A kanadai nagydíjat maga mögött tudva két csapat különösen készül erre a futamra, a Williams és a Toyota, hiszen kizárásuk miatt elvesztett pontjaikat – megkétszerezve erőfeszítésüket – valamiképpen szeretnék visszaszerezni.
Az indianapolisi pálya nehéz feladat elé állítja a csapatokat, hiszen a kis leszorítóerőt igénylő hosszú egyenes szakasz mellett nagy tapadást igénylő kanyarok is találhatók a pályán. A leggyorsabb köridőket eredményező beállítások megtalálásában így különösen fontos szerepet játszanak a számítógépes szimulációk, amelyekben a Williams-BMW-t a HP számítógépes eszközei segítik.
A pályán a legfontosabb, hogy a csapatok megtalálják az egyensúlyt az aerodinamikai és a mechanikai tapadás között, annak érdekében, hogy az autók a lehető legnagyobb sebességgel hajtsanak, mégis a belső részen jó legyen a vezethetőségük. A brickyardot mégis a nem túl technikás pályák közé sorolják, amelyen egy évben csak egyszer köröznek a csapatok, hiszen ezen a pályán soha nem tesztelnek, így egy évben egyszer, a verseny alatt tehetik próbára autóikat a legendás amerikai aszfaltcsíkon. Ezért időbe telik mire a pilóták hozzászoknak a pályán vezetéshez és a pálya természetéhez.
“Néhány jó baráttal fogok találkozni Indianapolisban, és biztos lesz egy csomó kolumbiai zászló is a lelátókon. Úgy veszem, hogy ez a hazai futamom, mivel egy ideig az USA-ban éltem és mikor van egy kis időm, akkor meglátogatom a családomat Miamiban” – nyilatkozta Montoya, akinek keserű emlékei vannak a tavalyi versenyről, hiszen itt vesztette el a lehetőségét annak, hogy megnyerje az egyéni bajnokságot.
A Renault-nak sem sikerült túl jól a kanadai futam, ennek ellenére a csapat spanyol sztárja, Fernando Alonso azt reméli, hogy a balszerencse, mely őt és társát, Jarno Trullit sújtotta, csak egy verseny erejéig szólt. “Nem hiszem, hogy aggódnunk kéne, hiszen eddig nagyon megbízható volt az autónk.” Alonso szerint ha nem lett volna baj az autóval, akkor akár meg is nyerhette volna a futamot. Mindenesetre a két futam között Miamiban pihente ki magát, miközben Jarno Trulli New Yorkba utazott.
Már Montreálban is futball-lázban égett a Formula-1-es mezőny, s a csapatok a versenyt mutató kivetítőket átkapcsolták a francia-angol meccsre, amelyet sokan, így az angol Jenson Button és a francia Olivier Panis is szívesen nézett. A Renault brit technikai igazgatója, Pat Symonds így viccelődött: “Nagyon aggódom, hogy ha a versenyt elhalasztják, vagy ötször is kimegy a biztonsági autó, akkor lemaradunk a meccsről!”
A pálya és a verseny
Az indianapolisi pálya az egyetlen a versenynaptárban, ahol a versenyautók hosszú időn keresztül teljes gázzal hajtanak. Az ovális rész 1.780 méter hosszú és itt az autók több mint 20 másodpercen keresztül teljes erőbedobással futnak. Ezután gyorsan hetes sebességfokozatba kapcsolva még további tíz másodpercet mennek. Csak hogy képben legyünk: a második leghosszabb egyenest Monzában találhatjuk, ahol a pilóták 1.236 métert tesznek meg 14 másodperc alatt teljes gázzal .
A Brickyard (téglából épült az eredeti pálya, innen a név: téglagyár) néven elhíresült Indianapolis Motor Speedway gyors kanyarjaival és a Formula-1 leghosszabb egyenesével mind a mérnököknek, mind a pilótáknak nagy kihívást jelent. Ez nem csak a motornak és a fékeknek jelent nagy megpróbáltatást, de a beállítás is nagyon nehéz, mivel a belső rész viszonylag nagy tapadást igényel.
A 73-körös USA Nagydíj június 20-án helyi idő szerint 12 órakor veszi kezdetét. A pálya hossza: 4.192 km, a teljes versenytáv 306.016 km. A pályarekordot Michael Schumacher tartja, ideje 1 perc 11.473 másodperc.
2003-ban Michael Schumacher győzött, így tehát ferraris siker született. A német pilóta ideje 1’33″35.997 volt. A második helyezett Kimi Räikkönen (McLaren) lett, míg a harmadik helyen az a Heinz-Harald Frentzen ért célba a Sauberrel, aki idén már nem versenyez a Formula-1-ben.
