3784 lóerő, 4860 Nm!

Úgy szólt a BMW meghívója, hogy a lengyelországi Poznanban lesz egy program, ahol az M-es modellpaletta vonul fel. Mivel Poznanban van egy „tisztességes” versenypálya, logikusnak tűnt, hogy oda szervezik az eseményt, de aztán kiderült, hogy egy használaton kívüli reptérre visznek! Ennél tökéletesebb helyszín aligha létezik a BMW izomautóinak kipróbálására, főleg, hogy a szovjet időkben épült reptér kifutópályája iszonyatúan széles, ránézésre vagy másfélszer tesz túl akármelyik nemzetközi légikikötő betoncsíkján. A gurulóút mellett pedig, mint valami zárt kompozíció, sorakoztak fel a tesztelésre váró modellek.

Élő legenda az M3-as. Az aktuális modell esetében a tető szénszál-erősítésű műanyagból készül. Mestermunka az M3/M4 sorhatos egysége, turbómotor létére bőven 7000 fölé forgatható!

Ezek az autók egyenként is érdekesek, de így együtt már a puszta látványuktól is beindul a nyáltermelés. Egymás mellett az X5-ös és X6-os nagyágyú, mögöttük az M3-as és M4-es, az M6-os Coupé és Gran Coupé, sőt még egy M135i-t és egy M235i-t is kerítettek, hogy az M Performance típusokból is ízelítőt kapjunk. Mindez együttesen 3784 lóerő – ha már reptéren vagyunk, érdemes tudni, hogy a napjainkban használt 50-80 utas szállítására alkalmas turbólégcsavaros repülők teljesítményével van pariban ez a szám!

Ez a kép fogadja az M4-es vezetőjét, aki szükség szerint 275 mm-es hátsó abroncsokat gyilkolhat

Első körben egy vezetéstechnikai pályán kezdtünk, ahol csúszós útfelületen kellett kitérő manővert tenni, majd egy rántópad húzta ki a kocsi alól a talajt és villámgyors ellenkormányzással próbáltuk egyenesbe hozni az autót. A reptér melletti vezetéstechnikai pálya építését egyébként a korábbi F–1-es, jelenleg WEC-versenyző Alex Wurz édesapja, Franz Wurz finanszírozta, aki maga is autóversenyző volt (az ő ötletei érvényesültek a pályánál), így természetes, hogy izgalmas volt ez a rész is, mivel a kikerülési manővert komoly lejtőn abszolváltuk, ráadásul a végén egy éles kanyart kellett bevenni.

Piszok jól fogja az utat az összkerékhajtású 235i, 0-ról 100-ra tartja a lépést az M4-essel!

Ebben a szekcióban értelemszerűen a kisebb tömegű modellek voltak előnyben, de azok közül is kiemelkedő volt az összkerékhajtású M235i: elképesztő, hogy gázon fordulva milyen különbség van a 4×4-es és a „hátsókerekes” modellek között! A kifutópályán kialakított nagy sebességű pályaszakaszon is mókás volt terelgetni a 326 lóerős kupét, de az utána következő M4-es egészen más dimenzióba repített. Persze sokkal erősebb (431 lóerő) és vadabb már csak a motorja miatt is, villámgyors duplakuplungos váltó cserélgeti az áttételeket, a futómű betonkeményre állítható, a kormányzás pedig túlzás nélkül tökéletes – ebben az autóban testesül meg mindaz, amiért egykoron a BMW M részlegét életre hívták. Őrülten stabilan fordul nagy tempónál az M4-es, de az sem semmi, hogy még túlforgó kerekeknél is viszonylag könnyű kordában tartani, mivel az M Dynamic Mode bizonyos mértékű kipörgést engedélyez anélkül, hogy durva farkitöréstől kellene tartani. Az M4-es négyajtós megfelelőjével, az M3-assal viszont egyenesen az volt a feladat, hogy egy körülbelül 10 méteres sugarú, fellocsolt kör mentén drifteljünk. Elég egy határozott gázadás és máris keresztben áll az autó, de hiába „adagolható” szépen a nyomaték, az 550 Nm azért tud meglepetéseket okozni, konkrétan, egy pillanat alatt 360 fokos fordulatot tehetünk. Ugyanebben a szekcióban volt egy M135i is. Ez is tipikus „mókaautó”, hiszen ebben is 326 lovas hathengeres dolgozik, akárcsak a 235i-ben, csak itt a kézi váltó és a hátsókerékhajtás miatt még inkább vegytiszta az élmény. Még akkor is, ha sperrdiffi hiányában nehezebb táncba vinni, mint az M3-ast, viszont ha egyszer elkezd csúszni, a tapadáshatáron egyensúlyozva sem nagy ördöngösség vele menni.

