A balesetet egy férfi jelentette: a XIII. kerületi Reitter Ferenc utca 67. számú ház előtt személygépkocsi karambolozott, felborult, egy személy alászorult. A műszaki mentőszer riasztása pillanatok múlva megtörtént, s azzal a legénység egy percen belül elindult. Az I. tűzoltási csoport is, ők – a köztudatban parancsnoki kocsiként ismert – Volga kombival. Ebben ültem én is. Emlékezetes utazásban volt részem, bár semmi olyan nem történt, ami meglephetett volna. Hiába ugyanaz az „ábra”, bentről az ember mégiscsak másképp látja: útjainkon a jó szándékú, segítőkész vezetők mellett elég sok a közömbös vagy a gyors helyzetfelismerésre, cselekvésre képtelen sofőr. Péntek volt, kocsi kocsit ért, a kora esti csúcsot még az eső is növelte. Már majdnem a helyszínre értünk, amikor rádión visszahívtak minket. A jelzésről kiderült, vaklárma.
Óriási hecc, mit mondjak. Nagy agyra vall, büszke lehet rá, aki kitalálta. Ám túl sok idő nem marad a morfondírozásra – menet közben újabb riasztást kapunk: tűz van egy XIV. kerületi lakásban. Az ajtó ég, halljuk a rádión, és nem tudni, van-e bent valaki. – Alighanem gyújtogatás – jegyzi meg szűkszavúan Bélteczky József őrnagy, a tűzoltási csoport vezetője. A tűzoltók nemigen vádolhatók szószátyársággal – legalábbis addig nem, amíg a helyszínre érnek és dolgoznak. Hendzsel Ferenc főhadnagy és Szecsődi István főtörzsőrmester csak a lehető legrövidebb útvonal kiválasztását beszéli meg a gépkocsit vezető Szabó Sándor főtörzsőrmesterrel. Mindenki a saját, begyakorolt feladatát végzi – tanakodni a szűkre szabott időből amúgy sem futná, pláne a helyszínen.
A házat egyébként nem kell keresgélnünk, a gépjárműfecskendők villogó lámpája és az ablakokban nézelődők sokasága mutatja, hová menjünk. A lépcsőházban még csöpög a víz, és terjeng a füst. A legfelső lakás ajtaján embernyi égetett lyuk, a küszöb elszenesedve, berogyva. A tüzet már eloltották, de az utómunkálatok még egy ideig idekötik a rajt. Parancsnokuk Bélteczky Józseffel konzultál, együtt körbejárnak mindent. A háziak egyébként nincsenek itthon, csak egy szerencsétlen kismadár szédeleg a kalitkájában. Megérkeznek a rendőrök, aztán a tűzvizsgáló szakember is, és azon melegében hozzákezdenek az előzmények felderítéséhez.
Mi ismét hazafelé tartunk, és ismét lakástűzhöz vezénylik a csoportot – ezúttal a Belvárosba. Most látom csak, hogy milyen sikeresen lezárták a járművek elől ezt a területet!
Még a segítségnyújtásra érkezők is keresgélik egy ideig az oszloprengetegben a nyitva hagyott és parkoló autókkal el nem torlaszolt réseket.
A Váci utcai lakásban egy tévé okozott tüzet. A füstmérgezést szenvedett, eszméletlen háziasszonyt a tűzoltók már kimentették. A sérült és a lakás látványa döbbenetes. A korom mindent feketére fest.
A hírközpontba visszaérve hallom, hogy ma egyik parancsnokságon sem unatkoztak – városszerte sok az esemény. A híradósok sorolják a bejelentéseket: nem messze gőz tört ki egy kazánból; valamelyik külső kerületben kigyulladt egy kisbusz, a vezetője elszelelt; egy bezárt lakásból dől a füst, a gázon felejtették az ételt; valaki elindult megmászni a Szabadság hidat és az utakon is akadtak a tűzoltók segítségére szoruló karambolozók.
Azért nem mindig zajlik ennyire az élet, bár a hétvégi rohanást, kapkodást többnyire a tűzoltók is megérzik. Ha ég a ház, ha más a baj, a legtöbb embernek elsőként a tűzoltó jut az eszébe és hívja.
