„Bár jogosítványom 1954-től van. igazan csak 1960-ban, a római olimpia idején tanultam meg autót vezetni. Az olasz fővaros nagyon jó tanpálya volt.”

A sikeres érettségi vizsgáért egy 125 cm3-es Wanderer motorkerékpárt kapott a szüleitől, amellyel rögtön mintát is vett az aszfaltról. Első autójánál pedig – mint utóbb kiderült – előre ivott a medve bőrére.
-Való igaz, kedves szüleim megleptek egy motorral, amelynek vezetéséhez 1941-ben még nem kellett vezetői engedély. Egy zongorista barátomat vittem, amikor az Andrássy út és a körút (akkor még Vilmos Császár út) sarkán valahogy félreértettem a kereszteződésben álló rendőr karjelzéseit, s jó nagyot estünk. Rendesen megdorgáltak érte, én pedig rögtön el is adtam a kétkerekűt.

„1966-ban Angliában, egy újságíró konferencián beülhettem egy Gordini Le Mans Sportba, természetesen a pilóta mellé. A kollégák közül én vállalkoztam rá egyedül, s fantasztikus élmény volt, ahogy körbeszáguldottunk a versenypályán.”

Tuti
– A legendás első autóvásárlásnál mi is történt pontosan?
– 1954-ben a labdarúgó-válogatott biztos világbajnoki győzelmének tudatában – mivel a játékosoknak is megígérték, hogy az arany mellé autót kapnak – az összegyűjtött napidíjamból vettem egy autót. Egy 62 000 kilométert futott Fiat 500-as volt, amelyet megpróbáltak 600-asként rám sózni, de én átláttam a szitán.
– Ennek az autónak itthon nem mindenki örült, ugye?
– Úgy is lehet mondani. Mivel elvesztettük a döntőt, egy „jóakaróm” feljelentett, de szerencsére már előzőleg volt egy engedélyem a rádió elnökétől, hogy elkölthetem a napidíjamat. Végül 4000 forint vámot róttak ki a masinára, amit néhány „pult alatti” meccsjeggyel kiváltottam. Hiába, régen még volt értéke a magyar focinak!
– Akkor már volt vezetői engedélye?
– Nekem még nem, így a feleségem vezette haza az autót. Én később vizsgáztam, s ma talán már el lehet mondani, hogy milyen körülmények között.
– Szigor volt vagy lazaság?
– Csupán annyit kérdeztek, hogy hány hengeres motor a négyhengeres motor? Mivel ez immár 46 esztendeje történt, remélem, nem hívnak be vizsgázni.

„A Carismának több előnyös tulajdonsága is van. Jó a motorja, könnyű a váltója, erős a fékje, a nagy karosszéria pedig növeli a biztonságérzetet.”

Szaktanácsadás
– Ön a sportesemények kapcsán rengeteget járt külföldön, így nyilván mindig naprakész volt az autós divatból, vagy tévedek?
-Igazából sohasem érdekelt az autók műszaki háttere, így ha csak magamra hallgatok, maradtam volna a Škoda mellett. Számomra az is egy remek autó volt.
– Ezek szerint valaki rábeszélte önt az újabb és újabb típusokra?
– Ez a valaki a fiam volt, aki 14 éves korától már sok mindent tudott az autókról. Imádta és imádja a kocsikat, ő volt a tanácsadóm. Az ő unszolására vásároltam Alfa Romeót, Rovert és Peugeot-t is, de az autókereskedő Joshi Walter, az Austria Wien klubelnöke is sokat segített. Egyébként volt BMW-m, Polski Fiatom, Volkswagen Bogaram és Golfom, Ladám, sőt, amikor bonni tudósító voltam, egy VW Passatom is. Ma egy Mitsubishi Colttal járok, e típusból már a másodikat koptatom. Mercedesem nem volt, de nem is vágytam rá.
– Bar nem ön választott, azért valamelyik modell biztosan a szívéhez nőtt…
– A Peugeot 404-es volt a legmegbízhatóbb, azt például azért szerettem. Három évig használtam, de meg csak egy defektem sem volt. A Škodákat, merthogy egy Octavia és egy Felicia is volt, az igénytelenségük miatt kedveltem, a Mitsubishit pedig azért, mert egyszerű és nagyszerű. Nem fogyaszt sokat, jól megy és könnyű vele parkolni.

„A Colt nekem bőven elég, de vitathatatlan, hogy a négyajtós Carismával kényelmesebb az élet. A zakómat például sokkal könnyebben felakaszthatom, hogy csak egy példát említsek.”

Lopez
– Önt idézve immár a második Coltot koptatja. Ezek szerint „elkopott”?
– Nem elkopott, hanem ellopták. Az első Coltomban 32 000 kilométer volt, s a házunk udvaráról kötötték el. A sors iróniája, hogy egy vadonatúj Colt mellől. Mivel volt cascom, a biztosító fizetett, így vehettem egy másikat. Később azzal is megjártam, de az mar az én hibámból történt.
– Nocsak, talán gyorsan hajtott?
– Nem vezettem gyorsan, az út viszont csupa jég volt. Megcsúsztam és telibe találtam egy gyönyörű BMW-t. Borzalmas volt, utána napokig nem tudtam nyugodtan aludni.
– Egy agilis embernek nem könnyű autó nélkül, így bizonyára ön is várta már a javítás végét.
– A Mitsubishi jóvoltából szerencsére nem maradtam autó nélkül. Két hétig egy Carismát használhattam, úgyhogy most tulajdonképpen egy ismerős típust üdvözölhettem. Tetszett, hogy nagyobb – és ennek köszönhetően biztonságosabb is -, mint a Coltom. Bár érezhetően erősebb volt az én autómnál, ezt az adottságát nem használtam ki. Siessen, aki akar, a lámpánál úgyis ott állunk majd egymás mellett.

Szabó Róbert
Fotó: Balogh Róbert

 1