Amikor először jártam az osztrákok fővárosában, és lapunkban a bécsi autókról, autósokról írtam, úgy tűnt, hogy ami számomra újdonság, az másokat is érdekelhet. A közben elmúlt évek során viszont már oly sok magyar ismerte meg az ottani – főként egyirányú – utcák lüktetését, hogy arról írni már nem téma. Különben is sokat változott közben a helyzet. Egy kis forgalmi csődért, parkolási gondért ma már nekünk sem kell gyakran a szomszédba menni. No meg a pesti utcák közül is sok visel azóta olyan táblát, amely tiltja az egymással szembeni közlekedést. És ha nem is büszkélkedhetünk vele, közben a város egy pontján már mi is aluljáróba tessékeljük a gyalogosokat.
Így hát – amint azt vártuk is – néhány esztendő alatt autóséletünk tünetei kezdtek hasonlítani a bécsiéhez. Mindez persze együtt hozza magával az előnyöket és hibákat, bár a bécsi, illetve pesti autós bajai, problémái ma sem azonosak. Időközben sok mindenben változott az ottani utcák képe is. Nem csupán attól, hogy még több lett az autó, és még több helyen építettek aluljárókat. Most, hogy a napokban ismét ott jártam, főként a változásokat kerestem. Nemcsak a néhány évvel korábbi képhez hasonlítva figyeltem fel új szokásokra, hanem azt is tapasztaltam, hogy ami tavaly még jellemző volt, mára az sem érvényes mindenben.
Így például szemlátomást csökkent a Volkswagen és Opel kocsik korábbi döntő aránya. Számuk ugyan még több lett az eddiginél, de más a szám és más az arány! Hirtelen és nagy tömegben léptek be a forgalomba olyan típusok, amelyek korábban főként csak a kirakatokban voltak. Az utcák képe – egybehangzóan a statisztikával – mutatja azt is, hogy újabban mennyi sportkocsi talál vevőre. Nagy érték lett a jó gyorsulókészség.
Ám nemcsak az igazi sportkocsik gyorsak. Mind több négyüléses kapott és kap az eredetinél erősebb motort. Nagy keletje van a dupla karburátornak, a nagyobb teljesítmény telősegítő és persze nagyobb hanggal is járó speciális kipufogóknak. Azon is csak egyszer lepődtem meg, hogy milyen gyors lett itt a közönséges VW kocsi. Barátom, aki járatos Bécs autósvilágában, azonnal adta a magyarázatot. Pontosan tudta, hogy hány Volkswagenbe bújtattak mostanában Porsche-motort. De szám szerint közölte azt is, hány új, fürge Škoda 1000-MB visel már osztrák rendszámot. Lépten-nyomon találkozni ezekkel a szép színű kocsikkal. Ahogy megjelentek, százával vitték a 33 880 schillingért kapható farmotorost.
Így hát az új Škoda is sok olyan vevőt hódít meg, akik esetleg Kadett-ot szemeltek ki, mint ahogy az új francia, angol és olasz kocsik szintén jelentősen beletárnak az osztrák autókereskedelem régebbi arányaiba.
A legszembetűnőbb változás tehát, hogy az eddiginél jóval tarkább lett a szüntelenül mormogó, csikorgó áradat. Persze, ez az autófolyam viszonylag azonos menettulajdonságú járművekből képződik. Itt a nagy testű, lomhán mozduló, de annál veszélyesebben fékező teherautók nem akadályozzák, de nem is segítik a belső városrész életét. És ez a centrum nem kis terület. A soktonnás áruszállítók csak a külső raktérig jutnak el, onnan fürge kiskocsik hordják az anyagot, a csomagokat. Kivétel persze akad, de időszerűbbnek látszik, hogy tanulmányozzuk, s amint lehet, kövessük más nagy városok ilyen vonatkozású jó példáit.
Persze annak ellenére, hogy jóformán csupa személyautó jelent az igazi bécsi forgalmat – mert kétkerekű jármű, még robogó vagy moped is csak viszonylag igen kevés furakszik ezek közé –, egy-egy célpont megközelítése nem zökkenőmentes. Nemritkán sivít fel a rendőr- vagy mentőkocsi kürtje. A kisebb összekoccanásokhoz, sárvédő-lehúzásokhoz persze nem rohan a járőr, de az hiszem, az ilyen eseteket sem létszámmal, sem jegyzőkönyvvel nem bírnák.
