Amíg a legtöbb gyártó próbál sportos megjelenést adni az emberi beavatkozást nélkülöző önvezető autóinak, a Renault jött rá elsőként arra – leszámítva az eleve közösségi használatra tervezett dobozokat -, hogy talán nem csak a normál emberekre kellene gondolni az ilyen járműveknél. Az EZ-GO elnevezésű tanulmányba elölről kell beszállni, babakocsival és kerekesszékkel könnyen megközelíthető az utastér.

Mindezt úgy érték el, hogy nem az autóépítésben szerzett tapasztalatokból indultak ki, hanem az építészet világából merítettek, ahol már nagy hagyománya van az akadálymentesítésnek. A kulcs a felnyíló szélvédő és az ezzel párhuzamosan lenyíló rámpa, utóbbi például szegélykőnél szintben lévő megközelítést tesz lehetővé. Mivel előre néz a félkör alakban elrendezett hat darab ülőhely, nem kell harcolni azért, ki-hova ül, senki nem fog menetiránynak háttal utazni.

A Renault egyébként moduláris, az egyes nagyvárosok helyi adottságaihoz szabott járművek kialakítását lehetővé tevő moduláris alapot fejleszt, tehát szélesebb vagy hosszabb karosszériát is fel lehet majd építeni az elektromos alapra, és a megjelenést is a helyi ízléshez-előírásokhoz (taxikkal szembeni elvárások) alakítható. A világszerte való bevetés megkönnyítése érdekében nem vezetékes, hanem indukciós töltést használnának legszívesebben a konstruktőrök, például a speciális, utascserét szolgáló állomásokon villámtöltéssel töltenék magukat az önvezető EZ-GO-k.