Veszedelmesek – vágnák rá sokan a választ a címben feltett kérdésre, és emlékeikből példával is igazolnák állításukat –, mert a nagy teherautókkal úgy száguldoznak, mint egy sportkocsival, mert nem kímélik a személyautókat, ők az erősebbek, s aki nem akar pórul járni, úgyis megáll, kitér az útjukból. Tényleg ilyenek a zilesek? A levelet Szolnokról kaptuk:
„Tisztelt szerkesztőség!
A következő történet a mai napon játszódott le a szemünk előtt, a 4-es főközlekedési úton, Szajol és Szolnok között. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat ZIL típusú tehergépkocsija dupla szabálysértést követett el. Az előzés feltételeit figyelmen kívül hagyva, a már őt előző P. Fiat elé vágott, és úgy próbálta megelőzni a vele azonos irányba tartó teherautót. Idáig még csak hagyján, de vele szemben egy kocsisor közeledett, melynek legelős kocsija annyira közel volt, hogy már kénytelen volt az út szélére húzódni, és erőteljesen fékezni.
A ZIL lökhárítója és a személygépkocsi között körülbelül 1,5-2 méter ha lehetett. Lelki szemünk előtt már az összetört személygépkocsi képe rajzolódott ki, de szerencsére nem így történt, mert az út száraz volt. A személykocsi sofőrje, fehérre válva csak a fejét tudta csóválni. A ziles, mint aki jól végezte dolgát, visszaállt elénk, és folytatta útját.
Miért tulajdonítok ennek ekkora jelentőséget? Két okból is.
A XVII. Afit szolnoki üzemében dolgozunk kollégámmal, akivel szemtanúja voltam ennek az esetnek. Nap mint nap hoznak be hozzánk olyan személykocsikat, amelyek teherautóval ütköztek, és bizony ezekben nem ritka az egy-két halott. A másik ok, hogy mint műszaki vizsgabizottsági tagok ültünk abban a kocsiban, amelyből végignézhettük azt a felelőtlenséget, amelyet a ziles elkövetett.
Hiába vannak kiváló szerelők, hiába vannak az időszakos műszaki vizsgák, a gép felett az ember uralkodik. Egyetlen gépet sem lehet felelősségre vonni, és azt sem, aki esetleg örökre néma marad. Mindez történt 1978. január 27-én du. 1.43-kor, és a ZIL rendszáma: FJ-42-26.
Végezetül egy olyan javaslattal élnék, hogy ennél a sofőrnél is alkalmazni kéne a pályaalkalmassági vizsgát, és ezek után eldönteni, vezethet-e vagy sem.
Balogh István”
A levéllel felkerestük a szállítási vállalatot. A központ forgalmi ellenőrzési osztályán érdeklődtünk, milyenek a zilesek. A vállalat baleseti adatai semmivel sem rosszabbak, mint amilyen az országos átlag. Ezen belül a zilesek sem okoznak több bajt, mint más típusok vezetői. Ezt a frissen elkészített statisztikákból néztük ki. A központ nem tartja kezében a sok telephely sofőrjeinek továbbképzését, a vállalat két ellenőri kocsija sem arra szolgál, hogy a kétezernél is több autó vezetőjének közlekedési magatartását ellenőrizze. Ez a rendőrség feladata – állították, s a forgalmi ellenőrzési osztálynak más dolga is van.
A levélben szerepelt ZIL vezetőjéről is kaptunk adatokat. Elmondták, hogy azon a napon – még korábban – vezetéstechnikai hibája miatt leszakadt járművéről a pótkocsi.
Pályaalkalmassági vizsga? – Ja, igen – válaszolták –, már akartunk küldeni oda vezetőt, de mintha nem fogadták volna. – Hogy mikor, kit? – erre nem volt válasz.
A gépkocsivezető telephelyén, az üzemegység vezetőitől hallottuk a rendszeres oktatásról, a havonkénti továbbképzésről, a házi vizsgákról. A Szolnokról érkezett levél újdonságnak számít az üzemegység életében. Hasonlókat még nem kaptak.
