Kérek tíz liter répalevet, tíz liter komposzt-lét, tíz liter burgonyalevet, a többi pedig benzin lehet…
Kissé utópisztikusnak tűnik a szöveg, de lehet, hogy az ezredfordulóm már nem is hangzik furcsán.
VÁLTOZIK-E AZ ERŐFORRÁS A KOCSIBAN?
Az tény, hogy egyetlen műszaki berendezés sem szennyezi annyira a levegőt, mint a gépkocsi. A kipufogtatott gázok mennyisége ma már komolyan veszélyezteti sok nagyváros lakosságát és környezetét. A benzinben levő ólom pedig kikerülvén a szabadba, elpusztítja a növényzetet. Jogosan merül fel a kérdés: érdemes-e robbanómotorokat gyártani az elkövetkezendő évtizedekben. Ami azt illeti, serény kutatások folynak olyan erőforrás előállítására, amely az emberre és környezetére egyaránt ártalmatlan.
Néhány helyen már futnak zajtalan, akkumulátorral működő járművek, amelyek a mai robbanómotort hivatnák felváltani. Japánban jelenleg kétezer körüli azoknak a járműveknek a száma, amelyek villamos meghajtással működnek.
Próbálkozások folynak azonban más megoldásokkal is. Például cseppfolyós gázzal. Moszkvában jelenleg már több ezer jármű közlekedik propángázzal és az ezredfordulóra várható, hogy számuk megsokszorozódik. Ám az eddigi kísérletek bebizonyították, hogy a belsőégésű motorok létét még hosszú ideig nem fenyegeti semmi, csak meg kell találni üzemelésükhöz az ideális hajtóanyagot.
A KŐOLAJMENNYISÉG IS VÉGES
Az utóbbi évtizedekben rohamosan növekedett a kőolajfogyasztás. A föld mélyén rejtőző mennyiségről igen eltérőek a becslések. Egyet azonban le kell szögeznünk: bármekkora kőolajmennyiség is létezik a golyóbisunk belsejében, előbb-utóbb elfogy. Ezért várnak a tudósokra intenzív kutatások, hogy megtalálják a jelenlegi üzemanyag helyettesítőjét. Kísérletek sokasága folyik világszerte, hogy miként és mivel lehetne a robbanómotorokat üzemeltetni, ezért érdemes az erőfeszítéseket szemügyre venni.
Mint már az előbbiekben elmondtuk, a belsőégésű motorok még jó ideig fogják az emberiséget szolgálni. És olyan üzemanyag előállítása sem várható a közeljövőben, amely nélkülözné a kőolajlepárlás termékeit. A kutatások azirányban folynak, vajon mi az, és milyen arányban keverhető a benzinhez anélkül, hogy az megváltoztatná annak hatásfokát.
NÖVÉNYI KIVONATOK
Az USA-ban jelentős haladást értek el a facellulózból nyerhető alkohol előállításában. A gasohol nevű hajtóanyag – benzin és alkohol keveréke – az eddigi kísérletek során nemcsak gazdaságosan, hanem kitűnő hatásfokkal működtette a kísérleti motorokat.
Az NSZK-ban a benzin és a metanol keverékével járatják a kutatók az erőforrásokat. Az új benzinadalék – a metanol – szénből, fából, cukornádból, háztartási hulladékból (!) gyártható. A kísérleti VW-kocsik kitűnően helytálltak a próbákon, noha többet fogyasztottak, de így is benzinmegtakarítást értek el. A wolfsburgi kutatók szerint a metanol 1994-től feleslegessé teheti a benzin használatát. Noha e kijelentés túl merésznek tűnik, a fejlett iparosodás következményeként nem lehetetlen ennek a realitása. Ausztráliában, egy volt sydney-i sörgyárban évente 10 millió tonna búzából 4 millió tonna etilalkoholt állítanak elő. Ha ebből eltávolítják a vizet, 20%-os arányban keverhető benzinnel anélkül, hogy a motorok konstrukcióján változtatni kellene. A sydney-i üzem gazdaságos volta az ausztrál kormányt további 5-10 üzem munkába állítására ösztökéli, ahol egyenként évi 1000-250 ezer tonna etilalkohol előállítása válna lehetővé.
Hogy a tengeren túl maradjunk, beszámolunk a brazil kutatási eredményekről is. Itt erjesztés útján szeretnének cukorból alkoholt nyerni. A mezőgazdasági területeken ösztönzik a cukornád termesztését, erjesztő üzemek építését és nyersanyaggal történő ellátását. Az erjesztést különleges gombatörzsekkel segítik elő, amelyek ugyanannyi cukrot fogyasztva, mint az eredeti törzs, kétszer annyi alkoholt állítanak elő. Érdekességként említjük: Sao Paulóban már ma 20% alkoholt kevernek a benzinbe, a posta autóparkját pedig tiszta alkohollal üzemeltetik. Nemcsak a cukornád jó az alkohol előállítására, hanem a cukorrépa, a burgonya és még több más mezőgazdasági termék is.
Ám számolni kell egy olyan kérdéssel: vajon a sok kultúrnövény alkohollá történő felhasználása mennyiben fogja befolyásolni az amúgy is kevés élelmiszer-alapanyagokat. Megéri-e a sok százmillió belsőégésű motor tankjába olyan üzemanyagot önteni, amelynek alapanyaga sok száz millió ember éhségét volna hivatott csillapítani. Mert ma már világszerte vannak, akik éheznek.
SZÉNBŐL ÉS OLAJPALÁBÓL
Az NSZK-beli Észak-Rajna Vesztfáliában 5,6 millió márkáért készül egy olyan szénátalakító üzem, amelyben 6 millió tonna barnaszénből 2 millió tonna szintetikus olajat tudnak nyerni. Az USA-ban és Kanadában az olajpalából az olaj kinyerésére törekszenek. Noha az előbb ismertetett energiák ma még lényegesen többe kerülnek, mint az olaj jelenlegi világpiaci ára, mégis valószínű, hogy előállításuk előbb-utóbb rentábilissá válik. Ám a leendő üzemanyag készüljön az bármiből is, csak olyan lehet, ami miatt a belsőégésű motorokat nem szükséges átalakítani. A szén elgázosításakor keletkezett energia halmazállapota pedig egy sor módosítást követelne a jelenlegi konstrukciókon. Hogy ez mennyire érné meg, ki tudja.
Tény: ma, amikor számos országban élelmiszer híján emberek százmilliói éheznek, meggondolandó a mezőgazdasági termékek üzemanyag céljára történő felhasználása. Viszont az is tény, hogy az állandóan növekvő gépjárműparknak mind több benzinre van szüksége és ezt valahonnan elő kell teremteni.
Ma még csak találgatások folynak arról, hogy milyen járművek segítik a közlekedést az ezredforduló után. A futurológusok is mindinkább arra hajlanak, hogy a legkorszerűbb, a környezetet nem szennyező járművek sem tekinthetők ma már a legjobb közlekedési eszköznek, és még kevésbé lesznek azok a jövőben!
Ha a prognózis így igaz, akkor minek a törekvés, a fejlesztés, a milliárdok befektetése az új üzemanyagok előállítására…
Végül is mit tankolunk 2000-ben?… Lehet, hogy valami egészen mást, mint ami ma az elképzelés…
L.K.
