Tizenkét perc alatt 3774 forintot kerestem. Nem hencegésből mondom, de egész jó órabér. És ezt a pénzt más is megkeresheti. Csak menjen egy kört az infobordos ATI-Ladával.

Az Infobord
A sokgombos nyugatnémet műszer ára kb. 400 márka. A boltban nem árulják, de az Autóközlekedési Tanintézet vásárolt huszonegyet, egyet a csepeliek számára. A kocsi műszerfalára szerelve számokkal írja ki az időt, ezenkívül pillanatnyi fogyasztást, az utazás átlagsebességét, az elfogyasztott üzemanyagot és a 100 kilométerre jutó átlagfogyasztást.
Az ATI tesztautójába még fordulatszámmérőt és vákuumjelzőt is szereltek, az utóbbiból kettőt is, legújabb szerzeményük a MOM Motortester műszere, ami mindenféle felirata ellenére vákuummérésre és így a gázpedálkezelés ellenőrzésére jól lehet használni.

Az ötlet
Az ATI csepeli iskolájának vezetője, Klobusitzky György kíváncsian várja a jövendőt. A szolgáltatás új: a tesztkocsi és az oktató egy órára 160 forintért bérbe vehető. Az autós végiggurul a 9 kilométeres úton Csepeltől Pestre, aztán a Soroksári úton, majd a másik hídon vissza, a kiindulási helyre. A feladat csak annyi, hogy vezessen úgy, ahogy akar, ahogyan szokott. Aztán következik a második kör előtti oktatás. Udvariasan. Akit tanítanak, régi vezető, régi jogosítvánnyal, régi beidegzettségekkel. Nem szereti a kioktatást. A jó tanácsot viszont szívesen veszi. Figyeljen a fordulatszámmérőre, ügyeljen, hogy a vákuumjelző mutatója megálljon a tilos zóna előtt. Gyorsítson fokozatos lábmunkával és tartsa be a 60 km/órás korlátozás utasítását! A legjobb tanács, amit ilyen-olyan formában mindenki megfogadhat: legyen nyugodt, ne izgassa magát. Az izgalom túlfogyasztást okoz.
Az oktatók mindegyike túljutott a próbameneten. Más-más eredménnyel, de valamennyiük fogyasztása kevesebb lett a második körre.

Megkeresem a pénzt
Most az újságíró teszi meg a két kört. Az elsőben 13 perc alatt 37,8 km/órás átlagsebességgel 9,6 literes átlagfogyasztást sikerült elérni. A maximális pillanatnyi fogyasztás egy gyorsítás alkalmával 31 literre ugrott, de ez még semmi a 63 literes (!) csúcseredményhez képest.
A második körben a jó tanács szerint kell vezetni. A hosszú, egyenes, kétszer kétnyomú úton is csak 60-nal, kíméletes gyorsításokkal.
Lassan járj, tovább érsz! Még jó, hogy „T” betű is van a feltűnő kocsin, megbocsátóbbak az autóstársak. A 60-on rögzítődött mutatóval megbolygatjuk a forgalom ütemét, majd’ összetörik egymást és minket is az előzni induló teherautók.
Még a szerencse is a szabályosan közlekedők mellé szegődik, a második körben három elsőbbségadási, egy jelzőlámpás és egy fénysorompós megállással kevesebbet jegyez papírra a mindenre figyelő oktató. A vezetőn múlik, hogy a legnagyobb pillanatnyi fogyasztás az előző kör felénél is kevesebbet ír ki. Az átlagsebesség 4,5 kilométerrel nőtt, az elhasznált idő pedig egy perccel csökkent. A lényeg, az átlagfogyasztás 1,7 literrel alacsonyabb, 7,9 literre jött ki. Ha ezt a különbséget egész évi futásra és forintra számoljuk át, máris zsebemben érezhetem azt a bizonyos 3774 forintot.
– Ez a teszt – magyarázza az igazgató. – A kocsit továbbképzésre is használjuk, a tapasztalt oktatók és a műszerek segítségével talán néhány autós lába alá visszavarázsolhatjuk azt a bizonyos plakáttojást, az Infobord, az eddigi mérésekkel bizonyossá tette a „Gyorsítson lassabban” többször kétségbe vont igazságát.
Már a tesztúton is észre kellett vennünk, mennyire befolyásolja az eredményt a forgalmi helyzet alakulása. Hiába a vezető furfangja, a torlódások, a dugók, a lámpák előtti várakozások benzint falatoznak. A parkolóhely-keresés pénzbe kerül, a megtiltott kanyarodások helyett kénytelen háztömbkerüléseket is meg kell fizetni.

Próbafutás
Az autós számára az utas vonala, a forgalmi rend, a jelzőlámpák ötletszerű működése külső adottság. Alkalmazkodniuk kell ahhoz, ami van. Ez persze csak növeli a forgalmunkat alakítók felelősségét.
Az autósalkalmazkodás egyik jó eszköze az útvonal megválasztása. Feltéve, hogy van választási lehetőség. Nekünk volt. A próbafeladat szerint az Üllői útról kellett eljutni a Margit-híd budai hídfőjéhez, majd vissza. Oda a Nagykörúton és a Margit-hídon át, vissza a budai alsó rakparton és a Petőfi-hídon keresztül kerestük a jobb lehetőséget. Az első útvonal 5, a másik 7 kilométer hosszú.
Szinte azonos fogyasztással a rövidebb úton egy perccel tartott tovább az út, az átlagfogyasztás déli tizenkettőkor előbb 10,5, utóbb 8,9 liter volt. Az ötkilométeres szakaszon 7 piros lámpával találkoztunk (a külső sávot elfoglaló rakodó-parkoló autók nagyon feltartották a sorokat), a második úton csak (?) négyszer értünk piros lámpa elé.

Deci-liter
Tekeregtünk még egyet a Belvárosban, 27 km/órás átlagsebességet sikerült elérnünk. Igaz, ebben a nagy tempóban segítségünkre volt az Erzsébet-hídi többszöri átkelés, ebben a déli órában végigszáguldhattunk rajta. A belterületen 3 literrel fogyasztott többet a kocsi, mint a tesztkörben, és igazi csúcsban nyugodtan hozzáadhatunk néhány deci-litert, hogy az átlagétvágyú autó állások közbeni étkezése is megjelenjen mérlegünkben.
Visszafelé még egy kísérletet tettünk. A forgalom ütemét felvéve, kitartóan utaztunk 70 km/órás sebességgel, majd még egyszer ugyanott, ezúttal a megengedett 60-nal. A fogyasztás pontosan azonos volt, a sebességátlag várakozásunkkal ellentétben, másodszorra 7 km/órával megnőtt. Lám, mit tesz a szerencse, a forgalom apróbb változása is. Amiből már tisztán látszik, hogy az út-idő-sebesség összefüggés csak az iskolai fizikaórákon igaz, az utcán még az ellenkezőjére sem lehet számítani.
A legnagyobb bizonytalanságban még egyszer megtettük az utat – busszal és villamossal. Hogy az így megtakarított pénz évi futásra és szuperbenzinre átszámítva hány forintot (és litert) tesz ki, el sem merem árulni. Félek, hogy azonnal megrohannának a kölcsönkérők.

Földvári András
Favics Péter felvételei