Meg tudják mondani, hogy milyen színű a fal annak a szerviznek az ügyfélvárójában, amelyet sűrűbben látogatnak? Ha igen, akkor egyrészt jó megfigyelők, másrészt az illető autószerviz azon kevés kivételek közé tartozik, ahol még színe is van a falnak. Mindez lehet, hogy tréfásan hangzik, de ha belegondolnak, nagy valószínűséggel igazat adnak.
A közelmúltban elkészült, néhány új szerviz kivételével a legtöbb javítóműhelyben meglehetősen „mellékes” helyiségként kezelik a várócsarnokokat – a valódi mellékhelyiségekről pedig jobb nem beszélni. Oda belépve csak a sürgős távozásnak érzi szükségét az egyszerű halandó. Mitől, hogyan alakult ez ki? Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy az ügyfelekhez piszkították a váróhelyiségeket, vagy maguk az ügyfelek igazították olyanra, amilyen. Ez utóbbit egyre nehezebben tudom elképzelni, mert ha igaz lenne, akkor csak vájárok és kéményseprők járnának autót javíttatni, munkaidőben és tevékenységük gyakorlásával együtt járó piszkos ruhában.
A kopottság, elhanyagoltság és bizony e kettővel legtöbbször együtt járó szenny talán a maradandóságot hivatott jelképezni például egy olyan típusnál, mint a Trabant. Mert miképpen lehet magyarázni az Ecseri úti szerviz látványát? A munkafelvevők üvegkalickája inkább lomtár, mint iroda. Az ablakon rég nem látni át, hiszen a valaha átlátszó felületet füstüveggé homályosították az évek, no meg a víz hiánya. De hiányzik más is, például egy hamutartó. Így történhetett meg az, hogy egy használaton kívüli bútordarab fiókját szemelte ki valaki a csikkek tárolóhelyéül. Vagy véleményét a bürokráciáról fejezte így ki? A várócsarnok egy kicsit jelképezi a típus „korszerűségét” is. A peresztrojka már régen túljutott azokon a vezetőkön, akik itt mosolyognak az újságok címlapjairól, kitüntetésekkel súlyosbítva. A hamutartónak kinevezett küblik általában telítve vannak, a hozzájuk vezető utat hamunyomok, csikkek jelzik. A bútorzat miatt igazán nem érzi magát otthonosan az ember, legfeljebb azt itt javított típus kényelmi fokát múlja felül, ha nem is nagyon.
A Miskolci úti szervizben már Lada Szamara is előfordul, itt tehát nehéz lenne hivatkozni arra, hogy csak avítt típussal foglalkoznak. Igaz viszont az is, hogy régen a szakma kiváló mestere lehet az az autószerelő-tanonc, aki szurtos kezét itt a falba törölte, mindjárt a váró bejáratánál. Egyébként a büfé miatt eléggé összekeveredett funkciójú itt az ügyfélváró. Van ugyan színes tévé szkáj csatornával, meg szkáj fotel. Az összképet csak kissé rontja, hogy ha a büfés mondjuk kávét darál, a képből csak a csík látszik, s az ülőgarnitúrák felületének fényessége sem fogható csak műbőr voltukra. Itt is némi bútorraktár jellege van az ügyfélvárónak, irodatechnikai bemutatóval tarkítva, ugyanis itt tárolják a leselejtezett könyvelőgépeket. Bizonyos megértéssel vélekedhetünk arról, aki megterveztette az ügyfélváró színeit: ez a kaszárnyába illő színkompozíció könnyebben illeszkedik a szerviz egészéhez. Sajnos, ma még mindig olajpalabányászhoz hasonlít a honi autójavító ipar színe-virága, amikor dolgozik. Nehezen tudom elképzelni őket, mint számítógép-vezérelt automobilok karbantartóit.
A Spirál szerviz már nem kaszárnyabarna. Tervezőinek annak idejében eszébe juthatott, hogy az egész létesítmény tulajdonképpen az emberekért, az autósokért van, így ízléses berendezéseket terveztettek az ügyfélváróba. Itt már izolálták a munkahelyet – üvegfal mögött dolgoznak a szerelők. Így aztán csak az idő az, ami meglátszik a bútorokon, meg talán az, hogy senki sem érzi magáénak a dolgot: csöndesen szürkül a hajdan kék garnitúra, emlékeztetve dicsőségére.
Azonban ha igazán lehangoló látványt kívántak szemeim, csak a Kerepesi úti Škoda-szervizbe kellett kilátogatnom. Ki tudja miért, a bútorzat jó részét valószínűleg egy csehóból kérhették kölcsön – sehol másutt nem találkoztam ilyesfajta könyöklőkkel. Külön világ a mellékhelyiség. Egy zseniális ötlettől indíttatva a külső ajtaját üvegből készítették. Tejüveg ugyan, de kellően átlátszó. Itt a munkafelvevők asztala sincs elkerítve – nyitott rendszerű a kapcsolat az ügyfelekkel. Na, de mindenütt? Remélhetőleg, a most megkezdődött nagyszabású építkezések során az ügyfélváró is megújul, megszépül.
Talán ez lehetne a követendő út. Ma bármerre is nézünk, sok területen hirdetnek versenyt. Azonban tisztasági versenybe nem sok szervizünk nevezhetne, azért akad egy-kettő. Legutoljára a Fővárosi Garázsipari Vállalat külső Váci úti szervizében láttam ilyesmit, ahol valóban várta az ügyfelet az ügyfélváró. Nem ragasztotta oda, és nem is taszította el. Fotós kollégám Hatvanban járva kapott lencsevégre hasonlót.
Miért jó mindez? Mert jelez valamit. Például azt, hogy a vővároson kívül, a vidéki városokban megindult valami kis mozgás az „ügyfélért”. Az az idő egyre távolabbinak tűnik, amikor két szerviz közül azért fogjuk az egyiket választani, mert ott kellemesebben érezzük magunkat.
Kékesi György
Hegoczki Ferenc felvételei
