Van egy jó hírünk, meg egy rossz. Az utóbbi: az autópiacon továbbra is minden változatlan. (Ennél rosszabb, hogy változásra halovány reménysugár sincs.) Az előbbi: stílus viszont itt-ott már van. A használt autók adásvételének közvetítésével foglalkozó irodákban legalábbis, hiszen ez számukra úgyszólván létkérdés. És ha hosszú távon akarnak létezni, akkor vevőt is eladót is, kis- és nagyhalat egyforma ügyfélként kell fogadni – és kiszolgálni.
Az ügynökségek persze nem tudják meghatározni, megváltoztatni az autókereskedelmet (nem is várta senki az ellenkezőjét), csak egy plusz lehetőséggel járulnak hozzá a „választékbővítéshez”.
Nincs túl sok belőlük és 1985 márciusától új nem is alapítható. Néhánnyal megismerkedve az „ahány ház, annyi szokás” mondás jutott az eszünkbe. Amit csinálnak, az nagyjából ugyanaz, hiszen a „jogosítványuk” egyforma. De a „hogyan”már mindenütt másmilyen. Az embernek legalább az érzése az lehet, hogy választhat: a pénzéért kire bízza vagyontárgya, illetve szakajtónyi bankója sorsát. És ez nálunk már valami.

Közvetít – nem ad-vesz
„Felhívás. A közvetítő iroda műszaki állapotot nem vizsgál, ezért felelősséget nem vállal és reklamációt nem fogad el. A felek közötti esetleges szavatossági-jogi vitába nem kapcsolódik be, per esetén a PKKB illetékessége kikötve. Az iroda adás-vétel közvetítésével foglalkozik, a vevőket az eladó tájékoztatása alapján világosítjuk fel.” Ilyen, vagy hasonló szövegű tábla fogadja a betérőt mindenütt. De ezt a néhány sort szerződéskötéskor írásban is kézhez kapja mindenki, a többi információval együtt. Pontosan tudni tehát: miért (mennyiért) mi jár cserébe.

Bemondás alapján
Az irodák nyilvántartása meglepően sokat tud az autókról, az alap„jellemzők” – típus, ár, kor – mellett. Például a vizsga idejét, hogy mire használták a kocsit, hány tulajdonosa volt, ki vezette, városban vagy országúton használták, hol tartották, nagyjavítást végeztek-e a motoron, karosszérián és van-e számla róla.
Az adatlapokat az eladók tájékoztatása alapján töltik ki, műszaki vizsgálatra, árbecslésre egyik iroda sem vállalkozik. Az árat a vevő jelöli meg, az alku a vevő és az eladó dolga. A forgalmi engedélyt és a személyi igazolványt minden esetben be kell mutatni. A kocsik csak a tulajdonos, vagy megbízottja kínálhatja eladásra. Lopott autón így senki nem tud ügynöki segítséggel túladni. Az eladó üzletkötés esetén jutalékot fizet, ennek mértéke irodánként változik. A vevőt nem terheli költség. Az ügynökségek szolgáltatásaiban a jogilag minden szempontból megfelelő adásvételi szerződés is bennfoglaltatik. Átírási joggal egyiket sem ruházták fel.

Iroda és börze
Farkas Sándor irodája, a Sztráda volt az első: egy budai főútvonal mentén, lakásán nyitotta meg 1983 végén. Mondhatni ő találta ki, hogyan működjön egy ilyen ügynökség. Nemsokára jött a konkurencia és újításra sarkallta: börzét nyitott Óbudán. A telep nem nagy, de a választék, a kocsik száma majdnem akkora, mint a Merkur-telepek eladóterén. Itt nincs raktár sok kocsival, minden autó (személykocsi, kisteherautó, lakókocsi) megvehető. Miután idejön vevő és eladó, szívesen intéznék az átírást, ha erre feljogosítanák az irodát. Ez tudniillik elég gyenge pontja az adásvételnek.
Az udvaron hatalmas kutyaházak: az éjjeliőrök lakhelyei. Négy kuvasz őrzi ugyanis a telepet, teljes ellátásért cserébe. Próbálkoztak biztosítóval is, de az nem egészen vált be. Még kezdetben lefosztottak ismeretlen tettesek egy Fordot, a kár 8 ezerre rúgott. A biztosító fél év után fizetett – 3 ezret. A telep évenként biztosítási díja egyébként 80 ezer forint körül lenne.
Ma már a hétfőtől péntekig nyitva tartó börze hozza a Sztráda forgalmának 60-70 százalékát. A díjak: nyilvántartás 150 Ft, a közvetítési jutalék a kocsi értékétől függően 4, illetve 2 százalék. A kocsi tárolása a telepen naponta 21 Ft, ezt eladás esetén nem kell kifizetni.
A Sztrádánál a legtöbben fiatal Ladás vennének, a legkevesebb jelentkező Trabantra van. És nincs keletjük újabban a nagy értékű, szuperkocsiknak sem.

