A típusnév magyarázata nem a motorteljesítményre vagy a hengerűrtartalomra utal: 1955-ben ezt a rajtszámot viselte a 7 óra 22 perckor elrajtolt olaszországi hosszú távú pályaversenyen a Stirling Moss és Dennis Jenkinson által irányított Mercedes–Benz 300 SLR, mely később megnyerte a versenyt. Az autó kompresszorral töltött 5,5 literes, V8-as motorjának teljesítménye 650 lóerő, mely valóban versenyautószerű menetteljesítményeket biztosít. Az SLR 722 az indulás után 3,6 másodperccel már 100 km/órával haladhat, 10,2 másodperc alatt már 200 km/óra a sebessége, a gázpedál kitartó taposásával pedig 337 km/óráig fokozható a tempó. A rakétaszerű jármű megállításához 390 mm átmérőjű féktárcsákat szereltek fel, s 19 colos felnik, feszesre hangolt futómű, valamint az alapmodellhez képest 10 mm-rel ültetett karosszéria gondoskodnak a menetstabilitásról. A 722 Edition optikailag is eltér oldalbordájától, nagyobb légbeömlő található az első spoileren, az autó alján hátul pedig diffúzor kelt leszorító erőt nagy sebességnél. Az utastérben karbonelemek, bőr/alcantara kárpitozással bevont kagylóülések, Hunting-bőrbevonatú versenykormány és váltókapcsolók emlékeztetnek az autósportos szálakra. Az autó megjelenésével létrehozták az exkluzív SLR Clubot, melynek minden vásárló automatikusan tagja lesz, számos találkozót szerveznek, a legnagyobb érdeklődésre pedig a speciális vezetési tréningeket takaró Safety&Speed Academy tarthat számot, melynek foglalkozásain olyan nagyságok oktatnak, mint David Coulthard, Jochen Mass és Klaus Ludwig.