Az új „szuperbogár” – ezt a nevet adták kint az 1302-esnek – a VW egyik bécsi telepén várta, hogy érte menjünk. Úgy adódott, hogy Ausztria egyik legnagyobb iparvállalatának kooperációs igazgatója vitt Pestről odáig. Egy Polski Fiat 1500-as kocsival! Azzal jár hónapok óta; azt mondotta: rövid idő alatt több száz ilyen lengyel Fiatot vásároltak náluk az emberek. Nagy megelégedéssel beszélt kocsijáról, miközben 150 feletti tempóval is utaztunk. Kényelmesen, élvezve a csendes motort, érezve a stabilitást. Szó került persze sok másfajta autóról is, hiszen még gyors kocsival is három és fél óra az új Bécsig. Téma volt a VW is, amelyről partnerem – aki már sok tucat kocsival járta be élete igen változatos útjait – nagyon bizakodóan nyilatkozott.

Az egymás mellé állított, magyar rendszámtáblás 1300-as típus és a wolfsburgi illetőségre utaló „WOB” feliratos új 1302-es közötti változás kétségtelenül feltűnhet az ilyen összehasonlító elölnézetben, de tény, hogy jól oda kell figyelni. Akkor észrevesszük, hogy az újabb bogár sárvédői – ennek megfelelően lámpái is – magasabbra kerültek, és a csomagtartófedél eleje szélesebb lett

– Úgy tudom, ezek a legújabb változások nagyon jót tettek a bogárnak. Jobb lett az úttartása, tényleg növelték a csomagtartót, és megoldották szellőzését is. – És megjegyezte mindjárt azt is, hogy ma legalább 13 millió VW-bogár futkoshat a világban…
Nekem viszont az járt a fejemben, hogy amíg nálunk a komfortos 1300-as Polski 98 000 forint, a határozottan szűkre szabott kétajtós VW-bogár ára százezer. (Ennek ellenére az az érzésem, nálunk többen szeretnének bogár-tulajdonosok lenni…) Itt azonban most nem ezt a két kocsit akarjuk összehasonlítgatni, hiszen szerkesztőségünk a VW 1302-est kapta meg, hogy ismerkedjünk vele. A visszautat tehát Pestig az új VW-val kezdtem.

A lemezek alatti változásról tájékoztat a röntgenrajzt, bár a benzintank új helye ezen a képen nincsen feltüntetve. Jól láthatóak viszont a csavarrugók, látjuk, hová került a pótkerék, és ennél a típusnál – bár felárral – többnyire tárcsafék található a két első keréknél

A praktikus színezésű, még piszkosan is tisztának látszó szahara-sárga próbakocsi kilométer-órája 3998-at jelzett – tehát gyári újnak számított –, de már minden korlátozás nélkül lehetett hajtani. Bécsből kikecmeregve nehéz is ellenállni a szabad út csábításának, és arról hamar meg lehetett győződni, hogy 130-hoz közeláll a végsebesség. Vissza tehát a gázt, figyeljünk másra. Például arra, milyen a motorfék, melyik fokozatban mennyire lehet, illetve mennyire kell kihúzatni ezt a motort. Meg lehet szokni a jellegzetes VW-hangokat is és azt, hogy ennél a kocsinál magasabban ível a kocsiorr – sőt az egész eleje magasabb –, tehát éppen itt a legnagyobb változás. Előre ugyanis az évtizedes torziósrudak helyett csavarrugókat tettek – azt a bizonyos McPherson-felfüggesztést alkalmazzák –, de ezt a módosítást érzésem szerint a VW gyártási racionalizálása, a bogár csomagterének szükséges nagyobbítása indokolta, és nem az, hogy a torzió nem felelt meg. A többi, nagyobb Volkswagen-modellnél ugyanis már régebben bevezették a csavarrugós futóműveket, mert a csomagteret szinte félbe vágó torzióstengelyek valóban zavarják a pakolást; de a rugózási tulajdonságaik ellen nemigen lehet szólni.

Itt van a hátsó szellőzőfül, de itt van változtatás nélkül a fémlemezből sajtolt, praktikus elrendezésű műszerfal, de a sötét színű párnázat továbbra is csak extra kivitelként, tehát külön költséggel jár a bogárhoz, mint ahogy a rádió sem felár nélküli

Az új 1302-esnél, amelynek gyártását az idén nyár végén kezdték meg, sikerült is 190 literesről 240 literesre nagyobbítani a kocsi elejét, vagyis a csomagtartót. Részben a rugózás már említett átépítésével, részben a benzintank áthelyezésével, de főként azzal, hogy a pótkereket lefektették. A kocsi hossza is megnyúlt az 1300-ashoz viszonyítva, és szélessége ugyancsak nőtt valamit. A nyomtáv lett ezáltal megnyugtatóbb, de a stabilitást, a jobb úttartást főként az új, két-kétcsuklós hátsó féltengelyek segítették elő. Ezek a műtétek kétségtelenül jót tettek a bogárnak, amely mint alapmodell, születése óra pontosan 2253 változáson esett át. Ugyanakkor formailag, tehát első látásra még ez a hosszabb és szélesebb típus sem tűnik újszerűnek; csak az veszi észre, hogy nem a már nálunk is megszokott 1300-assal van dolga, aki alaposabban szemügyre veszi. De nem is a hasasabb kocsi-orr szúr szemet, inkább a hátsó oldalablak melletti fekete műanyagrács íve jelzi, hogy ez már az 1302-es.

Ezen a képen jobban mérhető, mit ad a csomagtérnövelés, hogyan tüntették el az 1302-es pótkerekét

Persze, a VW nagyon következetesen vigyáz is arra, hogy ne öregítse el korábbi bogarait azáltal, hogy egy új bogár másként mutasson. Ennek a törekvésnek előnyeit feltétlenül élvezik, akik régebbi típusokkal járnak – vagy éppen azokat kínálják eladásra –, de hogy akik új Volkswagen vásárolnak, nem kívánnak-e valami mást, ebben már maguk a wolfsburgiak, a gyártók sem lehetnek olyan biztosak. Annyira nem, hogy ma már a VW típuskínálata majdnem olyan széles, mint az Opelé, – holott nem is olyan régen még szinte egyedül a „Käfer”-sorozat, a „bogár”-program ki tudta tölteni a hatalmas gyárat. És most saját maguk készítettek konkurrenciát az 1300-asnak, az 1302 létrehozásával.
Igyekszünk itt bemutatni, melyek a lényegesebb eltérések az NSZK-ban 5495 márkába kerülő új 1300-as, illetve az 5745 márkás 1302-es között. Később pedig megírjuk, milyennek mutatkozott a néhány ezer kilométeres próba alatt ez a típus.

Liener György
Herendi Viktor felvételei

 Like