Januárban jelenik meg a szerző „Beszélgessünk a technikáról” c. könyve, melyben – Egri Béla színes rajzaival – a fantázia és a mese segítségével mutatja be a technika keletkezését és fejlődését, szerepét a társadalomban. Foglalkozik a rendszerelmélet jelentőségével a technikában. Ezzel kapcsolatos az egy (képzeletbeli) riport, amelynek néhány részletét közöljük.

RIPORTER: Kedves nézőink! Az „X. Autógyár” szakembereit kerestük fel, azokat, akik egy új gépkocsi kialakításán fáradoznak. Nem az új típus tervei iránt érdeklődtünk, hiszen ezeket megjelenésükig titokban tartják. A gyár szakembereihez – akik, az ipari titkok védelme miatt kérték, hogy nevüket ne közöljük – külön-külön ugyanazzal a kérdéssel fordultunk: „Mi a legfontosabb egy új gépkocsinál?” Elsőként A-t, az áramlástechnikai laboratórium vezetőjét kérdeztük.

Mi a legfontosabb?

A: Az egyik legdöntőbb feladat a gépkocsi karosszériájának helyes kialakítása. Hosszú évek óta folytatunk kísérleteket szélcsatornáinkban, vizsgáljuk a különböző formák viselkedését. Ma már mindannyian tudjuk, hogy a karosszéria formájától függ a jármű légellenállása és biztos úttartása. Rég elmúlt már a lovas kocsikhoz hasonló forma korszaka. A mai gépkocsisebességek mellett ez a forma már használhatatlan: a kocsi mögött fellépő örvények szinte visszahúznák, az oldalirányú széllökések pedig felborítanák a gépkocsit. Ezért lépésről lépésre olyan módon változtatjuk a kocsiszekrény formáját, hogy minél kisebb (határesetben zérus) legyen az ellenállása (1. ábra), a jármű nagy sebességeknél is jól feküdjön az úton, hirtelen irányváltoztatásoknál se boruljon fel. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, áramlástechnikai vizsgálatok nélkül egyetlen új kocsit sem lehet piacra dobni.

Megköszönjük a felvilágosítást és átmegyünk a motor laboratóriumba, B mérnök „birodalmába”.
B: Hogy mi a legfontosabb? Azt hiszem, ez nem lehet vitás, hiszen a gépkocsi szíve a motor (2. ábra). Motor nélkül még egyetlen gépkocsit sem láttam elindulni. De, félretéve a tréfát: a motor a gépkocsi energiaközpontja. A jól kialakított (és persze később is jól karbantartott) motor biztosítja, hogy a felhasznált tüzelőanyagból felszabadult energia minél nagyobb része hasznos munkát végezzen. Nagyon bonyolult és összetett folyamatot kell kézbentartani: a tüzelőanyag és a levegő tökéletes keveredését, a keverék tökéletes elégetését, a keletkezett égéstermék zavartalan eltávolítását. Rendkívüli pontossággal kell a motorban levő hengert és a dugattyúkat kialakítani. Az üzembiztonság mikronokon (a milliméter ezredrészén) múlik. A kicsit is nagyobbra sikerült dugattyú beszorul a hengerbe; ha pedig kisebb a mérete, akkor megszűnik az égéstér szigeteltsége. Gondoskodni kell ezenkívül a motor megfelelő hűtéséről; és még megszámlálhatatlanul sok szempontot kell figyelembe venni egy-egy új motortípus kialakításánál. Hiszen olyan szerkezetről van szó, amely a legszélsőségesebb igénybevételeknek van kitéve: pillanatok alatt változik a fordulatszáma, néhány száztól több ezerig; a téli fagyban éppoly biztonsággal kell üzemelnie, mint a forró nyárban; ki kell bírnia a robbanótérben fellépő óriási nyomásokat és így tovább. Gondolom megelégszik ennyivel is?!

RIPORTER: Következő „állomásunk” C. irodája, ahol az ember-gép kapcsolattal, az ún. ergonómiával foglalkoznak. A szoba falát képek borítják. Az egyik képen (3. ábra) a gépkocsivezető szemszögéből, a szélvédő látható, egymásba fonódó nyilakkal. Kérdésünkre C. válaszol:
C.:A gépkocsi legfontosabb része a vezető! Természetesen a vezetőt nem mi képezzük ki, de nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy a vezető és a gépkocsi kapcsolata a lehető legharmonikusabb legye.
A RIPORTER: A falon levő képeknek ehhez mi közük?
C.: Vizsgálati módszereinket szemlélteti a kép. A kísérleti alany szeme a számozás sorrendjében „tapogatta le” a műszerfal és környezetének különböző pontjait. Az ilyen vizsgálatok célja: megtalálni a műszerek lehető legjobb elrendezését. Tapasztalataink szerint még annak is jelentősége van, hogy a műszertábla egyes fényei milyen színűek, a kezelő szervek milyen alakúak. Meggyőződésem, hogy egy új gépkocsi kialakításakor a korábbiaknál sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az ember és a gép kölcsönös egymásra hatására, vagy ahogy mi mondjuk: az ergonómiai szempontokra (4. ábra).
RIPORTER: Ezek közé tartoznak a biztonsági szerkezetek is?
C.: Nem szükséges bizonyítani, hogy a mi szempontjaink szerint helyesen kialakított gépkocsit biztonságosabban tudja irányítani a vezető. Ennyiben „biztonságtechnikai” munkát is végzünk, de a biztonsági berendezések ügyében D. osztályához kell fordulnia.

