A tulajdonos véleménye:
Zakariás János, agrármérnök: – Három évvel ezelőtt egy német barátom kétliteres, dízel Grand Vitaráját vásároltam meg, alig 20 ezer kilométerrel, sérülésmentesen. Ez életem első terepjárója, és száz százalékig meg vagyok elégedve vele. Jelenleg 180 ezer kilométert mutat a kilométeróra számlálója, de az alapvető karbantartásokon kívül csak a kuplung cseréje miatt kellett szervizbe vinnem. Használhatóságát illetően szinte csak jókat tudok mondani. Utastere kényelmes, a kezelőszervek elhelyezése ideális, és öt felnőtt is elfér benne alkalomadtán. A csomagtartó szerintem hatalmas, pláne, ha előredöntjük az üléseket, de városban kicsit nehézkes hozzáférni a csomagokhoz, az oldalirányba nyíló ajtónak ugyanis nagy hely kell. A motor erős, terepen sem kell különösebben hajszolni, viszont hajlamos 10 litert fogyasztani 100 kilométerenként, s a hangja is elég tolakodó. Legkevésbé talán a váltó tetszik – számomra nagyon „kotyog”, a barátnőm pedig képtelen megtalálni a fokozatokat. Mivel nem használom az autót nehéz terepen, semmi negatívumot nem tapasztaltam az autó képességeit illetően. Billeg jobbra-balra a földutakon, de biztosan áll a lábán, s még nem találkoztam olyan pocsolyával, amelyen ne ment volna át. Közúton hasonlóképpen barátságos, igaz, nem lehet úgy kanyarodni vele, mint egy személyautóval.

Szerviztapasztalatok
Barna Attila klubelnök, Suzuki 4×4 klub: – Az első és második generációs Vitara megnyerő, divatos külseje viszonylag sok hibaforrást rejt. A legnagyobb probléma, hogy a gyártó nem gondoskodott a megfelelő alváz- és üregvédelemről, így utólagos felületkezelés nélkül már a hatéves Vitaráknál is számíthatunk szembetűnő rozsdafoltokra. Ha nem orvosoljuk időben a korróziót, az autó tízéves korára minden a rozsda martalékává válhat, így a küszöbök, a sárvédőívek, a tornyok, az ajtóélek és a padlólemez is. Nem sok jóval kecsegtet a futómű sem, mely nehezen viseli a hazai útviszonyokat. Nem árt rendszeresen ellenőrizni az első lengőkar szilentjeit, az általában 50-60 ezer km élettartamú lengéscsillapítókat és a gyáritól eltérő méretű felnikre érzékeny kerékagycsapágyakat. A szívódízeleknél az erős vibrálás miatt eltörhetnek a motortartó bakok, megadhatja magát a vízpumpa tömszelencéje, s gyakori jelenség a szelepfedél- ill. olajkarter-tömítés átszakadása is. A tizenhat szelepes benzineseknél a hengerfejtömítés átégése eredményezhet üzemzavart. Különleges odafigyelést igényel továbbá az erőátviteli rendszer. A kuplung „pillantok alatt” tönkremegy, ha rosszul kezelik, s az automatikus szabadonfutó ill. a kardánkereszt sem örökéletű.

Piaci információk
Az ember nem is hinné, mennyi Vitara lapul manapság a hirdetési újságokban. Túlnyomórészt persze szürkeimportból származó gépeket kínálnak, de a bőséges választék számos megkímélt példányt rejt. Legolcsóbban 250 ezer forintért találhatunk Vitarát, ám ebben az árkategóriában kizárólag „alkatrészként” behozott, forgalomba nem helyezhető, csupán hobbicélokra alkalmas autót vásárolhatunk. Ha komolyabb terveink vannak, nem árt egy millióval a zsebben nekivágni a keresésnek. Ennyiért már találhatunk megbízhatóbb darabokat, de az igazán jó állapotú Vitarákért körülbelül kétmillió forintot kérnek. Legdrágábban az utolsó szériájú Grand Vitarákat kínálják – 3,5-től 5,5 millióig. Terepjáróról lévén szó, különösen legyünk elővigyázatosak a vásárlásnál. A kemény igénybevétel rendszeres karbantartást követel meg a tulajdonosoktól, ezt azonban sok pilóta elfelejti. Mielőtt döntenénk, feltétlenül nézessük át Vitarára szakosodott szerelővel az autót, s érdeklődjünk www.suzukijeep.hu weboldalon, mert később komoly szervizköltségekkel találhatjuk szembe magunkat.