A VW Iltis katonai jármű hajtásrendszeréből kiindulva fejlesztették az első quattro Audit. Az ötlet 1976-ban pattant ki a vezetőség fejéből, ezután egy nagyon hosszú, több mint három éves tesztelési időszak következett. Bár az Iltis finoman szólva sem volt egy erőgép (1,7 literes benzines, vagy 1,6-os dízel), képességeit mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1980-ban az Audi által felkészített modellel a VW bezsebelte a Párizs-Dakar Ralin az elsőséget.

1980 tavaszán, a Genfi Autószalonon debütált a sorozatgyártású Audi Quattro, hosszában beépített öthengeres turbómotorral (200 LE). Az állandó összkerékhajtású modellt eredetileg kis darabszámban gyártandó különlegességnek tervezték, de végül a kínálat fontos része lett és számos változtatással egészen 1991-ig a kínálatban tartották. A csúcsot az 1984-ben bemutatott, rövid tengelytávú Sport Quattro jelentette 306 lóerővel. 1986-ban a 80-as sorozatban is megjelent a 4×4-es hajtás Torsen-differenciálművel.

27 rali vb futamgyőzelmet szerzett az Audi a Quattróval és két vb címet is bezsebeltek, 1983-ban Hannu Mikkola, míg 1984-ben Stig Blomqvist nem talált legyőzőre. Mégis leginkább Walter Röhrl nevével forrt össze a legendás versenyautó, a német pilóta látványos vezetési stílusával rengeteg rajongót szerzett magának és a rali szakágnak is.

A quattro hajtású V8-assal lépett be az Audi a luxuslimuzinok mezőnyébe – a BMW és a Mercedes ekkor még nem kínált 4×4-es verziót a 7-esből és az S-osztályból. A típust eredetileg 300-as jelzéssel dobták volna piacra, végül a motor hangsúlyozása miatt döntöttek a V8-as jelölésnél. A modellt 3,6 és 4,2 literes erőforrással is gyártották.

1999-re már a kompakt kategóriába is “leszivárgott” a quattro hajtás. Az A3-as azonban nem a klasszikus központi differenciálműves hajtást kapta, hanem a keresztmotoros felépítése miatt Haldex-rendszerű megoldással vértezték fel.

2002-ben érkezett az RS 6-os első nemzedéke, mely átírta a felső-középkategóriások közötti versenyt: 450 lóerős teljesítményével 50 lóerővel licitált rá a mércének számító BMW M5-ösre. A limuzinként és kombiként is gyártott, turbós V8-as típus elektronikusan vezérelt differenciálművel büszkélkedett.

Történelmet írt 2012-ben az Audi, ugyanis a Le Mans-i 24 órás verseny történetében először egy hibridhajtású, 4×4-es prototípus nyert. Az R18 etron quattro hátsó kerekeit egy 3,7 literes, V6-os dízelmotor hajtotta, míg az első tengelyhez villanymotort telepítettek.

Az Audi még mindig kitart az öthengeres blokk és a quattro hajtás párosa mellett. A keresztmotoros felépítés miatt a 400 lóerős modellnél Haldex-rendszert alkalmaznak, elektronikusan vezérelt lamellás kuplunggal.

A quattro hajtás új szintre lépett a tavaly piacra lépett e-tron elektromos szabadidő-autóval, hiszen a villanymotorok révén egészen döbbenetes nyomatékvektorálás megvalósítása is lehetséges. A nagy SUV-ből és kupés befejezésű Sportback változatából hamarosan érkezik a hárommotoros kivitel, méghozzá 507 lóerős csúcsteljesítménnyel.

Íme, az Audi S8-as hátsó differenciálműve! Alapesetben a nyomaték 40%-a jut az első tengelyre, de bizonyos esetekben a vezérlés akár 70%-ot juttathat előre, és akár 85%-ot hátra.