1979-ben a Lancia megbízta Giorgetto Giugiarót egy új kisautó tervezésével. Egy kisméretű luxusautót képzeltek el, és meg is kapták. A kívül kicsi, belül tágas, modern autó rajzai végül a Fiathoz kerültek, ahol éppen a 127-es utódján dolgoztak. A mai szemmel egyszerű külsejű Uno 1983-ban még modern konstrukciónak számított, fejlesztésére egymilliárd lírát költöttek! Ez volt a világ első, robotizált gyártásra tervezett autója, 172 alkatrészének 2700 hegesztési pontjából csak 30-hoz volt szükség emberi beavatkozásra. Az új módszernek köszönhetően megszabadultak az esőcsatornától, szélvédőjére egykarú ablaktörlő került, a 3 ajtós kivitelről elhagyták a külső kilincset, műanyag lökhárítója pedig 5 km/órás tempóig ellenállt a koccanásnak.

Megérte a befektetett energia, a Tipo 146-osként nyilvántartott Uno nagy riválisa, a Peugeot 205-ös elől halászta el az 1984-es Év Autója díjat, majd további 10 nemzetközi elismeréssel gazdagította a márka dicsőségtábláját. A piaci siker persze fontosabb volt, a hazáján kívül a világ 9 országában összeszerelt típusból a 2013-ig tartó gyártás során 8,8 milliónál is többet adtak el. Bár a Punto 1993-ban leváltotta, még Európában is további 2 éven át a kínálatban maradt, karrierje az enyhébb szabályozásoknak köszönhetően elsősorban Dél-Amerikában tartott ki még közel egy évtizeden át. Bevezetésekor az alapmotorja a 127-estől megörökölt 903 köbcentis, 45 lóerős benzines volt, azt két, Ritmóból származó, 1,1 és 1,3 literes motor követte, de a 127-es 1,3 literes, 45 lóerős dízelmotorjával is rendelhető volt. A vevők 15 féle karosszériaszínből választhattak, abból 5 metál volt. 1983-ban egy takarékos, 1984-ben egy sportos változat is megjelent, 1985-ben pedig a teljesen robotizált gyártású, 999 köbcentis FIRE (Fully Integrated Robotized Engine) alapmotor volt a szenzáció. A csúcsmodellbe már elektromos ablakokat és központi zárat is beépítettek, sőt, a Borletti-féle fedélzeti komputer is elérhetővé vált. 1986-ban a digitális műszerfal és a turbós benzines, illetve dízel jelentett újabb mérföldkövet.

Bár Európa egyik kedvenc autóját folyamatosan aktualizálták, 1989-ben egy alaposan felfrissített Unót állítottak ki a Frankfurti Autószalonon. Légellenállását 0,34-ről 0,29-re javították, ezt elsősorban a laposabb orrkialakítással érték el, de sokat változtattak a csomagtérajtón is, amely többek között nagyobb hátsó ablakot is jelentett. A 6 benzines és 3 dízelmotor közül az 1992-től kapható, 1,4 literes, 116 lóerős Turbo i.e. Racing emelkedett ki a teljesítményével. 7,7 másodperc alatt sprintelt 0-ról 100 km/órás tempóra, és meg sem állt 204 km/óráig.