Katalin a Bugattival
Egy körúti ház emeletei lakásában kattogva dolgozik a gép – nekünk rajzolja Katalin cégérét, egy Bugattit. Ez az ügynökség is a régebbiek, bejáratottak közé tartozik. Az első volt, ahol a számítógépes nyilvántartást bevezették. A gépet mindenre megtanították, amire csak kell – különféle szempontok szerint keresi ki és írja képernyőre, illetve nyomtatja papírra a szóbajöhető választékot.
A cég tulajdonosa Lenkeiné Maróti Katalin, két kisgyerek nevelése mellett vállalja eladók és vevők összehozását. (Olykor házastársi segítséggel.) Rendszeresen figyeli az újsághirdetéseket és kölcsönösségi alapon együttműködik két másik ügynökséggel, hogy a hozzá fordulók ne várjanak sokáig.
A legtöbben Katalinnál is 3-4 éves autókat keresnek, és idősebbeket kínálnak. És itt sem nagyon fordult meg olyan kocsi, amilyenre vevőt ne találtak volna.
A nyilvántartási díj 150 forint, s ha az üzlet létrejön, a vételár 2 százalékával tartozik az eladó az irodának.

Családi vállalkozás
Az örökké prüntyögő számítógép helyett dossziékban gyűjti az adatokat a belvárosi Gk Inform GMK „főnökasszonya”, Pfeifer Lászlóné. Valahogy nem is illenék hozzá és irodájához egy számítógép, fejből és az iratrendezőkből épp elég gyorsan ontja az információkat.
Az ügynökség háromtagú családi vállalkozás: besegít a férj és egy rokon, aki az ügyfelekhez házhoz megy szerződést kötni. Az eladó előlegként 300 Ft-ot fizet, ezt az összeget azonban levonják a 2 százalékos közvetítői díjból. Ha máshol talál gazdára a kocsi és ezt az eladó 3 napon belül bejelenti, akkor is visszafizetik az előleget.
A Gk Inform együttműködik két másik irodával – az Astoriával és a Katalinnal –, ha a saját készletből hiányzik valami, segíthet a partnereké.
Ebben az irodában inkább télen megy a bolt: decemberben, januárban például nem volt az a Trabant vagy Wartburg, amit el ne tudtak volna adni. Az eladók inkább tavaszra tartogatják a kocsikat, s ezért télen a kevesebb azonnal elkel, jobb áron. Nehezebb eladni az értékesebb nyugati kocsikat, a Škodákkal, Ladákkal nincs gond, a Dacia is újból eladható.

„Mindentudó” program
Közvéleménykutatás és 2 ezer értékelhető válasz alapján tervezte meg és működteti egy éve Autokontakt nevű számítógépes irodáját Nemes Gábor. A gépet mindenféle munkára befogta: keres, kínál, levelez, formanyomtatványokat gyárt – és így tovább. A XIII. kerületi üzlethelyiségbe nemcsak várják, de hívják is az ügyfeleket: például minden újságban megjelenő apróhirdetésre levelet küldenek. Meghirdetik saját költségükre az eladásra felkínált autókat. Már készül a kirakati számítógépprogram, amelynek segítségével az utcáról egy nyomógombbal hívhatja le típus, ár, kor szerint a kínálatot az érdeklődő, és megtudhatja a vám alapárakat is.
Az eladandó kocsikról polaroid képet csinálnak, hogy megmutatni is tudják az érdeklődőknek. Adatfelvételkor vagy 500 Ft előleg fizetendő (amit levonnak a 2 százalékos közvetítői díjból), vagy 200 Ft nyilvántartási díj. A legkelendőbbek a jó állapotú keleti autók, de gyakorlatilag minden eladható – még mindig többszöröse a kereslet a kínálatnak.

*

A négy ügynökséget találomra, az újsághirdetések alapján választottuk ki. Talán vannak náluk jobbak, és lehetnek rosszabbak is. Csak azt tudtuk róluk megírni, amit láttunk (láthattunk) és amit az irodák tulajdonosai elmondtak. Amit mindegyiküknél szimpatikusnak találtunk, az a lelkesen, figyelemmel végzett munka volt. Valóban szolgáltatnak, amiért fizetünk, ha igénybe vesszük.
De egy ilyen ügynökség nemcsak hozza a pénzt, hanem viszi is. Sokba kerülnek a rendszeres hirdetések, a számítógép s a program sem két fillér, nem beszélve az adóról és más költségekről.
Sok munkával tisztes jövedelem érhető el – mondják. Meg azt is: az autógondot nem tudjuk megoldani. És azt is: nem vagyunk árképző tényező – se le, se fel. Igaz mindegyik. És az is, hogy a változást nem tőlük várja senki.

Zsitva Katalin
Favics Péter