Közismert és nem új keletű probléma nálunk a benzinkút-helyzet. A rohamosan növekvő gépjárműállomány maga mögött hagyta az üzemanyagtöltő-hálózatot, és bár az elmúlt években – de különösen az idén – rohamléptekkel megindult a fejlesztés, még ma is túlzsúfoltak a töltőállomások. Szezonidőben, a reggeli órákban és 17-19 óra között a fővárosi, de a vidéki benzinkutaknál is hosszú sorokban várakoznak az autók-motorok. Különösen nehéz a helyzet Budapesten, ahol az ország gépjárműállományának 42%-át tartják üzemben, de a benzinkutaknak csupán 14%-a működik.
A meglevő kevés kútra roppant terhelés hárul. Amíg például 1963-ban Magyarországon egy hónapban 51 000 liter üzemanyag kiszolgálása jutott egy kútoszlopra, addig a hasonlóan fejlett mozorizációjú országokban ez a szám ma is mindössze 15 000 liter. Nálunk a frekventáltabb töltőállomásoknál előfordult az is, hogy egy kútoszlopból 150-200 ezer liter üzemanyagot kellett egy hónap alatt kiszolgálni!
Ez is magyarázatot ad arra, hogy miért kell városszerte a töltőállomások tartályait – gyakran éppen csúcsidőben – mindúntalan feltölteni. Ez természetesen a tankolásra váró gépjárművek kiszolgálását rendszerint jó időre kénytelen-kelletlen megakasztja. Az ÁFOR beruházási programja a következő években még erőteljesebb kútfejlesztést irányoz elő, ami valószínűleg meghozza a maga eredményeit, és néhány év múlva már a gépjárművezetőknek nem kell felesleges félórákat várakozniuk a töltőállomásoknál.
A jelenlegi „szoros” helyzeten azonban addig is enyhíteni kell. Az ÁFOR szakemberei rendszeresen figyelemmel kísérik a kúthálózatot, hogy felmérjék: milyen a forgalom megoszlása, melyik kútnál mikor a legnagyobb az igénybevétel. Az itt szerzett tapasztalatok alapján állítják össze a töltőállomások nyitvatartási rendjét, de ezen túlmenően e tapasztalatokhoz igazítják a töltőállomások tartályainak utántöltését is.
A kutak vizsgálatánál kiderült, hogy a sokszor emlegetett túlzott igénybevétel, a sorbanállás korántsem állandó. A legforgalmasabb pesti kutaknál, a Dimitrov téren, a Liszt Ferenc téren, a Keleti és a Déli pályaudvaroknál is csak szakaszosan jelentkezik a torlódás. A magángépjárművek kisebb része általában reggel 7-8 óra között tankol, 11 és 13 óra között a benzinkutaknál jelentkező magánautók száma már megháromszorozódik, este 18-19 óra között pedig ötszörösére emelkedik. Az állami gépjárművek leggyakoribb tankolási ideje reggel 6 és 8 óra közé esik, kisebb részük este 17-18 óra között keresi fel a benzinkutakat. Viszonylag a turista- és átmenő-forgalomban résztvevő gépjárművek tankolási ideje mondható a legegyenletesebbnek, ezek általában délelőtt 10 órától este 20 óráig folyamatosan tankolnak.
E vizsgálati eredményekből kézenfekvően adódik: ha a tankolási időket egyenletesebben szét lehetne húzni, nagymértékben csökkenne a töltőállomások időszakos túlzsúfoltsága, megszüntethető lenne a reggeli és délutáni sorbanállás. A kútkezelőknek több idejük maradna a járulékos szolgáltatásokra (ablaklemosás, légnyomás-ellenőrzés, olajnívó-mérés stb.). Az ÁFOR kéri tehát az autósokat, motorosokat, hogy ha csak egy mód van rá, ne mindig a csúcsforgalmi időkben keressék fel a töltőállomásokat. Az egyenletes és gyors üzemanyagellátás közös érdek, és ameddig „sok eszkimónak kell osztoznia a kevés fókán”, különösen indokolt ez a kérés.
Legyünk őszinték: hányszor adódna alkalmunk napközben, vagy késő este tankolni, nem beszélve az éjjel-nappal nyitvatartó kutakról, amelyeket a tapasztalat szerint csak 20-30%-ban használnak ki! Természetesen a tankolás meggyorsításának nemcsak a „nyugalmi idők” kihasználása az egyetlen módja. Általános tapasztalat, hogy minden tankoló autós csak addig türelmetlen, míg a kútoszlophoz ér. Azután már nem siet, és a fizetéssel, a tank-kulcs keresgélésével hátráltatja a kutast éppen úgy, mint a mögötte várakozó autóstársát.
Jelentős időmegtakarítás érhető el azzal is, hogy a kétütemű gépjárművek mindjárt a kész keveréket kiszolgáló kutakhoz állnak be ott, ahol erre mód van. Külfölfön az üzemanyag-cégek eredményes kampányokat folytatnak a gyors tankolás érdekében, de maga az autós is, amikor a kútoszlophoz kerül, már előkészíti a pénzt és a tank kulcsát. Pedig ott lényegesen több a töltőállomás, mint nálunk…
Kis megértéssel, önzetlenséggel nálunk is eredményeket lehetne elérni. A sokat emlegetett autós szolidaritás segítene a benzinkutaknál is, és lényegesen kevesebb bosszúsággal áthidalható lenne az az idő, amíg az ÁFOR a kúttelepítés terén utoléri a megnövekedett igényeket.
Tar András
az ÁFOR sajtó-propaganda előadója
