Ne gondolja senki, hogy holmi elhagyott, gazdátlan autót találtunk. Nem is egy valahol elrejtett japán kocsira bukkantunk, de fenti állításunk, amely szerint találtunk egy Mazdát, mégis fedi a valóságot.

Ez a kocsi ugyanis nem valamelyik nemzetközi autókiállításon került elénk, nem is Budapest egyik szálodája előtt parkolt, ideiglenes rendszámmal. A mi Mazdánk a fővárostól több mint 100 kilométerre kevő, sokak szerint úgynevezett isten háta mögötti helyen, a mindössze ötezres lélekszámú község egy árnyékos garázsában pihent magyar rendszámmal. Azt pedig, hogy elhagyott autó lenne, igazán nem mondhatjuk, hiszen olyan gazdája van, aki saját szavai szerint akár egész éjszaka szívesen őrizne egy nem mindennapi kocsit, csakhogy reggel egyetlen kört megtehessen azzal.

Nos, ez a 323-as Mazda valóban nem mindennapi autó, legalábbis nálunk nem tekinthető annak. De azon túl, hogy gyára Hirosimában van, és a Mazda 323-as típus nemcsak a mi utainkon számít újdonságnak, joggal beszélhetünk ritkaságról, hiszen egy kaliforniai változat került elénk a szabványostól eltérő, 1415 cm3-as motorral. A japán gyár ugyanis 1977 januárjában jelentkezett először 323-as típusával, de akkor csak az 1000/1300-as, tehát a 985, valamint az 1272 cm3-as, 45, illetve 60 lóerős kivitelek készültek. Azoknál még nem is alkalmazták azokat a kiegészítéseket, – az úgynevezett Californiai Test tartozékokat – amelyek egyrészt a kipufogó gáz kedvezőbb összetételét, másrészt az üzemanyag-fogyasztás további csökkenését segítették elő.

Az a példány, amelyiket megismerhettünk – és egy kicsit ki is próbálhattunk – a GLC betűket viseli, és csak 1979 óta létezik. Tehát dátum szerint is igazi újdonság. Alighogy lekerült a japán gyár évi egymilliónál többet produkáló szerelőszalagjáról, az amerikai piacra irányították. Ott mindjárt megvette valaki, majd Budapesten a használt autók piacán vált meg a valójában újnak számító, néhány ezer kilométert futott Mazdától.

Ennek a kocsinak mi csak második tulajdonosát, mostani fiatal gazdáját ismerjük. A különleges autókért rajongó fiatal orvost, aki a pesti piacon látta meg a 323-as GLC ezüstös formáját, ott szeretett bele, és nem kis áldozatvállalás árán azóta sajátjának nevezheti. Ismeretségünk, amely rövid idő alatt amolyan autósok között barátsággá fejlődött a szerkesztőségi postakönyvben az „olvasói levél” rublikába tartozó néhány sorral kezdődött. Elég gyakori, hogy ilyen vagy olyan műszaki adatokat, karbantartási tanácsokat kérnek tőlünk, és volt eset, amikor egy Lamborghini Jarama csodakocsi Pestre vetődött gazdája tisztelt meg bennünket néhány gyakorlati kérdéssel.

Ilyen esetekben ha jó választ tudunk adni, kettős az örömünk, mert hát segíthetünk valakinek és többnyire belekóstolhatunk mindjárt egy-egy autókülönlegességbe.

Ez történt most is, mert hát maga a Mazda gyártmány számunkra már nem volt olyan idegen. Eduard Syman barátunk közreműködésével a korábbi években tehettünk próbautakat az akkori újdonságokkal, így az 1000/1300-as, majd az 1600-as típusokkal.

A mai csemege, ez a 323-as pedig itt volt a közelben, sőt gazdájának levele arra is utalt, hogy valamelyik délután, vagy hét végén esetleg feljön Pestre a kocsival, ha van kedvünk megnézni azt. Igaz, – jegyezte meg azt is – elég nehezen tud kimozdulni otthonról, sok az ügyelet, nagy a körzet. Azóta azt is tudjuk, családos ember, méghozzá három gyerek is tartozik a családhoz, és nem a hivatalos szabadságon múlik, hogy nagyon keveset jár Pestre. Így azután néhány levélváltást követően mi indultunk el hozzá, éppen a 2140-es Moszkvics próbakocsival. Útközben olyan gondolatokkal, hogy arrafelé talán jobb szolgálatot tehetne ez a magasabb építésű, közismerten strapabíró jármű, mint a kényesnek és jóval igényesebbnek tűnő japán autó, távol minden ismertebb szerviztől, javítóműhelytől.

Van azonban néhány dolog, amely arra mutat, hogy a kétségtelenül nagyon praktikusan kihasználható, gazdaságosnak bizonyuló, nagyon is józanul épített 323-as Mazda nemigen hagyja cserben itteni gazdáját. Adott esetben ugyan – éppen a távolságok miatt – elég nehezen tudná érvényesíteni jogait a magyar orvos, de tény, hogy többek között 5, azaz ötévi garanciát vállalnak egy ilyen kocsi korrózióvédelmére!

Ez önmagában is megnyugtató és ahogyan megnéztük a lemezeket, az illesztéseket, meg hát alul-felül az egész autót, úgy véljük, nem üres szó, nem csupán írott papír ez a szavatosság. A másik pont meg azt vállalja, hogy 20 ezer kilométerig minden szerkezeti részre kiterjed a gyár jótállása, ami ugyan nem azt jelenti, hogy addig sem romolhat el…

Na, de ne fessük az ördögöt a falra. Nem szeretnénk csorbítani a messzi távolból hozzánk került autó gazdájának eddigi örömét. Úgy tartjuk, jól választott, hiszen világszerte jó név ma a Mazda, és ez az új konstrukció végül is nem bonyolult, inkább ötletes. Viszonylag hagyományos szerkezeti elemek, ügyes, gondos összeépítéséből adódik. A modern vonalú karosszéria valóban már az első látásra megnyeri nézőjét, aki pedig benne ül, egyhuzamban akár több száz kilométert kényelmesen, a fáradtság érzése nélkül tehet meg a kívülről kicsinek tűnő, belül annál tágasabb kocsival.

Az sem közömbös persze, hogy mennyi és milyen benzinnel. Nos, a kompresszióviszony 9,0:1, de a többi adottság sem szól az ellen, hogy a végül is 52 kW, tehát 70 DIN LE teljesítményű, a kaliforniai kötöttségek szerint igen spórolós, de szinte szennyező anyagoktól mentes kipufogású motor a 90-92 oktános benzinnel mindent tudjon, amit csak várunk tőle. Többek között azt is, hogy az egyszerű, négyfokozatú váltóval (a Mazda 323-as ugyanis kapható ötfokozatú, illetve automatikus erőátviteli szerkezettel is) – 90 km/h sebességnél 7,0 majd 120-nál 9,6 liter legyen 100 km-es fogyasztása. Ugyancsak az új ECE (Economic Comission of Europe) szabványmérés szerint 8,1 liter/100 km a városi fogyasztása ennek a 835 kg súlyú, 2315 mm tengelytávú, 3835 mm hosszú, 146 km/h végsebességű ötszemélyes japán autónak.

A Mazda 323 GLC típusnak, amelyről sok érdekességet lehet még elmondani, de várjuk meg, amíg több kilométer lesz benne.

Liener György
(Bojár Sándor és P.J. felvételei)