akkumulátorról táplált világító-, jelző- és egyéb segédberendezések is.
A Debreceni Közlekedési Vállalat 1963-tól további azonos kivitelű járműveket állított forgalomba. Az üzemeltetés alatt azonban kiderült, hogy az egyirányú járművek nem felelnek meg a hazai viszonyoknak. Emiatt fejlesztették ki a három vidéki város mellékvonalai részére áttervezett VCS (vidéki csuklós) változatot, aminek két-két vezetőállása és kalauzpultja volt, viszont a mindössze öt ajtaja csak az egyik oldalán helyezkedett el. Az első ilyen kocsi 1966. december 9-én állt forgalomba Debrecenben, 381-es pályaszámmal.
Tíz ajtóval felszerelve
1969. június 20-án a Csapó utcai vonalon forgalomba állt (481-es pályaszámmal) az a kétirányú, 6 ajtós kocsi, amelyik helyben készült, kifejezetten a vonal sajátosságai szerint áttervezve. A fejlesztés ellenére 1971-ben megszüntették a Csapó utcai hatos vonalat. 1972-ben elkészült a 484-es pályaszámú kocsi immár a fővonalon való közlekedésre, ám hamar bebizonyosodott, hogy a 6 ajtós kocsik a lassú utascsere miatt alkalmatlanok a fővonalon való közlekedésre. Emiatt a 485-ös kocsi 1974-ben már 10 ajtós változatban készült, majd a következő is.
Menetrend szerint utoljára 2014 elején jártak Bengáli villamosok Debrecenben. Azóta a cívisvárosban a megmaradt jármű is alkalomszerűen, nosztalgiakocsiként közlekedik – melyet főként Gara Kálmán vezet.