Oszkár a kocsiban

RIPORTER: D-t az „Oszkár-csarnokban” találtuk. Oszkárnak nevezik azt az embernagyságú, felműszerezett bábút, amelyet a kísérleti gépkocsiba ültetnek és rajta vizsgálják, milyen hatások érhetik az embert különböző típusú baleseteknél. Mikor beléptünk a csarnokba, óriási csattanással éppen egy gépkocsi vágódott neki egy betonfalnak. A mérnökök a roncshoz siettek és hosszasan vizsgálták a kocsit, illetve a benne ülő „Oszkárt”. Csak nagysokára tudtuk D-t a mikrofonhoz csalni.
D.: Mi a legfontosabb a gépkocsinál? Nézzen erre a roncsra és rögtön rájön. Gondoskodni kell arról, hogy a gépkocsi (a mai forgalmi viszonyok között is) biztonságos szállítási eszköz legyen. Olyan járművekre van szükség, amelyek sértetlenül kerülnek ki a kisebb koccanásokból, és utasai a nagyobb sebességű ütközéseknél is életben maradnak (5. ábra). Az ilyen kísérletek, amelyekből egyet éppen láthatott, százezrek életét mentették és mentik meg. E kísérletek és a tényleges balesetek elemzése alapján bizonyosodott be a biztonsági szíj vitathatatlan előnye. Rájöttünk arra, hogy a balesetek halálos kimenetele csökkenthető rugalmas energiaelnyelő szerkezettel; olyan felépítéssel, amely biztosítja, hogy az erősebb ütközéseknél a motor ne az utastérbe, hanem az alá csússzon; megerősített vázszerkezetekkel, amelyek a borulásnál védik a bent tartózkodókat. Az utastérben levő felületek legömbölyítése, a párnázott felületű, összecsúsztatható kormány és még sok más szolgálja ezt a célt.
RIPORTER: Mindezt fontosabbnak tartja, mint a motor vagy a karosszéria kialakítását?
D.: Nézze, lehet egy autó szép, gyors, olcsó, kényelmes, de ha nem biztonságos, akkor nem sokáig örülhet neki tulajdonosa. Hát ez az én véleményem, és most elnézést, de folytatnom kell a munkát.

Környezetvédelem

RIPORTER: További utunkon E volt a kalauzunk, aki világosan kifejtette, hogy az új gépkocsinál a legfontosabb az értékesíthetőség. „Tömeggyártásra alkalmas és viszonylag olcsó kocsikat csak úgy gyárthatunk, ha – amennyire csak lehetséges – csökkentjük az anyag- és munkaerő-felhasználást.” Elmondotta, hogy külön laboratóriumban vizsgálják az egyes alkatrészek élettartamát. >>Igen nagy feladatot jelent összhangba hozni a tartósságot és a költségeket. Egyetlen alkatrésznek sem szabadna „idő előtt” felmondania a szolgálatot, de a „túlzottan tartós” alkatrész sem cél, ha ez többletköltséget jelent. Mit ér a vevő azzal, ha valamelyik szerkezeti elem élettartama mondjuk hétszer akkora, mint az egész kocsié és ezért kétszer annyiba kerül? Az ilyen többletköltség az egész kocsi – és így a vevő – szempontjából felesleges.<< Hosszan elemezte a tömeggyártás előnyeit és nehézségeit… Tőle elbúcsúzva találkoztunk az Állami Környezetvédelmi hivatal képviselőjével. Hallgassuk meg az ő szavait is:
„Az új gépkocsinál a legfontosabb, hogy légszennyező hatása a lehető legkisebb legyen. Nem szabad megengedni, hogy a gépkocsik kipufogógázai megmérgezzék a városok levegőjét (6. ábra). Meg kell akadályozni, hogy a gépkocsik zaja tönkretegye az emberek idegeit. A modern közlekedés gyorsasága, kényelme, vagy bármely más előnye sem képes ezeket a hátrányokat ellensúlyozni. Mindannyiunk eszményképe a zajtalan és tökéletesen tiszta gépkocsiforgalom, de persze ez elérhetetlen vágyálom. Mindent meg kell tennünk azonban annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk ehhez az ideálhoz. Vitathatatlanul (valamennyiünk, az egész emberiség érdekében!) a környezetvédelmi szempontok a legfontosabbak az új gépkocsik megítélésénél!”

RIPORTER: Kedves nézőink! Adásidőnk lejárt, pedig a gyárnak még egyharmadát sem láttuk. Ilyen rövid közvetítés keretében nem tudhattunk (nem is akartunk) teljes áttekintést adni a gyártási és fejlesztési munkákról; bepillantást nyertünk viszont azokba a gondolatokba, amelyek együtteséből alakul ki végül az az – önmagában is – összetett rendszer, mely korunk közlekedésének nélkülözhetetlen eleme: a gépkocsi.

Dr. Szűcs Ervin