Paul Klinger professzor érdekes magyarázata jelent meg egy osztrák közlekedési lapban arról, hogy miként képződik a gépkocsi szélvédőjén és többi ablakain a látást zavaró páralecsapódás és hogy mit ehet ellene tenni. Az autóablakok bepárásodását csak akkor szüntethetjük meg, ha ismerjük ennek a fizikai folyamatnak az okát.
Tudjuk, hogy a levegő mindig és mindenütt finoman eloszlott vízpárát tartalmat. Mennél melegebb a levegő, annál több pára lehet benne. Bizonyos hőfoknál addig fokozódhat a páratartalom, míg a levegő el nem éri a telítettségét. Különböző hőfokon a levegő köbméterenként telített állapotban az alábbi vízmennyiséget tartalmazza grammokban:
A telítettségnél több vízpára már kicsapódik. A táblázatból kitűnik, hogy a vízkicsapódás akkor is fennáll, ha a páratartalmú levegő lehűl. Kisebb hőmérsékleten már kevesebb vízpáránál is beáll a telítettség, vagyis a levegőből kicsapódik a többlet pára. A jelenség egyébként sem ismeretlen. Nyáron nem látszik a levegőben a leheletünk. Télen ugyanolyan meleg levegőt lehelünk ki a tüdőből, de a hideg levegőben lehűlő leheletben kevesebb pára okot már telítettséget és a többlet kicsapódik, látható cseppecskékben.
A gépkocsi ablakain is párakicsapódást észlelünk, ha az üveg felületével érintkező levegő lehűl és túllépi telítettségi fokát. Az ablaküvegen ilyenkor mikroszkopikusan kicsi vízcsöppek képződnek, amelyekben – mint az ábrán bemutatjuk – parányi félgömb alakjuk van. Ezen a rétegen nem lehet átlátni, azt mondjuk: párás az ablak. A félgömbölyű csöppecskék azonban csak akkor maradnak meg, ha megvan a tapadás lehetősége a félgömb és az üveg között. Amint ez hiányzik, a víz szétfut az üvegen, filmszerű vízréteg képződik, amely már nem töri meg a fénysugarakat és nem akadályozza a látást.
A kocsi ablakainak párásodása nem állna be, ha nem kerülne nedvesség a kocsi levegőjébe. Ezt azonban nem lehet elkerülni, mert az ember lehelet és a nedves ruhák párolgása fokozza a légtér nedvesség-tartalmát.
Nem párásodik azonban az ablak, ha meleg az üveg. Minthogy menet közben a légáram miatt hül, csak fűtéssel lehet segíteni. Ma már a legtöbb kocsiban melegített levegőt fújnak a szélvédőre, és ezzel tartják az üveglap felületét olyan melegen, hogy nem telítődhet a vele érintkező levegőréteg a kocsi belsejében. Bár ha jól megfigyeljük, a fúvás első perceiben némi párásodás jelentkezik, amíg hideg az üveg felülete, de a pára rövidesen eltűnik.
Más mód a kilátás biztosítására az, hogy ne képződjenek vízcsöppecskék, hanem álljon elő mindjárt átlátszó vízfilm az üvegen. Külföldön olyan anyagú lapokat, illetve fóliákat kapni, amelyeken a víz filmszerűen szétfut. Ha ezt a szélvédőre erősítik, nincs látást gátló párásodás. Lehet magának a szélvédő felületét is úgy kezelni, hogy a parányi csöppecskék ne kapaszkodhassanak meg.
A bevezetőnkben említett cikk szerint a sok speciális szer – a nálunk is kapható „Glas-klar” – mellett jól bevált a közönséges szappan. A szélvédő belső, egészen száraz felületét száraz szappannal könnyen bekenjük. Azután a képen látható módon, száraz törlőruhával szétdörzsöljük a szappant. A nem látható vékony szappanrétegen nem képződik párásodás. Az eljárást azonban időközönként ismételni kell, mert a szappanréteg nem tartós bevonat.
A párásodás ellen a legjobb védekezés, ha szárazon tudjuk tartani a kocsi belsejét. Ez pedig akkor áll fenn, ha minden párát kiszellőztetünk, például oly módon, mint mindkét oldalon kissé nyitva tartjuk az ablakokat. A jó légcseréjű utastér különben is jobban fűthető, mint a teljesen zárt és tévesen hiszik, hogy az gyorsabban melegszik, illetve melegebb marad.
Tömösy M. Jenő
