Valamelyik iskolában egy tanár, akit fölöttébb bosszantott, ha a nebulók vonalzóik, vagy épp kedvenc radírgumijaik eltűnését panaszolták, mindig a fenti mottó jegyében utasította el a sirámokat. Az ügyben nem érintettek rendszerint harsány, a kárvallottak pedig kényszeredett derűvel fogadták ezt az emberi jelenségre alkalmazott, kissé kifordított természeti törvényt, mert az új gazdát bizony csak ritkán sikerült megtalálni. Nyilván nem vennék jó néven az effajta biztatást azok sem, akiknek a közelmúltban lopták el autójukat, netán alkatrészek tűntek el kocsijukról, minthogy az ellopott autók java még csak-csak megkerül, de a köddé vált pótkerék vagy szerszámkészlet meglelésére nincs nagyobb esély, mint az iskolában volt a radír visszaszerzésére.
Bosszankodásra meg különösen azoknak van okuk, akik valami módon maguk is vétkesek megkárosodásukban. Példaként említhető annak a dunántúli erdésznek az esete, aki egy kisváros közelében, a főközlekedési út mentén hagyta Trabantját, mivel a kocsi egyik kereke defektet kapott, s nem volt nála pótkerék. Nyilván néhány fontos elintéznivalója akadt, mert két napig nem nézett a Trabant után, s amikor végül megtette, nem akart hinni a szemének. Már messziről látta, hogy gyanúsan lóg a kipufogócső, s amikor a motorháztetőt felnyitotta, az ok is kiderült. Ismeretlenek kiszerelték és elvitték a motort a váltóval együtt. Most csupán abban bízik, hogy a tettesek nem elégszenek meg zsákmányukkal, s valamelyik következő próbálkozásuk alkalmával, vagy ha értékesítik a lopott holmit, rendőrkézre kerülnek.
ÉJFÉLI ESEMÉNYEK
Mint ahogyan rövidesen bíróság elé kerül az a két fiatalember is, akik két éven át fosztogatták elsősorban a Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti útszakaszon műszaki hiba miatt éjszakai kényszerpihenőre tért autókat. Utolsó „áldozatukat” múlt év október 12-én fosztották ki. A Škoda S-100-as a fent említett két város között félúton hibásodott meg, s vezetője a sötétedés miatt felhagyott a hiba keresésével. Stoppal hazament, s bizonyosan hamar felriadt volna, ha álmában feltűnik magányos Škodája, amely egyébként egy bő félórára nem is volt olyan magányos. Éjféltájban lassított mellette egy típustársa, majd beállt a közeli dűlőútra. Két fiatalember szállt ki belőle. Gyorsan, feltűnés nélkül dolgoztak. Ha közeledő jármű fénycsóváját pillantották meg, az árokba húzódtak. Leszerelték az önindítót, a generátort, az ékszíjfeszítőt kivették az akkumulátort, a csomagtartóból kiemelték a pótkereket és a szerszámkészletet, az utastérből kibontották a kardánboxot, s végül leszerelték a két első kereket.
A károsult panasza nyomán széles körű nyomozás indult, a fokozott figyelem nem maradt eredménytelen. Egy héttel az említett éjszaka után, közúti ellenőrzés során feltűnt a rendőröknek, hogy az igazoltatott férfi Škodájának hátsó ülésén néhány alkatrész hever. Az illető ártatlannak bizonyult, ám a rendőrség tőle szerzett tudomást arról, hogy egy pusztadobosi fiú bőségesen rendelkezik mindenféle autóalkatrésszel, ugyanis vele szeretett volna csereügyletet kötni a közúti ellenőrzés során kikérdezett škodás.
TEHERAUTÓNYI LOPOTT HOLMI
Ama bizonyos pusztadobosi házban a házkutatásra érkező nyomozók maguk is elképedtek a 20 éves tolvaj hangyaszorgalmán, s mert az elmúlt két év „termése” a továbbiakban bűnjelnek számított, a szállításhoz teherautóra volt szükség. A hasonló korú tettestárs nyírparasznyai lakásán nem került elő semmi, mivel ezt a fiút becsületes szülei elszámoltatták még egy hazakerült csavar dolgában is, így mindent egy helyen, Pusztadoboson tároltak.
A vizsgálat során 17 gépkocsi kifosztását ismerték be a tettesek, akik nem voltak válogatósak, s bár a hangadónak Škodája volt, más autótípusok mellett sem mentek el szó, pontosabban -szerelés nélkül. Minthogy saját autójuk alkatrészgondját jó időre elvették, már csak az üzemanyagról kellett gondoskodniuk. Ez ügyben sem tagadták meg önmagukat. Mátészalkán, Nyíregyházán vagy Vásárosnaményban – ahol éppen jártak – beálltak egy-egy parkoló autó mellé, a műanyag csövön átfejtették a benzint a magukkal hozott kannába. Volt törzshelyük, sőt – bocsánat a kifejezésért – állandó kuncsaftjaik is, akiknek autójához vissza-visszajártak.
Az eltulajdonított szerszámok, alkatrészek, felszerelési tárgyak halmazából talán hatásos lenne kiemelni egy-egy érdekes tételt, de ez kevéssé érintené a lényeget. Ennél fontosabb ezúttal az, hogy a károsultaknak végül is szerencséjük volt. Az elkövetők ugyanis még semmit nem adtak el, így most minden visszakerült jogos tulajdonosához, sőt, az eltulajdonított benzin árának visszafizetését is megígérték.
ÉJSZAKAI CSAVARGÁSOK
Talán mondani sem kell, mennyire nehéz felderíteni az ilyen zavarosban halászókat. Az említett ügy vizsgálata során is tucatnyi autóst kérdeztek meg, akik a kérdéses éjszakán a lerobbant Škoda mellett elhaladtak: láttak-e valamit? Egyikük sem emlékezett semmi különösre, s nem is emlékezhetett, hiszen a hívatlan szerelők közeledtükre az árok mélyére bújtak. S valljuk be, késő éjjel, sietős utunkon még akkor sem állunk meg, ha szerelő alakokat látunk útszéli autók mellett. S ha csupán egy magára hagyott autót, miért is gyanakodnánk?
S befejezésül, részlet a nyakoncsípett tolvajok vallomásából: „Általában éjszakánként szoktunk csavarogni, és ha van valami az úton, akkor azt, ha lehetőség van rá, szétszereljük.” E tolvaj-duó számára is két feltétel volt szükséges a lopáshoz, valami, amit el lehet lopni, és egy kis lehetőség. Sajnos, egyelőre mindkét dolog adott lesz útjaink mentén, viszont azok száma, akik ezt kihasználnák, kettővel ismét csökkent.
Ocskay Zoltán