A társadalmi bíróság is először foglalkozott közlekedési szabálysértési üggyel, régebben csak gazdasági jellegű eseteket tárgyaltak. A hallgatóság-közönség már együtt volt. Gépkocsivezetők, akik a kötelező Kresz-oktatáson vettek részt. A bírósági tárgyalás után vizsga várt rájuk. A periratok tanulmányozásakor hallottuk, hogy a gépkocsivezető elismerte a veszélyes előzést, a jegyzőkönyvet alá is írta. Ez jó – mondták –, mert a szolnoki levélíró úgysem lesz itt, meghívásunkra azt válaszolta, hogy a megjelöl időpontban nem tud eljönni. A háromtagú bíróság alaposan felkészült, döntésük felül nem lehet kétség. Kresz-szakértőjük még a helyszínen is járt, a tárgyalás előtt táblára rajzolta, mi is történt Szolnok és Szajol között.
Az alaposan előkészített tárgyalás a formai előírásoknak megfelelően zajlott le. Elhangzott a vád, majd a gépkocsivezető beszélte el, mi történt. Azért nem tudott időben visszatérni a jobb oldalra, mert az előtte előzésből visszatérő személyautó hirtelen fékezett. Felelősségét – részben – elismerte. A sofőrtársak hozzászólásából kiviláglott, a teherautósok szerint a személyautókkal nagyon gyakran előznek szabálytalanul, meglátszik, hogy azok vezetői nem járnak időszakos Kresz-vizsgára.
Az életveszélyes előzés szigorú büntetése – megrovás, ami az évi kedvezmények megvonásával jár, a vezetőt pályaalkalmassági vizsgálatra küldte a bíróság. A bíróság nem hagyott kétséget afelől, hogy a következő hasonló eset tárgyalásán súlyosabb ítéletet hoznak, mert ez a fórum is alkalmas arra, hogy elejét vegyék a súlyos szabálysértéseknek, a végzetes kimenetellel fenyegető baleseteknek.
Ilyenek a zilesek?
Nos, Kedves Autós Olvasó, megesküdne rá, hogy minden előzése a nagykönyvben foglaltak szerint sikerült? Ugye, előfordult már, hogy a másik autós ügyességén is múlott a szerencsés befejezés? Miét lennének másik a zilesek?
A 170 lóerős ZIL önsúlya 4800 kiló. A 620 kilós, 26 lóerős Trabant egy lóerőnyi teljesítményére 23,8 kg jut. A súly/LE arány a ZIL-nél 28,2. A különbség nem nagy. És ha az áttételek másként is közvetítik a motor erejét a kerekeknek, talán mégsem tévedés azt állítani, hogy a ZIL személyautó-tulajdonságokkal rendelkezik. Hasonlóan képes gyorsulni, huzamosan tud nagy sebességgel szaladni.
Vannak zilesek, akik nem tudnak ellenállni a csábításnak. Veszélyesen előznek, betolakodnak a legkisebb helyre is, átsuhannak a jobbkézszabályos kereszteződéseken, fitogtatják erejüket – a jármű erejét –, ők azok, akik könnyedén megrettentik a többieket. A jármű kedvező tulajdonságai alkalmasak arra, hogy ezek a kocsik ne akadályozzák a forgalmat, ne gyűjtsenek maguk mögé hosszú konvojokat. Mint több nagy testű kocsi, ZIL és más teherautó, kamion és autóbusz is képes gyors lábú társként együttutazni a többi járművel.
A forgalom egyenletessége mindenképpen kedvező. Sok-sok veszélyes előzést tesz fölöslegessé, kényelmesebb és gyorsabb utat jelent az utazónak. A legtöbb ziles ennek megfelelően hajtja kocsiját. Mint ahogy a legtöbb autós is. Mert a zilesek nem mások, mint ahogyan nem mások a trabantosok, vagy a škodások sem, akik közül jó néhány munkaidejében éppen a nagy teherautót vezeti. Milyenek a zilesek? Olyanok, mint a többiek. Csak egy kicsit feltűnőbbek.
Földvári András
Favics Péter felvételei
nyitókép: Fortepan/MHSZ