A futómű területén érződik, hogy az M135i „csak” M Performance modell, határozott kezet kíván a manuális váltó

Ugyanez már nem mondható el az M6-osokról. Az 560 lóerő és a 680 Nm inaktív kipörgésgátlóval szinte értelmezhetetlen, de legjobb a Sport+ módba kapcsolni, mert ilyenkor is mocorog az autó fara a kigyorsításokon, csak nem kell „eldobástól” tartani. Ahhoz képest, hogy az M6 Coupé tulajdonképpen egy testes gran turismo, még a szlalompályán sem vall szégyent és nagyon is sportosan dirigálható – ugyanez igaz az M6 Gran Coupéra is. De ezek a modellek a nyers erejükkel kápráztatnak el leginkább, a nagy V8-as turbómotor pokolian gyorsít, szinte elakad az ember lélegzete. A kifutópályán lehetőség nyílt legális száguldozásra, az M6-os Coupé pedig szempillantás alatt megfutotta a 270 km/órát – ugyanitt az M4-es 250-ig gyorsult. Minden bizonnyal a hosszabb tengelytáv teszi, de az M6-os jóval stabilabbnak tűnt 200 felett, mint az M4-es.

Kilinccsel előre: az M6-os V8-as turbómotorja valódi nyomatéktengert szabadít rá a hátsó tengelyre

Ezek után kíváncsian vártam az X5-ös és X6-os M verzióját, elvégre 575 lóerős teljesítménnyel és 750 Nm-es nyomatékkal sokkolnak. Természetesen a gyorsulás letaglózó, de az igazi szenzációt a váltó szolgáltatja. A 150 milliszekundumos kapcsolási idők miatt akár azt is hihetnénk, hogy duplakuplungos egység mellett voksoltak, sőt amikor feljebb kapcsol a nyolcgangos szerkezet, hatalmas durranás szolgál hangulatfokozó elemként. Hogy nem képesek olyan kanyartempóra a 2,3 tonnás óriások, mint a többi M-modell, az természetes, de bármennyire furcsa, a nagyvadakkal keresztbe is lehet menni, ugyanis bizonyos helyzetekben a teljes nyomatékot kizárólag a hátsó kerekekhez tudja irányítani a vezérlés.

Nem csak a látványnak szólnak a hatalmas nyílások. Négy hűtőkörben összesen tíz hűtő felel az optimális hőháztartás fenntartásáért!

S hogy melyik autó hagyott bennem a legmélyebb nyomot? Nehéz bármiféle sorrendet felállítani, hiszen mindegyik más és más. Az M3-as és M4-es a tökéletes balansszal és a pengeéles irányíthatósággal, az V8-as turbós modellek pedig a hangorkán és a pusztító erő miatt élvezetesek, és a saját műfajukban a 35i Perfomance típusok is egészen kiválóak. Alighanem annak a tehetős kuncsaftnak „van igaza”, akiről a gyári instruktor beszélt: az illető a hétköznapokon egy X5 M-mel jár dolgozni és fuvarozza a gyerekeit, hétvégén pedig egy M4-essel csal letörölhetetlen mosolyt az arcára.