Nemrégiben a közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint a belügyminiszter jelentést tett a kormánynak a közúti balesetek okairól, a forgalom szervezésének és ellenőrzésének időszerű kérdéseiről. Megállapították, hogy több mint 550 000 gépjármű közlekedik az országban, 14%-kal több, mint 1963 első felében. És januártól augusztus végéig csaknem 130 000 külföldi autó fordult meg útjainkon. Tovább nőtt a forgalomban résztvevő gépjárművek teljesítőképessége is. A tervek szerint 1970-ig személyautóból 200, teherautóból 50, autóbuszból 33, mezőgazdasági vontatóból pedig 100 százalékkal több közlekedik majd az országban, mint jelenleg.
A kormány foglalkozott az általános műszaki ellenőrzések tapasztalataival is. A rendőrség és a KPM szervei 1964 első felében 126 000 gépjárművet ellenőriztek. Ennek során több mint 17 000 esetben kellett intézkedniök különféle szabálysértések miatt, s csaknem 5000 gépjárművezetőt feljelentettek. Az ellenőrzéseknél megállapították, hogy nagyon sok a műszaki hiba. Az ebből eredő balesetek az elmúlt időszak hasonló adataihoz viszonyítva 33%-kal emelkedtek!

Az országos tapasztalatok alapján a kormány határozatot hozott többek között arról is, hogy fokozni kell a műszaki ellenőrzést egyelőre az üzembentartó vállalatoknál, később pedig hatósági ellenőrző állomásokat is létesíteni kell több helyütt, így az országutak mentén is.
A Budapesti Rendőrfőkapitányságnak külön csoportja foglalkozik a gépjárművek rendszeres műszaki ellenőrzésével. Tagjai kivétel nélkül autós szakemberek. Ők az ellenőrzések során tapasztalt műszaki hibák felderítésén túlmenően a jelenleg szerény, de a tervek szerint már a közeli jövőben mind nagyobb választékban rendelkezésünkre álló műszerek segítségével a hibák elhárításához is konkrét segítséget nyújtanak. Feladatkörük kiterjed a vállalatok, intézmények, garázsok, sőt a magánosok autóinak a műszaki felülvizsgálatára is. Az ellenőrzéseket általában előre ütemezett, és rendszerint mindkét fél által ismert program szerint végzik. Néha azonban eltérnek ettől a gyakorlattól, és váratlanul, meglepetésszerűen vizsgálják át egy-egy garázsból vagy telephelyről kiinduló gépjárművek műszaki állapotát.
Így történt ez december 4-én, a kora reggeli órákban is. Ezen az ellenőrzésen az AM képviselője is részt vett. Az itt gyűjtött tapasztalatokról szeretnénk a továbbiakban beszámolni.

A szóban forgó vállalati gépkocsi vezetőinek e nap kezdése egyszerre két váratlan meglepetéssel is szolgált: ezen az éjszakán köszöntött be ugyanis először, zord figyelmeztetésként, jeges hóeséssel az idei tél. És a többségükben vastag hólepellel takartan kigördülő autók útját mindjárt a telephelyet övező utcákban a kényszerű megállás kötelezettsége akasztotta meg. És bizony sokan vesztettek értékes perceket – néhányan betétlapot is – a foglalkozási kötelezettséggel járó egyik vagy másik feladat felderített elmulasztása miatt. Nagyon sok autónak csupán a szélvédője volt letisztítva úgy-ahogy a hótól, a rendszámot azonban még a hátsó oldalfalra festett felírás alapján sem lehetett leolvasni.
Az első vagy a hátsó világítás meglepően sok kocsinál bizonyult rossznak. Az égők kilazulása és részben elfordulása következtében a fényváltásra éppen ellenkező irányú fény, nyalábot vetítettek. (A forgalomban de sokszor találkozunk ilyenekkel!) A fényszórót borító üvegek egyike-másika fordítva volt behelyezve, és ez is – mint ismeretes – hasonlóan sok kellemetlenséget okoz. Jó néhány autónál a hátsó rendszámtábla megvilágítását szolgáló lámpa, illetve a stoplámpával egybeépített villogó-irányjelző, az előírástól eltérően, fehér fényt közvetített. Az újabb típusú, ilyen célt szolgáló világítótesteken ezt a hibát rendszerint a sárga színű műanyagborítás rövid használat után már bekövetkező kifakulása okozza. A gyártó vállalatoknak a nyilván beérkező sok panasz alapján is fel kellene figyelniük erre. Bizonyára meg lehet találni a módját, hogy az egyébként jó konstrukciót ért panaszokat orvosolják.

