A BRFK Közlekedésrendészet által helyszínelt és vizsgált balesetek ritkán végződnek szerencsésen, többnyire tragikus következménnyel járnak. Nemcsak azok az esetek szolgálhatnak azonban tanulságként, ahol az emberi élet feleslegesen, értelmetlenül esett áldozatul, hanem azok is, amelyek a szerencsés véletlenek összejátszása alapján nem végződtek tragédiával. A balesetek bekövetkezéséhez, a veszélyhelyzet kialakulásához vezető út tanulsága azonban igen gyakran a megelőzést is szolgálhatja. A balesetek körülményei, az események sokszínűsége már-már azt hitette el velünk, hogy nem találkozunk olyan balesettel, ami a gyakorlatunkban elő ne fordult volna. Őszintén be kell ismernünk, tévedtünk. A közlekedés sokrétűsége, összetettsége gyakran a számunkra is meglepő, váratlan, új eseményeket produkál, amelyekből a legutóbbi kettőt szeretnénk közreadni.
B. Árpád egy csendes, november délelőtt a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat tehergépkocsijával a napi megszokott feladatkörébe tartozó munkáját, a szeméttároló konténerek összegyűjtését és ürítését végezte. A X. kerületi, Kőbányai út 45. szám előtt lévő konténer felrakása is gyorsan, rutinszerűen történt. A kocsi hidraulikus emelője a rakfelületre emelte a nagyméretű edényt, majd az autó lassan elindult. A padkán haladó tehergépkocsi döccenve hajtott az úttestre, de még mielőtt gyorsított volna, egy mellette elhaladó gépkocsiból kiabáltak rá: „Hé haver, elhagytál egy csomagot!”
A szemeteskocsi megállt. Vezetője és utasa bosszankodva szállt ki, mert ha a szemét kiszóródott, azt fel kell takarítaniok. A kocsi mögé érve azonban szinte földbe gyökerezett a lábuk: a kihullott hulladék között egy férfi feküdt. A helyszínre érkezett mentők Schaffer Jánost súlyos sérülésekkel szállították a János Kórházba.
A vizsgálat során – bár a sérült tagadta – megállapítást nyert, hogy a szállással nem rendelkező Schaffer János a szeméttároló konténerben volt, feltehetően aludt, s akkor ébredt, amikor a tehergépkocsi elindult. A gépkocsi úttestre haladásakor zuhant ki a tárolóedény nyitott hátsó ajtaján. Schaffer János sérüléseiből szerencsésen felgyógyulva hagyta el a kórházat, és jelenleg is ismeretlen helyen tartózkodik…
A kertvárosban meghúzódó csendes mellégutcákban csak távoli morajként hatol be a nagyváros lüktető zaja. A csend és nyugalom azonban csalóka, könnyen elaltatja a közlekedők éberségét, figyelmét, akár gyalogosról, akár járművezetőről essen szó.
Így volt ezzel M. Aladár is, aki az egész napi munka után kora este ért haza a II. kerület, Kond vezér úti kertes házába. Még nappali világosság volt, amikor szomszédja kérésére nekiállt, hogy az úttest szélén álló fa néhány ágát levágja. A csendes, keskeny mellékutcában ritkán közlekedik jármű, ezért a gallyazáshoz hozott létrát az út szélére állította. Már vagy negyed órája dolgozott, amikor motorzajt hallott. Látta, hogy egy kis piros autó közeledik, az úttest közepén halad, így megnyugodva fűrészelte tovább a félig már levágott ágat. A kis piros Zasztavát vezető F. Tamás nem ment gyorsan.
A kocsi rádiója halkan szólt, vezetője elgondolkozva nézegette a formás házakat, hiszen rajta kívül már jármű nem közlekedett. A látványhoz valami kellemes zenét kell keresni – gondolta –, ezért a rádió állomáskeresőjével kezdett bíbelődni. A kocsi közben az úttest közepéről a jobb szélére haladt át. Amikor a vezető felpillantott, észrevette a kocsi előtt magasodó létrát. Próbálta kikerülni, de már nem lehetett. A kocsi jobb eleje a létra egyik ágát elsodorta. M. Aladár a fák ágai közül a megálló gépkocsi mögé, az úttestre zuhant. Igazán szerencsésnek mondható, hiszen lábsérüléssel megúszta a veszélyes kalandot.
Komáromi Endre r. őrgy.
Toplak Tibor r. őrm. rajzai
