A Ford fejlesztőrészlegén belül működő Advanced Product Creation csoport a kétezres évek közepén egymás után építették a legendás autókat idéző tanulmányokat, a 2004-es Shelby Cobrát egy évvel később követte a GR-1, ami az egykori Daytona Coupé modern változata volt. Az alapot mindkét esetben a Ford GT szuperautó módosított alumínium térváza adta (far-középmotorról orr-középmotorra alakítva), és a felfüggesztések is onnan érkeztek. Manfred Rumpel vezetésével teljesen működőképes autót alkottak, azonban a sorozatgyártás elmaradt.

A Superformance nevű kaliforniai cég a Fordtól licenceli az eredeti GT40-est, és annak utánzatait építi – újabban akár a 3,5 literes Ecoboost V6-ossal –, illetve most megpróbálja kibővíteni a palettát a GR-1-essel. Lance Stander, a vállalkozás vezetője hat évvel ezelőtt kezdte el puhítani a Fordot, hogy tegyék lehetővé számára a kis sorozatú gyártást, és egészen mostanáig tartott, amíg Detroitban beleegyeztek a dologba. Persze a munka neheze még hátravan, mert módosítani kell a konstrukción.

Egyfelől a tanulmányautót nem nagy sebességű száguldásra tervezték, másfelől idő közben az abban használt, 6,4 literes V10-es gyártását is beszüntették. Előbbi esetben a Shelby American mérnökei segítenek majd a Superformance-nak, a motor kérdését pedig más vállalkozásokkal közösen oldják meg. Összesen négyszáz autót akarnak készíteni, ebből kétszáz lenne a tanulmányhoz hasonlóan alumínium karosszériás és benzinmotoros, a többi karbon karosszériát és akkumulátoros-elektromos hajtást kap. Utóbbival kapcsolatban fogalmazták meg azt a célt, hogy ez lehet az első, Shelby nevet viselő autó, ami 2 másodperc alatt gyorsul 96 km/órás sebességre.