A gumik, az akkumulátorok állapota, valamint a porlasztók, diesel-adagolók gazdaságtalan, rossz működéséből adódó sok-sok szabálytalanság a legtöbb autónál ilyen vagy olyan formában ugyancsak tapasztalható volt.
Nem célunk, és hely sem jutna arra, hogy e meglepetésszerű műszaki ellenőrzés alkalmával tapasztalt hibák s a mentségül felhozott jogos vagy jogtalan kifogások mindegyikét felsoroljuk.
Egy gondolatsort azonban érdemes továbbvinni. Sok gépkocsivezető panaszkodott amiatt, hogy az előkészítési és átadási idő címén korábban biztosított fél-fél órát a fagybrigádok felállításával megvonták tőlük. Ugyanakkor azonban e szolgálat beosztottjait a gépjárművek műszaki állapotának ellenőrzésére, kisebb hibák elhárítására egyidejűleg nem kötelezték, ez nem a feladatkörük. És bizony nem sok helyen található olyan garázsmester, aki a fuvar végeztével a beérkező kocsikat műszakilag szabályszerűen ellenőrzi, és tapasztalatait, vagy a gépkocsivezető által feltüntetett hibajegyzéket a szerelőkhöz eljuttatva, a velük szemben támasztott követelményeknek érvényt is szerez.

Súlyos vád, de a tapasztalatok alapján ezt is le kell írnunk. A szerelők sok helyütt nem a beérkezés és a sürgősség sorrendjében veszik kéz alá a bejelentett kocsikat, hanem a vezető által felajánlott „célprémiumoktól” függően. Életközelből hallottuk a fuvarelosztással és a kocsik kézreadásával kapcsolatos, hasonlóan megdöbbentő panaszokat is. És bár nem műszaki kérdések ezek, de kihatásaik romboló láncreakciója a volán mögött ülő ember mindennapi felelősségteljes és egyre nehezebb munkájára, végsó soron pedig a forgalom biztonságára is visszatartóan hat. Ideje tehát, hogy ahol az ilyen elv uralkodása még gátja és fékezője az egészséges munkaszellem kialakításának, határozott intézkedéssel és jobb munkaszervezéssel változtassanak ezen.
A magánautók esetenkénti, országúti vagy városközi ellenőrzése alkalmával tapasztalt hibákat is felfedve, néhány a köztudatban már élő gondolat még élesebben vetődik fel. A hivatásos és magángépjármű vezetőjére természetesen egyformán vonatkozik a Kresz 45. §-a, amely kötelezően írja elő, hogy mielőtt a vezető a gépjárművel elindul, meg kell győződnie, hogy a jármű előírt biztonsági berendezései (fékek, kormány, irányjelző, világító berendezés stb.) üzemképes állapotban vannak-e. Ennek a követelménynek a szakismerettől függően általában eleget tesznek. Sokszor azonban éppen a hozzá nem érték miatt (a vezetők nagy többsége csupán a vezetéstechnikai ismeretek elsajátításával is megelégszik) az ilyen rapszodikusan adódó menet közbeni ellenőrzések során derülnek ki olyan hibák, amelyek miatt nagyon sok gépjármű tulajdonképpen nem vehetne részt a közúti forgalomban.

Sokszor fenntartással kell fogadni a javító- és szervizvállalatok részéről azt a gyakran hangoztatott, úgynevezett objektív nehézséget hangoztató érvet, miszerint állandóan túl vannak terhelve, és nincs sem idő, sem megfelelő felszerelés a gépjármű forgalombiztonsági berendezéseinek átvizsgálására és rendbetételére. Pedig ma már a javító- és szervizvállalatokkal szemben támasztott ilyen követelmény – minthogy a kézre adott kezelési útmutató pontosan tartalmazza ezeket a szempontokat – a garanciális időtől függetlenül jogos és indokolt.
Az Autófenntartó Ipari Tröszt egyik, ezzel megbízott szakemberének felmérése alapján megállapítható volt, hogy csupán az Országos Autószerviz Vállalatnál (többségükben már jó ideje) rendelkezésre állnak olyan speciális és egykor nagy költséggel beszerzett műszerek, ellenőrző berendezések, amelyeket hely, idő vagy éppen a hozzáértő szakember hiányára hivatkozva csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem használnak. Ilyen műszerek például: kerék-kiegyensúlyozó, mellsőfutómű-beállító, optikai és Mátra-rendszerű kerékösszetartás-mérő, fényszóró-beállító, füstgáz-elemző, kompressziónyomás-írók stb. Ezeknek az országosan szétszórt és rendszerint csak a raktárakban őrzött berendezéseknek egyelőre legalább egyetlen központi helyre való gyűjtése és rendeltetésszerű használatbavétele, természetesen külön ezzel dolgozó szakemberek foglalkoztatása mellett ma már nagyon is időszerű lenne. Egy ilyen állomás működése az Autószerviz Vállalat keretén belül is – úgy véljük – lényegesebb beruházás nélkül megoldható. Minden bizonnyal meg lehet és meg is kell erre találni a lehetőséget. Az ilyen állomás megfelelő szervezéssel és díjtételek megállapításával célját nem csupán a közlekedési biztonság javításával érné el, hanem minden bizonnyal még hasznot hozó is lehetne.

A.T.