És ha már balesetről volt szó, nem kerülöm ki a gyalogos átkelőhelyek említését. Valószínű ugyan, hogy aki nemcsak vendégként jár Bécsbe, hanem minden áldott nap szemben találja magát ezzel a témával, másként látja. Én korábban és most is úgy vettem észre, hogy a kijelölt helyen átkelő gyalogos ott nagyobb biztonsággal teheti meg útját, mint nálunk. Nem tapasztaltam azonban, hogy visszaélne ezzel a jogával. Nehezen hiszem, hogy a nagy autóforgalomhoz már régebben hozzászokott gyalogjáró – akár gyermek, akár felnőtt – kihívóan megtorpantson egy kocsioszlopot. Nem láttam ugyan azt sem, hogy akár autós, akár motoros megriasztana egy átkeléshez készülődő csoportot.
Bizonyára nálunk is csak idő kérdése, hogy a ma még gyakran szembenállók józanul tudják majd mérlegelni, melyikünknek lehet veszélytelenebb a megállás vagy az elindulás. Ehhez persze még több jármű és még többsoros közlekedés kívánatos, mert úgy látszik, ezzel együtt oldódik meg, vagy legalábbis enyhül a gyalogos forgalom problémája. Ahol több az autó, ott több az aluljáró, és ritkábbak a zebrajelzések. Több a félreértéseket kiküszöbölő, automatikusan működő irányítólámpa. Több biztonságot jelentenek az útvonalra festett sávok, amelyek között, ha valóban autóoszlopok haladnak, nincs szükség, de nincs is lehetőség az állandó cikázásra.
A bécsi utcákon nagyobb tiszteletben tartják a sávokat. A hajmeresztő, felesleges manőverekre jóval ritkábban kerül sor, mint nálunk például a Bajcsy-Zsilinszky úton. Ha egyszer ezen a logikusan sávozott, szép, széles utunkon festékkel jelölnénk néhány gumikerekű jármű nyomát, megdöbbentő képet kapnánk, mennyire illuzórikus az úgynevezett sávfegyelem.
Jó, jó, tudjuk, hogy Bécsben – mint már szó volt erről – nem a személyautók vívnak szüntelenül a teherkocsikkal, de az ottani sport-típusok mindig türelmetlennek látszó vezetői sem kockáztatnak annyit, mint nálunk néhány felháborítóan könnyelmű jogosítvány-tulajdonos. A szuperbenzint sem csupán azért veszik, hogy annak hatására mielőbb összezúzzák magukat. Pedig az ottani szuper 97 oktánszámú! A normál üzemanyag is 86-os, tehát aki az ottani tankolásra rendezkedik be, eszerint állíthat a gyújtáson. De jó tudni azt is, hogy az osztrák határt átlépő külföldi autós nem vihet magával kannában benzint. Ilyen módon is védik az ottani kutak érdekeit. Mert kút az bőven akad. Szépek a töltőállomások, gyors, előzékeny a kiszolgálás. Feltűnő, hogy mennyi fiatalembert állítottak ezekre a posztokra. Gondolom, észrevették mások is, például az ÁFOR vezető tisztviselői szintén látták. Találkoztam velük a bécsi utcákon, az osztrák utakon.
Az osztrák benzinkutas legszebb álma lehet egy olyan autósok, amely a mi legtöbb töltőállomásunk jellemzője. Náluk éppen fordított a helyzet. Most azonban ott valamivel jobban fog menni az üzlet, mert elég sok amerikai típus, úgynevezett országúti cirkáló ugrott be a benzinfogyasztók táborába. Ezek jóval többet isznak, mint mondjuk a Puchok, amelyek az 50-es években még az osztrák személykocsi-állomány harmadik helyén csillogtak. A változás ezeket a kiskocsikat is háttérbe szorította. Bár fürgeségük, parkolási tulajdonságuk ott igen kedvező, mégis a komfortosabb modellek felé kacsintgatnak az autóvásárlók. Ez a tünet is jól látható már Bécs utcáin, ahol a drága tarifájú villamos és busz mellett – és még több más ok miatt – már nélkülözhetetlen, ugyanakkor sok-sok gondot okozó közlekedési eszköz az autó.
Liener György