Ez derül ki a BM TOP tűzoltási és szolgálati osztályának megbízott vezetője, Wlacsil Tibor tűzoltó százados szavaiból is: – Alapvető feladatunk a tűzoltás, ám az esetek több mint felénél egyéb káresetek miatt kell beavatkoznunk. Minket hívnak a közúti, vasúti balesetekhez, épületomláshoz, elemi csapások – például belvizek, szélvihar – okozta károk elhárításához és még sok máshoz. Ahogy a jelzést megkapjuk, az esemény súlyosságának megfelelő egységek kivonulnak a helyszínre. Ott az életveszély elhárítása, a sérültek kiszabadítása, az esetleges tűz- és robbanásveszély, a forgalmi akadály megszüntetése a tűzoltók feladata.
Nem kell sokáig gondolkodni, hogy példát hozzunk fel, emlékezzünk csak a két áldozatot követelő körúti vízcsőtörésre. A tűzoltók voltak azok, akik elsőként odaértek és megkezdték a mentést. A testület könnyűbúvárait is bevetették, akik más egységekkel együttműködve hozzáférhetővé, alkalmassá tették a helyszínt a helyreállítási munkák elvégzésére.
– A tűzoltó-parancsnokságok elhelyezése az egész országban olyan, hogy a műszaki fejlesztésekkel rövid idő alatt ki tudjunk vonulni a városok minden részébe, valamennyi településre – folytatja Wlacsil százados. – Járműveink felszerelése mindenütt egységes. Vagyis az azonos típusú és rendeltetésű gépkocsin – bárhol is legyen az – egyforma a raj felállása, a rajon belül a feladatok megoszlása, még az eszközök elhelyezése is.
Minden járművet – vagy ahogy a tűzoltók nevezik: szert – a „málázási utasítás” szerint egységesen felszerelve állítanak szolgálatba. A szerelési szabályzat pedig azt részletezi, hogyan kell velük dolgozni, beleértve a vezényszavakat is. Mindezek maximálisan szervezett és fegyelmezett munkavégzést hivatottak elősegíteni. Egységes rendre és az emberek hivatástudatára épül az egész szolgálat. Amelyet – kicsiben és nagyban – a kölcsönös segítségnyújtási rendszer jellemez. Ezt magyarázza Batha Iván alezredes, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Tűzoltási és Szolgálati osztályának vezetője: – Budapest körzetében 44 kisebb-nagyobb település van, ide rendszeresen vonulnak az egységeik. Nemcsak a környező megyéket segítjük ki, messzebbre is elmegyünk, ha a mi erőinkre is szükség van. Ez persze igaz fordítva is – az Alfa-tűzhöz például több raj érkezett Komárom megyéből.
Budapest területe körzetekre van osztva. Hogy egy eseményhez honnan és milyen egységet kell, illetve lehet riasztani, a legjobb megoldás kiválasztásához egy ideje számítógép segítségét is igénybe lehet venni. A hírközpontban belenézhettem Budapest riasztási tervébe.
A komputer, amibe a változásokat azonnal betáplálják, a pillanatnyi szerállás szerint felel a feltett kérdésre, képernyőjén a legközelebbi egységeket megjelenítve.
A számítógépre szerencsére ritkán van szükség. A leglátványosabb „segédeszköz” az egyik falat kitöltő Budapest-térkép. Ezen színes lámpák jelzik a parancsnokságok gépjárműveit és azt, melyik mit csinál épp.
A jelzések többsége a 05-ös telefonon érkezik a hírközpontba. Huszonnégy óra alatt ezerötszáz-kétezer esetben hívják a tűzoltókat, és bármilyen hihetetlen, a telefonálók kétharmada szórakozásból veszi kezébe a kagylót. Bár a híradósok hallása meglehetősen kifinomult a hazugságok kiszűrésére, évente 400-500 alkalommal mégiscsak becsapják őket. Egy ilyen vaklárma miatt rohantunk mi is a Reitter Ferenc utcába, hiába. Hogy a viccelődők közül elég sokan ráfizetnek, azt kevesen tudják. Egy gomb lenyomásával ugyanis „megfogható” a vonal, vagyis a hívó nem tudja bontani az összeköttetést. Ilyenkor aztán ön a tetemes pénzbüntetés, és még a telefont is azonnal leszereli a posta.
A hírközponttól telefonon és egyidejűleg telexen kapják a riasztást a parancsnokságok. Ettől számítva nappal egy, éjjel másfél percen belül kell indulnia a rajnak.
