A rüsselsheimi Phillip Wilhelm Opel lakatosmester legidősebb fiaként Adam-nak az atyai műhelyt kellett volna tovább vinnie, de neki más tervei voltak. Inasévei alatt Lüttich, Brüsszel, London és Párizs városában töltött hosszabb időt, ahol elhatározta, hogy varrógépeket fog gyártani, és amikor 1862. augusztusának végén hazatért a 2000 lakosú szülőfalujába, munkához is látott a szülői ház melletti műhelyben. Adam Opel 6 hónap alatt építette meg az első varrógépet, amelyet a helyi Hummel szabómester aztán 40 éven keresztül használt.
Nagybátyjának tehénistállójában rendezi be első saját műhelyét 1863-ban, Georg testvére Párizsból küld neki nyersanyagokat, amelyek segítségével már 6 hét alatt összerak 1 varrógépet, és használt varrógépeket is kap, amelyeket javítás után továbbértékesít. Hamar sikeres lesz a vállalkozás, még ebben az évben felveszi az első alkalmazottait Adam Opel. 1868-ban már egy új, kétszintes gyártócsarnokot épít gőzgéppel, egy lakó- és irodaépülettel együtt, itt már 40 alkalmazottja van a cégnek. 1869-ben veszi feleségül Sophie-t, aki a könyveléssel foglalkozik. A cég folyamatosan bővül, nem utolsósorban azért, mert speciális igények alapján is gyártanak varrógépeket, 1886-ban már évi 18 000 darabot gyártanak.
Adam Opel egy 1884-es párizsi útja során lát először kerékpárt, majd gyorsan vásárol is egyet belőle, végül több francia és brit konstrukció tanulmányozását követően 1886-ban kerékpárokat is kezd gyártani az Opel cég, az első kerékpár-árlistát 1887 őszén adják ki. 1890-ben már évi 2200 kerékpárt gyárt az Opel, ennek a részlegnek a népszerűsítéséből Adam és Sophie Opel 5 gyermeke (Carl, Wilhelm, Heinrich, Friedrich és Ludwig) is kiveszi a részét, akik összesen 550 versenyt nyernek meg. A folyamatos újításokkal dolgozó Adam Opel ismerte ugyan az automobilt, de sokáig idegenkedett tőlük, mert a kerékpár konkurenciáját látta benne. Nem sokkal halála előtt aztán beadta a derekát, a Rheinischen Gasmotorenfabrik Benz & Cie cégnél rendelt egy Phaeton 4PS-t, a gyár 120. autóját, amelyet aztán 1895. március 14-től kezdve szeptember 8-án bekövetkezett haláláig használt.
Úgy lesz autógyártó az Opel, hogy 1899 január 21-én felvásárolja a Friedrich Lutzmann által megalapított Anhaltische Motorwagenfabrik-ot, és annak gépei segítségével még abban az évben elkezdik az Opel Patent-Motorwagen System Lutzmann gyártását, amelyből 1906-ban értékesítik az 1000. példányt. A következő évben kerül sor az áttörésre, amikor a császári udvar beszállítója lesz az Opel autógyár. Közben a kerékpárgyártás is fejlődik, az iparág 1898-as összeomlását – a sok új gyártó olcsó termékeivel elárasztotta a piacot, majd csődhullám következett be – az Opel újításai jóvoltából átvészeli, a húszas évekre a világ legnagyobb kerékpárgyártójává bővül az Opel, a futószalag 1923-as bevezetését követően 7 másodpercenként készül 1 kerékpár, a termékeket 15 ezer kereskedő árulja világszerte. A varrógépgyártással a rüsselsheimi gyárban 1911-ben bekövetkezett nagy tűz után hagynak fel.
Mivel a piaci folyamatok alapján gazdasági válságot jósoltak, az Opel család 1929-1932 között több részletben összesen 154 millió Reichsmarkért adja el a céget a General Motorsnak, az amerikai cég profiltisztítás címszóval a kerékpárgyártást 1937-ben az NSU-nak értékesíti. A háborús termelést követően új termékként az akkor a GM-hez tartozó Frigidaire hűtőgépeit is elkezdik gyártani Rüsselsheimben, az akkoriban még nagyon drága, nagyjából egy autó árának a felébe kerülő hűtőgépeket az autószalonokban értékesítik; ezeknek a gyártását az ötvenes évek fejezik be. Az Opel család számos vállalkozást indít a vagyonából, ezek közé tartozik az 1956 óta létező Opel Állatkert, Carlo von Opel 1962-ben készíti az első csipszet Németországban, a Chio márkanév a saját és szülei nevére utal – Carlo, Heinz és Irmgard von Opel.
