Külön öröm továbbá, hogy kategóriájukban is előbbre léptek egyet, s másodikként végeztek a mitsubishis Joan Roma mögött. Az elmúlt egy év a magyar autósport aranykönyvébe kívánkozik, hiszen Baumgartner Zsolt tavalyi indianapolisi pontszerzése után most ismét egy hasonlóan rangos sorozatban született szép magyar siker.

A Marokkó Rally teganpi, utolsó szakaszán csodálatos táj és változatos gyorsasági várta a mezőnyt. A 218 kilométer hosszú gyorsaságin azonban sem a pilóták nem gyönyörködhettek a táj szépségeiben: előbbieket a technikás pálya, utóbbiakat az állandó irányváltások tették próbára. A rajtot egyébként el kellett halasztani egy órával, reggel ugyanis szemerkélt az eső, és olyan köd telepedett a környékre, hogy a helikopterek nem tudtak felszállni.

„Iszonyú nehéz napunk volt, technikás pálya, nehéz navigáció, és muszáj volt teljes gázzal mennünk, mert hárman voltunk tíz percen belül, és mindenki rohant. A tizenhatodik kilométernél értük utol a francia ralibajnok Rousselot-t, a hetvenedik táján Ellen Lohrt, a hajdani DTM-bajnoknőt, a századik kilométer táján pedig a mumusunkat, a renault-s Beniellit, aki alig hét percre állt mögöttünk az összetettben. Végül sikerült megfogni Guinot-t is, aki az egyik Volkswagen Tarekkel megy. Aztán amikor megláttuk Peterhanselt a pálya szélén, automatikusan visszavettem úgy tíz százalékot. Akkor már nem szabadott feleslegesen kockáztatni. A másik ellenfelünket, a nissanos Sukhovenkót, aki tíz perccel volt utánunk az összetettben, el is engedtem, amikor utolért, meglógni viszont nem hagytam, a porhatárán szépen bejöttünk a célba. Fantasztikus csapatmunka volt ez a hét, ezúton is szeretném megköszönni a szerelőinknek, Szaller Zoltánnak, Farkas Nándornak és Keresztesi Péternek, hogy minden reggel egy tökéletesen felkészített Nissant raktak alánk, holott főleg az utolsó két szakaszon annyit kapott az autó, mint még soha eddig. Mindenkinek köszönjük ezt az eredményt, aki az elmúlt években hitt bennünk, köszönjük a támogatóinknak, hogy lehetővé tették a versenyzést, köszönjük mindazoknak, akik szurkoltak nekünk. Még mindig alig tudjuk elhinni, hogy sikerült” – mondta Palik László a célba érkezés után.

„Sokkal fárasztóbb volt ez a verseny, mint amire számítottunk, pedig talán nem is volt annyira meleg, mint tavaly. Nagyon bonyolult volt a navigáció, nagyon kellett koncentrálni végig. Természetesen nagyon boldog vagyok, de még mindig nem tudom elhinni, hogy pontot szereztünk” – tette hozzá Darázsi Gábor.