Az Opel nemcsak hosszabb (+20 mm), hanem magasabb is (+90 mm) a Fordnál
Komoly dilemma egy családnak, hogy olcsó, ugyanakkor használható méretű, jól variálható autót találjon. Sokan voksolnak valamelyik felfújt kis egyterűre, ilyen például a Fusion és a Meriva. Mindkét modell kisautós alapokra építkezik (Fiesta és Corsa), ugyanakkor megközelítik az eggyel nagyobb kombik (Focus és Astra) raktér- és utastérméreteit. Persze nem érik el a nagyobb típusok nívóját, főleg az egyszerű belső kialakítás, a sprőd műanyagok árulkodnak arról, hogy bizony spóroltak itt-ott a gyártás során. Az utastér variálhatósága terén az Opel a nyerő, a hátsó ülések külön-külön tologathatók, a második sorban pedig középső könyöklő varázsolható elő. A Ford csupán az egyszerű, osztva dönthető támlákkal siet a sokat pakolók segítségére.
Indítási nehézségek, makacskodó motorházfedél
A gyártás során számos olcsó, kevésbé tartós megoldást alkalmaztak a Fusion esetében, ám néhányat az időközbeni modellfrissítés során megváltoztattak. Gyakran tapasztalhatók indítási nehézségek vagy teljes indításképtelenség. Az esetek többségében a gyújtáselosztóval és a benzintank levegőztető reléjével adódik gond. Ritkán a tápszivattyú nem megfelelően rögzített vezetéke is sérülhet, ami szintén „helyben maradásra” kárhoztatja a vezetőt. A motorháztető zárja makacskodhat, ilyenkor az esetek többségében csak a szervizben tudják felnyitni a fedelet. Az 1,4-es motoroknál enyhe olajszivárgásra lehet számítani a tömítések környékén. A zömében városban használt darabok esetében a kuplung és a váltó is idő előtt felmondhatja a szolgálatot. Utóbbi egyébként sem tökéletes, teljesen kinyomott kuplungpedálnál is sokszor csak recsegve kapcsolhatók a fokozatok, a váltókar szoknyája pedig szakadásra hajlamos.
Az utastér rideg műanyagjai karcolódnak, zörögnek, a B-oszlop környéke nyekereghet, a bőrkormány mállik, no és a díszlécek is gyakran leválnak. A futómű relatíve jól bírja a strapát, legtöbbször a féltengely-szimmeringekkel szokott gond lenni. A klímatartályból elszökő gáz sem ritka, gyakran egy évet sem bírnak ki utántöltés nélkül. Nem szépek a beázó lámpaburák sem, a nyikorgó ülésvázak pedig idegesítők.
Mindkét típus jó körkilátást tesz lehetővé
Nagy olajfogyasztás, recsegő sebességváltó
Az Opel sem mentes a nyikorgásoktól, ebben a típusban is „énekelnek” a műanyagok. A csomagtér műanyag kampói és a kárpitrögzítő patentok hajlamosak a törésre, idővel innen is zörgésre lehet számítani. Egyes szériáknál fényezési hibák fordultak elő, általában a díszlécek a kritikus elemek. Gyakori városi használat esetén az 1,6-os motorok rángatnak, ilyenkor egy-egy húzósabb autópályázás szükséges, olyankor eltávozik az égéstérben keletkezett lerakódás. Jelentős olajfogyasztásra lehet számítani az Opel benzines erőforrásainál. Gyakran kell utántölteni egy-egy szervizciklus között, érdemes rendszeresen ellenőrizni a motorolaj szintjét. A gyújtás és az AC-pumpa is a megbízhatatlanabb egységek közé sorolható, általában mindkét meghibásodás mozgásképtelenné teszi a Merivát. A váltóolaj teknőjéből és a kormányszervo rendszeréből is szivároghat az olaj, a kormányösszekötő gömbfej pedig gyakran cserére szorul. Bosszantó a sűrű izzókiégés és a gyorsan kopó váltó is, mely már rövid idő alatt darabosan kapcsolhatóvá válhat.