Hogy milyen gyorsan érnek a helyszínre, arról lehet némi fogalmunk, ha a szemünket nyitva tartjuk. Az igazság az, hogy segítséget, elsőbbséget inkább csak a hivatásos – autóbusz-, villamos-, taxisofőröktől – remélhetnek a megkülönböztető jelzéseiket is használó tűzoltókocsik vezetői.
Bartha alezredes meglehetősen mértéktartó, amikor erre terelődik a szó. – A főváros közlekedése túlzsúfolt, ez a fő baj. A hangjelzésről elég nehéz felmérni, hogy honnan jön, és hogy merre kerülje el valaki a tűzoltóautót. Nem is az utakon van a legtöbb problémánk – ott még valahogy elmegyünk –, sokkal inkább a parkoló járművek tengerével. A lakótelepek tervezésekor lényegesen kevesebb kocsival számoltak, mint amennyi van – az épületek munkaidő után szinte megközelíthetetlenek. Pedig egy lakótelepi tűzhöz legtöbbször nagy kiterjedésű, helyigényes szerek kellenek. A két oldalt parkoló kocsik teljesen leszűkítik a mozgásteret a Belváros szűk utcáiban is. Gyakori eset, hogy ráállnak a föld alatti vízcsapokra. Meg kell mondjam, hogy sokat segített a Fővárosi Vízművek azzal, hogy az elmúlt években – a mi sugallatunkra – már csak föld feletti tűzcsapokat telepít.
Ha már a közutaknál tartunk, itt is elég munkát adunk a tűzoltóknak. Wlacsil százados mondja: – A kisebb járművek balesete esetén országszerte felkészültünk a következmények elhárítására, rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyekre szükség van az elsődleges segítségnyújtáshoz. Az általános célú gépjárműfecskendő nemcsak oltóanyagot szállít, hanem embereket és kisebb eszközöket is – a személygépkocsi-balesetek többségéhez elég ezt a kocsit kiküldeni. Vannak 12,5 tonnás daruink és speciálisan felszerelt műszaki mentőszereink – ahol nagyobb a baj, oda ezeket küldjük.
Ám a közúti szállításból adódó eseményekkel már problémáink vannak. Az elmúlt évek felmérése szerint azt kell mondjam, hogy a nagy súlyú és méretű szállítójárművekkel, tömegközlekedési eszközökkel kapcsolatos balesetek elhárítására a tűzoltóság nincs kellő mértékben felkészülve. Nemcsak a közúti szállítás volumene növekszik rohamosan, hanem a szállított anyagok választéka is. Az egészségre, környezetre ártalmas anyagok komoly veszélyforrást jelentenek.
Az említett vizsgálat alapján kormányzati döntés született, hogy a veszélyes anyagokkal összefüggő nagyobb balesetek, katasztrófák elhárítása és felszámolása során az elsődleges intézkedések megtétel a tűzoltóságra hárul. Terveink és felhatalmazásaink már vannak, hogy a társszervek – köztük a BM, a MÉM, az Ipari Minisztérium – közreműködésével ezt a rendszert létrehozzuk és működtessük. Ehhez persze feltétlenül szükséges a műszaki eszközök számának és színvonalának emelése.
Manapság a veszélyes áruk szállítása során a szabályok betartása és betartatása még elég sok kívánnivalót hagy maga után – ezt bizonyítják a közúti ellenőrzések adatai is.
– A sofőrök és a szállítási vállalatok, ügyintézők egy része egyáltalán nem érzi felelőssége súlyát – folytatja Wlacsil százados. – Hiszen kötelező lenne minden ilyen járművön a veszélyre utaló pontos jelzéseket elhelyezni és a szállítmány baleseti anyaglapját a menetokmányokkal együtt tartani. Ezek alapvető információkat adnának ahhoz, hogy baleset esetén a megfelelő intézkedéseket a tűzoltók megtehessék. Ehelyett igen sokszor azt tapasztaljuk, hogy a veszélyes anyagot szállító járműveken rosszak, félrevezetőek a jelzések, vagy egyszerűen hiányoznak.
Vajon miért nem gondolnak az emberek arra, hogy adott esetben mekkora bajba kerülhet a segítségükre érkező, hiszen nem tud a veszélyre felkészülni, mondjuk védőruhát felvenni?
A tűzoltókról gyakran mondják (és van is benne valami), hogy ők a béke katonái. Csak nehogy az áldozatai is legyenek.
Zsitva Katalin
E. Várkonyi Péter felvételei
