Eredetileg gőzhajtású automobilokat kívánt építeni, ám a szászországi Zschopau gyára végül kétütemű motorjairól vált híressé. A DKW már az 1920-as évek végére a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójává fejlődött, majd a harmincas években elsőként készítette autóit nagy sorozatban fronthajtással. A DKW az F-sorozattal tulajdonképpen a háború előtti időszak „Volkswagenét” alkotta meg, s akkoriban óriási darabszámban készült. Az „Audi Tradition” elődmárkája jubileumáról a legkülönfélébb rendezvényeken, DKW oldtimerek szerepeltetésével emlékezik meg: többek között Olaszországban a Mille Miglia és a Gran Premio Nuvolari, Franciaországban a Concours d’Elegance in Bergerac, Ausztriában a Silvretta Classic és Ennstal Classic versenyein, s természetesen augusztus 26-án Zschopau város „Rasmussen 100 éve” ünnepségén.
A dán származású Jörgen Skafte Rasmussen 1907-ben az érchegységbeli Zschopauban kis fémáruüzemet alapított. A fáradtgőz-olajleválasztók és más gőzgép-alkatrészek, illetve fémáruk kezdeti gyártása után a kis cég 1916-tól gőzhajtású autókkal kezdett foglalkozni. A projekt sosem jutott túl a prototípusokon, ám megszületett a későbbi márkanév: DKW = gőz-gépkocsi (Dampfkraftwagen). 1919-ben Rasmussen egy kétütemű motort épített, amelyet akkoriban gyerekjátékba szánt erőforráskánt kezdett árusítani: „A fiúk öröme” („Des Knaben Wunsch”). A kis kétütemű később megnőtt, s kerékpárok kisegítő motorjaként szolgált, mielőtt 1922-ben igazi motorkerékpár-aggregát született volna belőle: „A kis csoda” („Das Kleine Wunder”). Jörgen Skafte Rasmussen és Carl Hahn ügyvezető, illetve Hermann Weber főkonstruktőr irányítása alatt a DKW az 1920-as évek során a világ legjelentősebb motorkerékpár-gyártójává fejlődött, 1928-ra pedig a zschopaui gyár immár a legnagyobbá vált. Rasmussen még ebben az évben átvette a zwickaui Audi autógyárat is, hogy két évre rá az alábbi konstrukciós adottságokkal rendelkező kisautó tervezésével bízza meg az Audi konstruktőreit: DKW 600 köbcentiméteres, kéthengeres, kétütemű motorkerékpár-erőforrás, önhordó fakarosszéria műbőrborítással, elöl és hátul független kerékfelfüggesztés és természetesen elsőkerék-hajtás. Az ennek nyomán született DKW Front kora egyik legkeresettebb és legkedveltebb német kisautójává vált.
1932. június 29-én a nagy gazdasági világválság hatására, a négy, addig független vállalat – a Zschopauer Motorenwerke J. S. Rasmussen AG (DKW), Zschopau, az Audiwerke AG, Zwickau (1928 óta J. S. Rasmussen tulajdonában), a Horchwerke AG, Zwickau valamint a Wanderer Werke AG, Chemnitz autógyártó részlege – összevonásával jött létre a chemnitzi székhelyű Auto Union AG.
Amilyen jelentős szerepet töltött be Jörgen Skafte Rasmussen és zschopaui motorgyára az Auto Union AG megalapításában, legalább annyira fontosnak bizonyultak az új konszern fejlődése szempontjából a DKW termékei. A DKW motorkerékpárok és gépkocsik jellegzetes kétütemű motorjaikkal az alsó árkategóriában (345 és 3.400 birodalmi márka között) az Auto Union volumenmodelljeit alkották. A DKW fronthajtású autóiból például az 1930-as évek végére már havi 4.800 darab készült. A DKW motorkerékpárokat pedig olyan nagy darabszámban állították elő, hogy az Auto Union zschopaui DKW-üzemében az 1937-ben legyártott 55.470 motorkerékpárral ismét a világ első számú gyártójává lépett elő. További fontos termékcsaládot képviseltek a DKW telepített motorjai, amelyek rendkívül széles kínálatukkal igen sokrétű alkalmazhatóságot (mezőgazdaság, útépítés, tűzoltóság, honvédség és más hatóságok) kínáltak.
A DKW termékei egyszerű, gyakorlatias, megbízható, gazdaságos, tartós és nagy teljesítményű gépek hírében álltak. Műszakilag a zschopaui vállalat a kétütemű motorok, az elsőkerék-hajtás és a karosszériaépítés (fa és műanyag karosszériák) innovatív úttörőjének bizonyult. Ez a szellemiség vezérelte az Auto Union AG fejlesztő tevékenységét is, amikor 1936-ban, Chemnitzben az Auto Union összes márkája számára létrehozta központi tervezőirodáját (Zentrales Konstruktionsbüro; ZKB) valamint kísérleti intézetét (Zentrale Versuchsanstalt; ZVA).
Az Auto Union egyetlen más márkájánál sem szorgalmazták oly mértékben a koprodukciós autógyártást, mint a DKW-nél: a motorok Zschopauban, a karosszériák a DKW Berlin Spandau negyedében működő üzemében készültek, ahová a hátsókerék-hajtású négyhengeres modellek gyártását is telepítették. A fronthajtású típusokat a zwickaui Audi-gyárban építették össze. A mindehhez szükséges logisztikai teljesítmény akkoriban különösen figyelemreméltónak számított.
A DKW márkával, amelynek fő vetélytársa az 1930-as években az Opel volt, az Auto Union bátran szembesülhetett volna a KdF-autó (Volkswagen) kihívásával, hiszen vele egyenrangú modellel (DKW F9) rendelkezett. Ezzel az Auto Union lett volna az egyetlen autógyártó Németországban, aki a Volkswagenre megfelelő válasszal reagálhatott volna.
A háborút követően a Nyugat-Németországban újból megalapított Auto Union GmbH a DKW márkával vetette meg ismét a lábát a járműgyártásban, ezúttal Ingolstadtban és Düsseldorfban. A DKW modellek egészen 1965-ig készültek Nyugat-Németországban, mielőtt az Auto Union Ingolstadtban véget vetett a kétütemű-korszaknak. Ezután egyértelműen a négyüteműek felé fordult, s ezzel egy „régi” márka is újjászületett – az Audi.
Az Audi négy karikája az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer márkákat szimbolizálja, amelyeket az Auto Union fogott össze. Az Auto Union és az NSU 1969-es egyesülése jelentősen hozzájárult az autóipar fejlődéséhez, majd 1985-ben az Audi NSU Auto Union AG társaságából jött létre az AUDI AG. Az „Audi Tradition” a nagy hagyományokkal rendelkező Auto Union GmbH és az NSU GmbH társaságokkal közösen ápolja és prezentálja az Audi gazdag és messzire nyúló történetét.
