E szervezet feladata, hogy a cseh központok hálózatának működtetésével külföldön segítsék a Cseh Köztársaság jó hírét kelteni és róla pozitív képet kialakítani. A Cseh Központok igazgatójának, Jan Bondy úrnak a Škoda Auto igazgató tanácsának elnöke, Detleff Wittig úr és Horst Mühl úr, az igazgató tanács termelésért és logisztikáért felelős tagja adta át a gépkocsit.
Az autógyártás története Mlada Boleslavban 1905-ben kezdődött, amikor az aklapítók, Laurin és Klement úgy döntöttek, hogy az eredeti tevékenységet, a kerékpárgyártást, majd röviddel utána a motorkerékpár-gyártást beszüntetik. A legelső mlada boleslavi autó a Voiturette „A” modell volt, egy kis méretű, elérhető árú gépkocsi, amiből száz darab készült. Laurin és Klement már a gépkocsigyártás kezdetén elérte, hogy termékeik megjelenjenek a világpiacon, az autók még Új-Zélandra és Japánba is eljutottak.
A korai években elért műszaki színvonalat jól dokumentálja, hogy itt gyártottak a világon először nyolchengeres motort, amelyet 1907-ben az L&K FF modellbe építettek be. Az egyes típusok sorozatnagysága legfeljebb néhány száz volt, az első olyan kocsi, amelynek legyártott darabszáma meghaladta az ezret, az 1925 és 1929 között készített L&K-Škoda 110-es típus volt. A következő évek tipikus és népszerű típusai közé számított a Popular (1934-1946), amelynek Monte Carlo néven sportváltozata is készült, valamint a Škoda Superb (1934-1949), amely 1935-ben elnyerte a „legelegánsabb autó” díjat.
A Popularnál jelentős műszaki áttörés történt: a harmincas évek közepéig a Škodák létra-alvázzal készültek, ezt követően pedig központi csőalvázzal. Az ötvenes években a Škoda 1200-assal (1952-1961) tértek át a teljesen fémből készült karosszériára, az 1000 MB-vel kezdődően pedig bevezették az önhordó karosszériát. A Škoda 1000 MB típussorozat, amelyet 1964 és 1969 között gyártottak, már a fejlesztés során nagy figyelmet keltett, a megjelenésekor a nemzetközi tesztekben kapott elismerés, valamint az úttörő alumínium motor megalapozta a 443 141-es darabszámot elért típus kedveltségét.
Az új 1000 MB gyártásának megkezdése indokolta, hogy a mlada boleslavi gyár területét majdnem kétszeresére növelték, ekkor kezdődött a farmotoros korszak, s 1990-ig gyártottak ilyen autókat. 1959 és 1971 között készült a Škoda Octavia, 1959 és 1964 között a Škoda Felicia, későbbi névrokonaik neves elődei, amelyek ugyanolyan kedveltek voltak a vevők körében, mint utódaik ma.
A gyár története során a legnagyobb darabszámban eladott típusok közé tartozik a Škoda 105-120 (a Rapid, Garde és 130 változatokkal együtt), amelyből 1976 és 1990 között összesen 2 008 740 gépkocsit gyártottak, és a Škoda Favorit (1987-1995), amelyből 1 077 136 darabot adtak el. A Favorit hozta meg a visszatérést az orrmotorhoz, sőt, az elsőkerék hajtás ennél a típusnál jelent meg először. Egyidejűleg a Favorit az utolsó olyan típus, amelyet még a Volkswagen-konszern általi átvétel (1991) előtt fejlesztettek ki. Utána a Felicia következett, amelyből 1994 és 2001 között 1 420 441 darabot gyártottak, majd a jelenleg készített Fabia, Octavia és Superb típusok, amelyek legyártott összes darabszáma hárommillió gépkocsit tesz ki.
A Volkswagen-konszern belépése a Škoda autógyár történetének egyik legfontosabb mérföldköve. Az eredetileg egy típusból évi 170 000 darabot előállító és a világ 30 országába (túlnyomórészt Közép- és Kelet-Európába) exportáló autógyár termelése több mint háromszorosára nőtt, és jelenleg négy típus szerepel a kínálatában. Csupán a Volkswagen belépésétől számított időszakban több mint ötmillió darab szárnyas nyíl emblémát viselő gépkocsi került ki a gyártósorokról. Az eddigi belföldi gyártóhelyek (Mladá Boleslav, Kvasiny, Vrchlabí) mellett a Bosznia-Hercegovinában, Ukrajnában, Indiában és Kazahsztánban működő gyárak mellett előkészület alatt áll az oroszországi és a kínai gyártás is, ami alátámasztja a Škoda nemzetközi terjeszkedésével kapcsolatos hosszú távú stratégiát. Ebben az évben a cég várhatóan átlépi a félmilliós határt a legyártott és eladott gépkocsik darabszámát illetően.
