Az európai hipermarketek szinte minimális profitrátával árulnak üzemanyagot – a hír nem új keletű, de csak az utóbbi időkben lett számottevő e kereskedelmi egységek benzinforgalma – írja a The Wall Street Journal Europe. Az Egyesült Államokban például már a 60-as évek vége óta forgalmaznak benzint egyes nagyobb éjjel-nappali boltokban, ám ezek benzinpiaci részesedése csak mostanra nőtt 7 százalék fölé.
Európában a kép igen heterogén: míg Olaszországban szinte még elhanyagolható a hipermarketek részesedése az üzemanyag-kereskedésben, az Egyesült Királyságban mintegy 28 százalékos, Franciaországban pedig több mint 56 százalékos.
A piac nyitása 1985-ben következett be, amikor az Európai Bíróság engedélyezte, hogy olcsó gázolajat importálhassanak a boltok is. Az olcsó üzemanyaghoz a hipermarketek hozzáadták kiskereskedelmi tapasztalataikat és jól bevált „nagy mennyiséget kis profitrátával” stratégiájukat. A hatás nem maradt el. A francia törvények ugyan tiltják a nagykereskedelmi ár alatti kereskedést, de nem írnak elő minimális haszonkulcsot, így a cégek gyakran a hagyományos eladásaikból – mint például az élelmiszerek vagy a ruházati cikkek – keresztfinanszíroznak, ami megmagyarázza sikereiket. Az idén közel ötszáz kutat zárnak be Franciaország-szerte, és néhány éven belül a lélektaninak számító tízezres szám alá eshet az összes állomás száma.
Állami segítségre sem igazán számíthatnak: bár a kormány létrehozott egy 12 millió eurós segélyalapot benzinkutak felújításához és bezárásához, a versenybe nem kíván beleszólni. Az Európa-első Total sem számít kivételnek a forgalom-visszaesésben, így változtat üzletpolitikáján: szegmentálja a piacot, és az Elf-kutak közül csak az olcsó, a hipermarketekkel versenyképeseket és a lakott területektől távol eső állomásokat tartja meg. A sors iróniája, hogy közben együttműködik a riválisokkal, számos Total-kút mellé építtet bevásárlóközpontot.
A jelenség Magyarországon is megfigyelhető, bár tendenciáról még nem lehet beszélni. Itt az év végére 11 áruházi benzinkút üzemelhet, ebből 9 a Tescóé lesz, 1-1 pedig a Coráé és az Auchané. Piaci részesedésük aligha veszélyeztetheti az üzemanyag-kereskedőket. Az olajtársaságok ennek ellenére figyelik a „gazdaságos” kutak tevékenységét, és amint felmerül a gyanúja, hogy az áruházi profitból dotálják az üzemanyag-értékesítést, s így tudnak az átlagosnál alacsonyabb árakkal dolgozni, megteszik a szükséges jogi lépéseket. Ugyanakkor több olajtársaságnál úgy vélik, a piacon folyamatosan felértékelődnek a pusztán benzin- vagy gázolajeladásnál komplexebb szolgáltatások, az árverseny helyett ők inkább erre koncentrálnak.
