Merthogy a Palik Racing Team életében az elmúlt egy esztendő rengeteg változást hozott. A sikeres célba érkezés a dízel Toyotával a Dakar 2003 megpróbáltatásai végén hatalmas sikerélményt és egyben egy újfajta jövőkép kialakításának kezdetét is jelentették.

Palik László és a ma már legnagyobb sivatagi tapasztalatokkal rendelkező magyar navigátor, Darázsi Gábor az év folyamán a „Csak célba érni!” óhaja mellé egyre hangosabban ragasztotta oda a „minél gyorsabban”-t, és ennek megfelelően változtatták a versenytechnikát és a taktikát is. A dízelt felváltotta a benzines egy Bowler „személyében”, melynek angliai megépítésében és sivatagi körülményekre hangolásában jelentős szerepet vállaltak. A főpróba kitűnően sikerült: a Dakar utáni egyik legnehezebb sivatagi derbin, az októberben megrendezett egyiptomi Fáraó Rally-n úgy végeztek az összetett 6. helyen, hogy a korábban motorral kétszeres Dakar-győztes Edi Orioli három napi „adok-kapok” után végül mindössze 2:59 mp-cel előzte meg őket 3300 km megtételét követően.

Palik, aki ebben az esztendőben összesen megközelítőleg 15 ezer sivatagi kilométert tud maga mögött, kezdi megszokni az új tempót: “Leírhatatlan az az érzés, hogy a napi adagok teljesítése után nem egy megkönnyebbült sóhajt eresztünk el a beérkezés feletti örömünk miatt, hanem futunk megnézni, hogy egy-egy, akár a világ elitjéhez is tartozó vetélytársunkon sikerült-e néhány percet hoznunk. Higgyék el, egy Oriolitól nekünk így kikapni is öröm.”

Ami pedig konkrétan a következő Dakart illeti: “Csak annyi szerencsét szeretnék, hogy ne legyen pechünk…”